Katolikus gimnázium, Trencsén, 1876
I. Néhány szó a trencséni iskolákról. Csak kedves kötelességet teljesítőnk, midőn jelen évi tanodai értesítőnkhöz Trencsén város tan- s nevelés viszonyainak rövid képét adjuk azoknak, kiket az ifjúság nevelése egyátadon érdekel. S van-e gondolkodó ember, kit e tárgy nem érdekelne? A tudós, művész, hivatalnok, kereskedő, mezőgazda, szóval a nemzet minden rendű és rangú tagja örömmel teszi le filléreit a haza oltárára, ha tudja, hogy azok egy része legközelebb szeretteinek, gyermekeinek javára fog kamatoztatni, a munka terhe kevésbé nyomja annak vállait, ki egy szebb jövő gondolatával törölheti le a verejtéket homlokáról s mi biztosabb kezessége egy jobb jövőnek, a nemzet anyagi és szellemi felvirágozhatásának, mint a jó iskolák! Neveljétek a népet, hagyjatok ismeretekben gazdag nemzedéket magatok után s ne féltsétek a nemzet szabadságát.— A nép léte vagy nem létének kérdése ma már nem a vérmezőn döntetik el többé, hanem azon intézményekben, melyek az értelem, az életrevalóság feltételeit czélozzák: az iskolákban. Ám az ily módon biztosítandó szabadság győzelme lassú s nem vért, de pénzt kíván. Lassan, nap - nap után, hozza meg az idő azon tapasztalatokat, melyek jó iskolák és nevelőintézetek létesítését eszközük, és még a megrostált tapasztalásnak is, mennyi akadálylyal kell küzdenie főleg e tárgy körül azt, a népek története mellett, legközelebb szeretett hazánk évlapjai tanúsítják. Évtizedek vállvetett munkálkodása épen e téren mutatja talán a legkevesebb látszólagos sikert. Mindazáltal csalódnék az, ki e látszatból ítélve a haladást egyátalán kétségbe vonná: az embernek épen az egyik legszebb vonása, hogy a tévedéseket is hasznára képes fordítani, hogy, mint Kölcsey oly erőteljesen fejezi ki e gondolatot: „érzelmi eszméletekre lévén hivatva, nem téveszti el a multat szem elöl s ezáltal mind a jelennek fényt szerezhet, mind a jövőre kiszámított hatással tud munkálni?“