Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-16 / 3. szám

2 oldal áldozatkészségből, fölösleges hivatalok és rangok létesítésével helyezte el őket és helyzetük valójában az állam szem­pontjából ugyanaz, ami az elhelyezet­­len és segélyek alakjában támogatott menekülteké; a kivándorlók mindkét kategóriája szomorú herékkel árasztotta el a vegetáló országot. Úgy látszik azonban már a kormány is belátja lassankint, hogy az impro­duktív menekültek végül is gazdasági katasztrófába sodornák az államot s mind komolyabb tervek merülnek fel a repatriáltak visszaszállítása céljából. És ez így van rendjén, Magyarorszá­gon a lateinerpályák már békében is tulon­tul zsúfoltak voltak s ez a bete­ges állapot nem fokozódhat. Magyar­­országnak ma a szó legszigorúbb ér­telmében munkáskezekre van szüksége, mezőgazdasági munkásokra, akik ke­nyeret, húst adjanak éhező testvére­inknek. u jnnaup. Az alkoholizmusról írta: Dr. Sámson Márton. Amerika, mint sok egyébbel, úgy az alkoholellenes intézményeivel is vezet és e téren is fényes eredményekkel dicsekedhetik. Az unió államaiban már régen kötelező az alkoholellenes okta­tás és Georgia volt az utolsó állam, mely 1903-ban alkotott törvényt erre. Amerikában több vasúttársaság csak olyan alkalmazottakat fogad fel szol­gálatába, akik az abstinenciára a foga­dalmat leteszik és könyörtelenül elbo­csátja, ha rájön, hogy korcsmában volt, vagy ha alkoholszagú. Amerikai biztosító társaságok abstinenseknek 10—12 százalék díjkedvezményt adnak. Az Egyesült­ Államokban az absti­­nensek száma meghaladja a 10 milliót. Svédországban, Norvégiában és fin­­országban szintén kötelező az alkohol­­ellenes oktatás és Svédországban 300.000, Norvégiában 200.000 és fin­­országban 2 millió az abstinensek száma. Angliában, Svájcban, Hollandia és Dániában társas egyesületek végzik az alkoholellenes oktatást elég jó ered­ménynyel. Németországban 1903-ban az egyes államok közoktatásügyi miniszterei ren­deletileg figyelmeztették az elemi is­kolákat az alkoholellenes oktatás, szükséges voltára. Franciaország és Belgiumban minis­­teri rendeletek útján tették kötelezővé az alkoholellenes oktatást, de e ren­deletek sohasem lettek végrehajtva. Magyarországon szintén miniszteri rendeletek intézkedtek, de a végrehaj­tásuk fölöttébb hiányos volt. Romániában 1897-ben rendelte el Haret közoktatásügyi miniszter az al­koholellenes oktatást. Orosz- és Olaszországban alkohol­­ellenes oktatásról mindeddig még szó sem volt. Mielőtt értekezésemet befejezném, még reflektálni akarnék alkoholisták által, az alkohol érdekében gyakran hangoztatott érvre, melyet mint argu­mentum ad hominem, valóságos „a tour“ vagy „Schlager“ képen szoktak kivágni. Azt mondják ugyanis, hogy vannak rokonaik, barátaik és ismerőseik köré­ben 70—80 évestől idősebb emberek is, kik fiatalságuk óta részegeskednek és azért egészségesek és vígan élnek. Ezen ritkán és kivételesen előforduló­­ esetekkel akarják és igyekeznek bizo­nyítani az alkohol ártalmatlanságát és veszélytelenségét. Ezen igyekezet azonban épen olyan illogikus és botor, mintha valaki azon tényből, hogy X és Y sértetlenül ke­rült haza a harctérről, azt akarná bi­zonyítani, hogy a háború veszélytelen. De eltekintve attól, hogy a ritka kivételek épen a szabályt erősítik meg, egyenesen tagadásba veszem, hogy léteznék 70—80 és több éves iszákos, aki egészséges volna, mert lehetetlen, hogy különösen a gyomor, mely az alkohol vegyi insultusának folyton.