Történelmi szemle, 2017 (59. évfolyam)
4. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Turul szavunk művelődéstörténeti hátteréhez
MŰHELY SUDÁR BALÁZS Turul szavunk művelődéstörténeti hátteréhez A turul Magyarországon az utóbbi évszázad gyakran használt szimbólumainak egyike, amely körül időről időre felizzanak a kedélyek. Szerencsére a madár körüli tudományos kutatások sokkal nyugodtabb légkörben zajlanak, ám izgalmaktól ezek sem mentesek - legalábbis azok számára, akik fogékonyak az ilyesmire. Mindmáig kérdés például, vajon a turul ténylegesen milyen szerepet töltött be az Árpádok szimbolikájában, egyáltalán mikortól és milyen fokon része a magyar nyelvnek a szó, s végül az is, hogy ornitológiai értelemben milyen madárról beszélünk. A szó eredetét azonban közmegegyezés övezi: a törökből került át a magyarba. Pedig e tekintetben is érdemes felvenni a vizsgálódások fonalát, mert érdekes eredményekre bukkanhatunk, amelyek a magyar őstörténet kutatása szempontjából sem közömbösek. A magyar régiségben a madár neve mint közszó egyetlen forrásban, Kézai Simon krónikájában szerepel, ott is mindössze egyetlenegyszer: megtudhatjuk, hogy Attila pajzsán - majd utána egészen Géza fejedelemig - egy koronás madár volt látható, amelyet magyarul turulnak neveznek (avis habebat, quae Hungarice turul dicitur). A turul köznév azután nem kerül elő többet a magyar nyelvemlékekben, csak a nyelvújítás idején fedezik fel újra. Mindezek alapján Benkő Loránd - a szó egyik utolsó komoly elemzője - úgy gondolta, hogy a turul sohasem volt a magyar nyelv része, az Árpádok jelképeként pedig Kézai „találta fel”, és talán a besenyő nyelvből vette át. Mindezzel persze ellentétbe került forrásával, amely kifejezetten azt állította, hogy magyarul hívják így az ominózus madarat, és 1 A kérdésre összefoglalóan: Voigt Vilmos: Közvetítő és átmeneti a turul (Első világháborús falusi emlékműveken). In: Momentumok az első világháborúból. Szerk. Kovács Ákos. Statisztikai Kiadóvállalat, Bp., 1985. 55-63.; Langó Péter: Turulok és Árpádok. Nemzeti emlékezet és koratörténeti emlékek. Typotex, Bp., 2017. 123-158. 2 „Etele király címere, amelyet a pajzsán viselt, egy madárhoz hasonlított - magyarul turul a neve fején koronával. Ezt a címert a hunok egészen Géza fejedelem idejéig, amíg közösen kormányozták magukat, mindig magukkal hordták a hadban.” (Veszprémy László fordítása.) Anonymus: A magyarok cselekedetei. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Osiris, Bp., 2004. 96.; Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. Emericus Szentpétery. MTA, Bp., 1937-1938. 262. 3 Benkő Loránd: Árpád „de genere Turul”. Magyar Nyelv 105. (2009) 1. sz. 13. Az első adatok a 19. század legelejéről származnak, és a század első évtizedeiben jelennek meg az irodalmi művekben is. Ld. pl.: Sándor István: Sokféle 10. A’ Magyar Nyelvet és Szókat illető Jegyzetim. Bécs, 1810. 45. 4 Benkő L.: i. m. (3. sz.) 9-16. TÖRTÉNELMI SZEMLE LIX (2017) 4:605-619