Történelmi szemle, 2011 (53. évfolyam)
2. szám - TANULMÁNYOK - Bottoni, S.: "Baráti együttműködés": a magyar-román állambiztonsági kapcsolatok (1945-1982)
„BARÁTI EGYÜTTMŰKÖDÉS 1971-ig, amikor ismét Nemzetközi Kapcsolatok Osztályára (NKO) változott a neve. 1986 és 1990 áprilisa között az akkor már többtucatnyi munkatársból álló apparátus a BM Titkárságán belül működött. Az első rádió-összeköttetés 1957 elején jött létre a magyar, a keletnémet, a csehszlovák és a román állambiztonsági szervek között. Kétoldalú szerződést Magyarország elsőként 1958-ban a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) Állambiztonsági Minisztériumával kötött, amit aztán a lengyel (1960), a szovjet (1962), majd a csehszlovák (1964) társszervekkel kialakított egyezmények követtek. Fontos hangsúlyozni, hogy állambiztonsági területen nemcsak Magyarország, hanem a többi szocialista ország sem tudott tartós és hatékony együttműködést kialakítani Romániával. Különösen érdekes a viszony a keményvonalasnak tartott NDK-val, amelyet Georg Herbstritt és Stejarel Olaru dolgoztak fel. A két belügyi apparátus együttműködése ígéretesen indult az 1950-es évek második felében, és 1964-ig a román állambiztonságnak „operatív csoportja” működött a kelet-berlini román nagykövetségen. Ennek feladata a Nyugat-Berlinben élő román menekültek megfigyelése és (több esetben bizonyított) elrablása és hazaszállítása volt. A két állambiztonság közötti kapcsolat az 1960-as évek elején is harmonikus maradt. 1962 nyarán Erich Mielke keletnémet belügyminiszter és Markus Wolf, a hírszerzés főnöke Romániába látogatott, míg Nicolae Doicaru, a román hírszerzés vezetője 1963 áprilisában utazott Kelet-Berlinbe. A töréspontot a Román Munkáspárt által 1964 áprilisában kiadott „függetlenségi” nyilatkozat jelentette. Miután 1964 decemberében a KGB tanácsadói elhagyták Bukarestet, 1989-ig Románia volt az egyetlen a Varsói Szerződés tagjai közül, amelynek állambiztonsági szervei fölött a szovjetek nem gyakorolhattak közvetlen irányítást, és amelynek együttműködése a szocialista tömb országainak rendőri és hírszerző szerveivel meglehetősen rendszertelen volt. A keletnémet állambiztonsági iratokban 1965 után alig találunk utalást a román állambiztonságra, sőt az 1970-es évektől az NDK már potenciális ellenségként kezelte Romániát az NSZK-val kialakított szívélyes viszonya miatt. A téma kutatói szerint az NDK Állambiztonsági Minisztériuma rendkívül önálló, határozott politikát folytatott, és gyakorlata leginkább a szovjet társszervéhez hasonlított. A Stasi hivatásos munkatársai és ügynökei „baráti” országokat is műveleti területként kezeltek, ami nemtetszést váltott ki a szovjet tömb többi országában. Magyar vonatkozásban ismert és részben feltárt az úgynevezett „Balaton-brigád” tevékenysége. 1964-1989 között az operatív csoport nyíltan beavatkozott Magyar 4 Krahulcsán Zsolt. A magyar politikai rendőrség és a szocialista országok állambiztonsági szervei közötti kapcsolatok szabályozása (1956-1989). Levéltári Szemle 59. (2009) 3. sz. 3-19. 5 Georg Herbstritt-Stejarel Olant: Stasi §i Securitatea. Humanitas, Bucure§ti, 2005. (Istorie). Georg Herbstritt: Refused Cooperation. The Relation Stasi-Securitate and Romania’s Aspirations to Independence. In: NKVD/KGB Activities i. m. (3. sz.) 287-298.; Uő: Az NDK Állambiztonsági Minisztériumának „Balkáni ügyirata”. A nyugat-németországi magyar emigráció elleni titkosszolgálati intézkedések. Történelmi Szemle 50. (2008) 109-125.