Történelmi szemle, 1997 (39. évfolyam)

2. szám - ARCOK, ÉLETKÉPEK - T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár dolgozói, 1912-1948

T. MÉREY KLÁRA Ehhez hasonló, de speciálisan pécsieket érintő probléma volt a szerb megszállás éveinek nyugdíjba történő beszámítása. Ezen a vonalon is sikerült elérni annyit, hogy az 1918 előtt a gyárban dolgozók évei mellett egy évet a megszállás címén is beszámítottak a nyugdíjidőbe. Időközben a pécsi gyárban is történtek személyi változások. 1926 decemberé­ben nyugdíjba ment Péter József, a gyár igazgatója. 40 év szolgálati idő után vonult nyugdíjba.10 Ezt követően az iratokon Sulyok aligazgató neve szerepel, majd feltűnik Szobovich Albin neve, aki 1935 áprilisában ment nyugdíjba.31 Utóda, a mellette aligazgatóként működő Berend Géza lett, aki 1943-ig vezette a gyárat. Ez évben váltotta őt fel Benke Szilárd, aki Erdélyből, Kolozsvárról érke­zett, s aki a legnehezebb háborús években volt a gyár felelős vezetője. A gyári igazgatókról és az ekkor a pécsi gyárban szolgálatot teljesítő tisztekről kevés ismereteink vannak. Néhány szórt adatból azonban következtethetünk életükre és a velük való bánásmódra is. Álljon itt ennek illusztrálására egy adat. 1927-ben ismét felmerült a pécsi gyár vezetői körében az a gondolat, hogy kevés a tiszt a gyárban, és a vezetőség szerette volna, ha Sudár István (1901-ben Pellérden született) ügyelőhelyettest tisztté neveznék ki. A Dohányjövedék vezetői ui. pályázatot hirdettek néhány Dohányjövedéki állásra, így egy pécsi tiszti állásra is a Budapesti Közlöny hasábjain. Sudár ekkor már több mint három éve dolgozott a pécsi dohánygyárban, s rend­kívül szorgalmas, megbízható embernek ismerték meg, aki az irodai mérleghivatali és számviteli feladatokkal is megbirkózott. Tisztviselői státus hiányában a számosz­tályt önállóan vezette.32 Nem tudjuk, mi lett ennek a beadványnak az eredménye, de az bizonyos, hogy Sudár István 1937. január 30-án, tehát tíz évvel e beadvány után­­ kapta meg tiszti kinevezését.33 Nem tartom valószínűnek, hogy más esetben eltérő magatartást tanúsított volna a Dohányjövedék a kinevezések teljesítésének ütemével kapcsolatosan. A dohánygyárakba általában, a pécsibe pedig különösen nehéz volt bejutni. Egyre nagyobb figyelmet fordítottak a különleges szakértelemre, melyet csak az azokban dolgozók sajátíthattak el hosszú évek ott munkálkodása során.34 Az 1940-es években, már a második világháború idején ismét megnőtt a pécsi dohánygyárban alkalmazottak száma. 1940-ben 6, 1941-ben 7 tiszt nevét jegyezték fel, s az utóbbi évben 14 altisztet és 3 hivatalsegédet és ügyelőhelyettest, továbbá 4 irodai alkalmazottat tüntettek fel mint a gyár vezetéséhez tartozó személyeket. Életkoruk 29-60 év között volt. Egy katonai célú összeírásban a gyár vezetői ugyan­csak szerepelnek, és a férfi munkások is. 1942-ben a gyárból behívható férfiak száma: 6 tiszt, 11 altiszt és 56 munkás.35 30 DML 1926. dec. 12. 4. 31 Uo. 1935. ápr. 5. 32 MOL PM­L 293 38. es. 1927. 9433 33 PDI Igazgatói iratok 1/fén. 1942. 34 MOL PM­L 293 52. es. 1929. 12 005 35 PDI Igazgató a. 104. A kimutatásokat 1940. dec. 31-én és 1941. dec. 31-én, illetve 1942. máj. 8-án Berend Géza igazgató írta alá.

Next