­ TÜKOR Târgul-Mureș (M«ros»k­o&*191«i¥)v 1931. Január 10 san ki van téve, továbbá az alkohol iránt olyan felette érzékeny agy- és idegrendszer, a szív és véredényrend­­szer az alkohol krónikus élvezete mel­lett egészséges maradjon. Hogy az iszákos egészségével di­csekszik és meg nem lévő képességek­kel kérkedik, az nem szabad, hogy tévedésbe ejtsen. Ezt jóhiszeműen teszi és magyarázatát leli az alkoholnak ama pokoli tulajdonságában, hogy meg­csalja magát az iszákost és meg­téveszti saját testi és szellemi énje felől, minek folytán túlbecsüli teljesítő képességé­nek nagyságát és értékét, magyaráza­tát leli továbbá az alkohol ama ördögi hatásában, hogy kórosan felfokozza a közérzetet — ezt euphoriának nevez­zük — és ez által tévedésbe ejti testi épségének helyes érzékelése és érté­kelése felől, úgy, hogy az alkohol okozta pathologicus, de jó közérzésé­ben hibásan percipiálja és tévesen in­terpretálja a valóságot t. i. a tényle­gesen beteg állapotát, szóval dissimulál vagyis szimulálja az egészséget. A­mennyire egy felolvasás keretén belül lehetséges volt, igyekeztem az alkoholkérdés mostani állását, szerény tehetségemhez képest megvilágítan és ha ezek után valaki felteszi a kér­dést, hogy miért nincs az alkoholelle­nes mozgalomnak nagyobb eredmé­nye erre válaszom a következő: • Az alkohol­ellenes küzdelem arány­lag nem régi keletű, az ivás bűne ellenben évezredek óta annyira szo­kássá vált és az alkoholszeretet annyira beszüremkedett és beivódott agyunk és idegrendszerünk minden sejtjébe, hogy azt onnan könnyen kivésni nem lehet. Mikor majdnem az egész emberiség hódol az alkoholizmusnak, mikor év­ezredek nemzedékei örökölték és az utódokra átörökítették az ivási szoká­sokat, mikor a költők bordalokat írnak, s a társadalom az ivást glóriává emeli, mikor mindannyian évezredes alkohol­imádat és alkoholsuggestio hatása alatt állunk és zsenge gyermek korunk óta halljuk az alkohol dicsőitését, hogy ne lennénk rabjai az ivásnak. Generációkon át gyakorlódott be az alkoholimádat az emberiség gondolat­­világába és ezen öröklékenyen terhelt ösztönnel születve aztán magunk is tapasztaljuk és élvezzük az alkoholnak pokolian csábító és rövid időre para­dicsomba varázsló erejét. A pillanatnyi élvezet elkápráztat, hályogot von lelki szemeink elé és képtelenné tesz a szomorú perspektíva átlátására. Ezért tör nehezen utat magának az emberek értelméhez, a tudomány által kimutatott megdönthetetlen igazság, hogy az alkohol emberirtó méreg! (Vége.) Kiütéses tífusz a városban Terjed a járvány. - Van járványkórház, de niins orvos. - Erélytelen intézkedések A „Tükör“ egyik legutóbbi számá­ban foglalkozott a járványkórház ügyé­vel abból az alkalomból, hogy ez a kérdés a közigazgatási bizottság egyik ülésén is szőnyegre került. E cikkünkben rámutattunk a járvány­kórház fontosságára, elodázhatatlan szükségességére és kértük az arra ille­tékeseket­, hogy ezt a nélkülözhetetlen intézményt halasztás nélkül állítsák fel. Azóta hónapok teltek el és minden a régiben maradt. A jelenlegi abnormá­lis időjárás nagyon is kedvez a járvá­nyos betegségeknek. A Clujon (Kolozs­váron) pusztító álomkórnak