Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2019-01-01 / 1-2. szám
2019. JANUÁR-JÚNIUS KÍSÉRLETEK SZOVJET „NAGY-KÁRPÁTALLA” LÉTREHOZÁSÁRA 1944-45-BEN Évtizedekkel később került napvilágra, hogy ’Nagy- Kárpátalja’ megvalósításának terveit nemcsak jól ismerte, hanem azokat hatékonyan támogatta az Ukrán Kommunista Párt első titkára, Nyikita Sz. Hruscsov, akinek kegyeltje volt Ivan Turjankca. Ezzel a háttérrel a helyi pártvezér volt a fő szorgalmazója Kárpátalja Szovjet-Ukrajnához való csatolásának, és minél nagyobb mértékű területi gyarapításának. A Hruscsov halála után megjelent emlékirat részletében olvasható, hogy nemzetközi bonyodalmakat okoztak Turjanica mind nagyobb mértékű területszerző törekvései. Az általa szervezett fegyveres rendőri, illetve munkásalakulatokkal a Kreml vezetőinek a tudta nélkül foglaltatta el Csonka- Bereget és Dél-Máramarost. Hruscsov visszaemlékezése szerint emiatt Sztálin személyesen hívta fel telefonon, és arra utasította: minden eszközzel érje el Turjanicánál, hogy vonja vissza a fegyveres egységeit az 1938 előtti államhatárok mögé.33 Hruscsovnak csak nehezen sikerült meggyőznie Turjanicát, és megfékeznie törekvéseit. Egyébként a Munkács-Eperjesi Pravoszláv Püspökség kárpátaljai vezetői is felsorakoztak a helyi pártvezér, kormányelnök mögé. Szabov Teofan Igumen (kolostori házfőnök), püspök-helyettes, az egyházmegye adminisztrátora és más főpapok, valamint a russzofilok („oroszbarátok”) képviseletében Lintur Petro (a magyar korszakban Péter, 1909-1969) tanár, folklorista is aláírták azt a beadványt, amelyet Sztálinhoz küldtek.34 Arra kérték, hogy „Kárpátszkaja Ruszt” vegyék fel a Szovjetunió kötelékébe. A térségben pedig hozzák létre a Kárpátoroszi Szovjet Köztársaságot, méghozzá a Felső- Tisza-vidéki Kőrösmezőtől a szepességi Poprád folyóig, az Uzsoki-hágótól Debrecenig. A Vörös Hadsereg által Kárpátalján a hadműveletek közben, illetve nyomban azt követően már 1944 októberében bevezetett, majd a szovjet hatóságok által folytatott kíméletlen terror és elhurcolás a kommunista diktatúra 1948. évi teljes kiépítéséig 35 összesen legalább 50 ezer elhurcolt, hadifogollyá nyilvánított és ártatlan kárpátaljai magyar polgári személyt érintett. Az áldozatok számáról ma sincsenek pontos adatok. A korabeli eseményekből jól érzékelhető, hogy a magyarság elleni megtorlást a tehetetlen düh, a bosszú is befolyásolta, mivel a szovjet Vörös Hadsereg három hónapig nem tudta áttörni a Magyar Királyi Honvédség által kiépített háromszoros magyar védelmi rendszert, különösen az Árpád-vonalat. A Kárpátalját megszálló szovjet katonai hatóságok tudtával Ivan Sz. Konyev (1897-1973) marsall csapatai és a kárpátaljai ukrán fegyveres erők az 1945. január 20-án Moszkvában kötött magyar fegyverszüneti egyezményt durván megszegve - a trianoni Magyarországhoz tartozó ún. Csonka-Bereg (területe 459 km 2) elszakításával nyugatabbra akarták tolni az államhatárt a Tisza folyó vonaláig a Szovjetunió javára. Az ügyben 1945. április-május fordulóján Miklós Béla (1890-1948) miniszterelnök és a Honvédelmi Minisztérium megbízásából Kecskési Tibor főhadnagy hivatalosan, mint élelemszerző tiszt, helyszíni felderítést végzett.36 Megállapította, hogy a háború végén Csonka-Beregben, azaz a Vásárosnaményi járás több mint 20 községében bevezették a szovjet közigazgatást, és a Tiszát jelölték ki új államhatárnak. Az NKVD és a SZMERS megtorló alakulatai erről a vidékről is szolyvai gyűjtőtáborba, majd a gulágokra hurcolták a 18 és 55 év közötti férfilakosságot, kb. 1200 főt, ahol a többségük elpusztult.37 A megszálló csapatok parancsnokai a községek elöljáróit kivégzéssel fenyegetve, arra kényszerítették, hogy nyilatkozatban kérjék a falujuknak a Szovjetunióhoz való csatolását. A kárpátaljai Tiszaújlak mezővárossal szemben a folyó magyarországi oldalán, akkor Szatmár, Ugo- 71 33 3 MeMyapoB Hmkutw CepreeBuna XpymoBa. (Nyikita Szergejevics Hruscsov emlékirataiból.) In: Bonpochi ncTopnn (MocKBa), 1991. 7-8. (szám), CTp.[aHMua, ’sztranyica’] 75., 88-89. o. 34 DUPKA György: A Kárpát-medencéből elhurcolt és levéltári iratokkal is igazolt magyar és német rabok nyomában Oroszföldön és a Kaukázus országaiban. In: A Kárpát-medence elveszített, 2017.107. o. A beadványt először az Ungváron megjelenő újság, a Holomhm Zakapnarin (Novini Zakarpattya) 1995. január 14-ei száma közölte. Az eredetiben: (Dobrocsin), azaz Debrecen. 35 Minderről részletesen, KOSZTYÓ Gyula: Romzsa püspök meggyilkolására Hruscsov adott parancsot. A szovjet kommunista diktatúra berendezkedése Kárpátalján 1944-1950. In: „Élet, vagy halál! ” (Petőfi Sándor). Magyarok IX. Világkongresszusa. Ill. Kárpát-medencei Magyar Vértanúság. Történeti konferencia, 2016. aug. 16. Budapest, 2016.183-187. o. 36 Kecskési Tibor (ered. Kohlmann Tivadar, 1956-tól Tollas Tibor, 1920-1997) a Ludovika Akadémián tanult (1938-1941), 1944-től csendőrtiszt, 1945- től a Magyar Honvédség tisztje. 1947-ben háborús bűnökért elítélték, 9 évi rabság után 1956 júliusában szabadult. Bécsben, majd Münchenben telepedett le. Itt 1960-ban megalapította és szerkesztette a Nemzetőr című lapot, ennek hasábjain 1989-ben adta közre a Csonka-Bereg szovjet megszállásával kapcsolatos személyes élményeit. Költő, több mint tíz verseskötetet adott ki. 37 Egyetlen bűnük magyarságuk volt. 1993.282-284. o. Az újabb kutatások szerint Csonka-Beregből közel kétezer férfit vittek kényszermunkára.