nevezett betegség hullámai szerencsére még nem csaptak ide, ehelyett azonban egy másik, nem kevésbé veszedelmes be­tegség sütötte fel a fejét a külvárosban. A napokban a Filipescu (Wesselényi) utcában hirtelen rossz­ul lett és összeesett egy Demeter Istvánná nevű asszony. A mentők az állami kórházba szállították, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az illetőnek kiütéses íidisze van Ezzel az eseménnyel kapcsolatosan vált ismét aktuálissá a járványkórház fontos ügye. Munkatársunk felkereste Nagy Imre polgármesterü­gyettest, aki a járványkórház ügyéről a következő-­­ket mondotta: — A városban tényleg fordult elő kiütéses tífuszos megbetegedés, mely­nek oka a szokatlanul enyhe időjárás. A tanács intézkedésére a helyi állo­másparancsnokság a volt honvédkór­ház épületének egyik szárnyát a jár­ványkórház céljaira átengedte. A berendezés a régi járványkórház még megmaradt és eddig az állami kórház­ban elraktározott mintegy 30 ágyból áll, a hozzátartozó felszereléssel és megfelelő orvosi műszerekkel. A jár­ványkórház mellett u. n. Quarantaine-t, megfigyelőhelyiséget is felállítottunk, melyben a beteg hozzátartozóit fogjuk megfigyelni, illetve a betegség meg­­gátlása céljából izolálni. A kórházban ma még nincs beteg és annak felállí­tása is csak praeventiv intézkedés akart lenni a betegség további terjedésével szemben. A Filipescu (Wesselényi utca) lakóinak majdnem fele megtetvesedett s minthogy a kiütéses tífuszt a tervek terjesztik, ezeknek ferütlenítése iránt az intézkedéseket már megtettük. Ko­moly megbetegedés ez ideig csak egy esetben történt és kilátás van arra, hogy több nem is fog történni. Ezt az egy beteget ideiglenesen az állami kórházban helyeztük el. A járványkórháznak egy­előre még nincs orvosa, a szükséges orvosi segítséget a rendőrorvosok nyújtják. Külön járványkórházi orvost csak abban az esetben fogunk kinevezni, ha a betegség netalán komoly arányo­kat öltene. Egyelőre azonban erről nincsen szó és remélem, hogy nem is fog reá­lyt kerü­lni. Megnyugvással vesszük t­omásul a pol­gármesterhelyettes kijelentéseit, de szabadjon egyben figyelmeztetnünk, hogy az esztelőségekkel mindenkor számolni kell. Egyébiránt is a járvány­­kórház nem lehet egy id­­hoc intéz­mény, m­elyet csak akkor állítunk össze, amikor arra épen égyre szükség van. Állandó járványkórháza minden na­gyobb városnak van, rendesen kineve­zett szakorvosokkal. Miért képezzen épen Targu-Moras (Marosvásárhely) kivételt ? Állandó járványkórházat kérünk, ál­landó kor- és célszerű épülettel és állandó, rendesen kinevezett, fizetéses orvossal. Ennyit a város is áldozhat a helyi közegészségügy biztosabbá té­­telére. (e. d.) in KSSD Botrányok a Kultúrpalota nézőterén. Bár városunk koncertközönsége mind­inkább tanúságot tesz fegyelmezett magatartásával arról, hogy önmagához és a művészeihez méltóan viselkedik, napról-napra több éretlen, potyán be­­belógó akad, aki ahelyett, hogy csönd­ben meghúzódna, lehetetlenné teszi a koncerteket azok számára is, akik je­gyeiket pénzért váltották meg. A mi­napi Pataki-Vajda Komjáty hangverse­nyen ezen neveletlen elemek viselke­dése már annyira elfajult, hogy a leg­erélyesebb pisszegésekre se reagáltak. Különösen a földszinti negyedik sor baloldalán ülő „arany“ ifjúság volt hangos. A legkomolyabb számok alatt vígan hahotáztak, felrúgva minden kö­telezettséget, mellyel egy komoly hang­versenyen a művészeknek s a közön­ségnek tartoznak; néhányan még elő­vették a zsebkendőiket s abba nevettek bele, de akadt olyan is, aki egyszerűen beleröhögött Pataki koloraturpartijába, vagy Komjáty pianissimoiba. Külföldön eddig már rég kirúgták volna az ilyen tiszteletlen tacskókat, mi egyelőre megelégedtünk azzal, hogy neveiket feljegyeztük s a legközelebbi ismétlődés esetén nyilvánosságra hozzuk Ugyanezen hangversenyen hasonló vidám élet volt az első emeleti jobb oldali erkélyen a jegyszedőnő élénk vezetése alatt, ki úgy látszik, kiterjedt rokonságát hetedsziglen hozza el a koncertekre. Öt éves gyerektől egész a matrónáig ott volt mindenki és ál­landóan ki-be csoszogtak, természete­sen csakis a számok és sohasem a szünet alatt. Különösen három fiatal leány volt hangos, kik a jegyszedőnő társaságában szüntelenül nevetgéltek. Ennek az állapotnak véget kell vetni azonnal. Tessék eltávolítani az ilyen alkalmazottakat, akik ahelyett, hogy csendre intenék a fecsegőket, beülnek egy székbe tereferélni és az előadás megkezdésétől kezdve nem törődnek többé az ajtóval, hol a helyük lenne. Manapság különben a koncertekre csak az nem megy be jegy nélkül, aki nem akar. És ez a potyaközönség, melyet a jegyszedőnők szabadítottak rá a publikumra, a leglármásabb. Tes­sék szigorú utasításokat adni nekik, hogy senki többé jegy nélkül be ne léphessen; a színtársulat tagjai pedig, akiket egyedül illethet meg, hogy a művészetért ne fizessenek, szí­nész iga­zolványaik felmutatásával könnyen igazolhatják magukat. IRKA-FIRKA A szívtelen ember. (A doktor most, került ki az orvos­­egyetemről. A kömlődi kórház sebé­szeti osztályának főorvosává neveztette ki a nagybátyja, aki képviselő a paksi kerületben. Ma végzi az első operációt, érthető az izgalom, mely tökéletesen úrrá lett felette- A műtőben vagyunk. Kézmosás, sürgés-forgás, műszertisztí­­tás, meg minden zaj, ami csak egy operáció előkészületeihez szükséges. Orvos: Na, hol a beteg? (Szolgák hozzák a beteget a hord­ágyon.) • Beteg: Jaj, jaj, jaj ! (Leteszik, kieme­lik az ágyból és a műtőasztalra fek­tetik.) Orvos: Ne kiabáljon fiam, magának erős plenomorfilobentitisze van. Egy kis szivoperációt végzünk magán. Beteg: Jaj Istenem! Orvos: Nekem sem sógorom. Maga nagyon el van hanyagolva, egy kis szivtisztítás nem fog ártani. Utána ki­tűnően fog izleni a flekken! Beteg: Jaj doktor, úr, tip­a* a flek­ken? Még valami bolondot csinálnak itt velem. Orvos: Talán azt kívánja, hogy ép tudományos előadás tartsák magának a flekkenről?! Egy frászt. Beteg: Doktor úr kérem, nyugtas­son meg, hogy nem csinálnak itt ve­lem valami rossz tréfát. Orvos: Hát ez tréfa magának ? Nézze ezt a csipeszt! Ezzel fogom nemsokára a szivét kiemelni. Beteg! (Ijedten.) Kiét? Orvos: Negyedik Leó pápáét! Hát kiét, ha nem a magáét? Beteg: De doktor úr. . . Orvos: Nana, semmi érzékenykedés Egy kevés szivmaszázs soha nem árthat. Beteg: Kérem, mi az a maszázs? Orvos: Az egy alfaja a blaszfémio terpentitisznek. Beteg: Minek? Orvos: A blasz-fé-mi-o-ter-pen-titisz- Felsőbőr, talpára, mindenféle cipész kellékek, CIPŐK elönyöl árban, kitűnő minőségben kaphatók a Cipő- és Bőripari Részvénytársaságnál Piaţa Regele Ferdinand (Főtér) 45. szám alatt

Next