Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-16 / 3. szám
2 oldal áldozatkészségből, fölösleges hivatalok és rangok létesítésével helyezte el őket és helyzetük valójában az állam szempontjából ugyanaz, ami az elhelyezetlen és segélyek alakjában támogatott menekülteké; a kivándorlók mindkét kategóriája szomorú herékkel árasztotta el a vegetáló országot. Úgy látszik azonban már a kormány is belátja lassankint, hogy az improduktív menekültek végül is gazdasági katasztrófába sodornák az államot s mind komolyabb tervek merülnek fel a repatriáltak visszaszállítása céljából. És ez így van rendjén, Magyarországon a lateinerpályák már békében is tulontul zsúfoltak voltak s ez a beteges állapot nem fokozódhat. Magyarországnak ma a szó legszigorúbb értelmében munkáskezekre van szüksége, mezőgazdasági munkásokra, akik kenyeret, húst adjanak éhező testvéreinknek. u jnnaup. Az alkoholizmusról írta: Dr. Sámson Márton. Amerika, mint sok egyébbel, úgy az alkoholellenes intézményeivel is vezet és e téren is fényes eredményekkel dicsekedhetik. Az unió államaiban már régen kötelező az alkoholellenes oktatás és Georgia volt az utolsó állam, mely 1903-ban alkotott törvényt erre. Amerikában több vasúttársaság csak olyan alkalmazottakat fogad fel szolgálatába, akik az abstinenciára a fogadalmat leteszik és könyörtelenül elbocsátja, ha rájön, hogy korcsmában volt, vagy ha alkoholszagú. Amerikai biztosító társaságok abstinenseknek 10—12 százalék díjkedvezményt adnak. Az Egyesült Államokban az abstinensek száma meghaladja a 10 milliót. Svédországban, Norvégiában és finországban szintén kötelező az alkoholellenes oktatás és Svédországban 300.000, Norvégiában 200.000 és finországban 2 millió az abstinensek száma. Angliában, Svájcban, Hollandia és Dániában társas egyesületek végzik az alkoholellenes oktatást elég jó eredménynyel. Németországban 1903-ban az egyes államok közoktatásügyi miniszterei rendeletileg figyelmeztették az elemi iskolákat az alkoholellenes oktatás, szükséges voltára. Franciaország és Belgiumban ministeri rendeletek útján tették kötelezővé az alkoholellenes oktatást, de e rendeletek sohasem lettek végrehajtva. Magyarországon szintén miniszteri rendeletek intézkedtek, de a végrehajtásuk fölöttébb hiányos volt. Romániában 1897-ben rendelte el Haret közoktatásügyi miniszter az alkoholellenes oktatást. Orosz- és Olaszországban alkoholellenes oktatásról mindeddig még szó sem volt. Mielőtt értekezésemet befejezném, még reflektálni akarnék alkoholisták által, az alkohol érdekében gyakran hangoztatott érvre, melyet mint argumentum ad hominem, valóságos „a tour“ vagy „Schlager“ képen szoktak kivágni. Azt mondják ugyanis, hogy vannak rokonaik, barátaik és ismerőseik körében 70—80 évestől idősebb emberek is, kik fiatalságuk óta részegeskednek és azért egészségesek és vígan élnek. Ezen ritkán és kivételesen előforduló esetekkel akarják és igyekeznek bizonyítani az alkohol ártalmatlanságát és veszélytelenségét. Ezen igyekezet azonban épen olyan illogikus és botor, mintha valaki azon tényből, hogy X és Y sértetlenül került haza a harctérről, azt akarná bizonyítani, hogy a háború veszélytelen. De eltekintve attól, hogy a ritka kivételek épen a szabályt erősítik meg, egyenesen tagadásba veszem, hogy léteznék 70—80 és több éves iszákos, aki egészséges volna, mert lehetetlen, hogy különösen a gyomor, mely az alkohol vegyi insultusának folyton. TÜKOR Târgul-Mureș (M«ros»ko&*191«i¥)v 1931. Január 10 san ki van téve, továbbá az alkohol iránt olyan felette érzékeny agy- és idegrendszer, a szív és véredényrendszer az alkohol krónikus élvezete mellett egészséges maradjon. Hogy az iszákos egészségével dicsekszik és meg nem lévő képességekkel kérkedik, az nem szabad, hogy tévedésbe ejtsen. Ezt jóhiszeműen teszi és magyarázatát leli az alkoholnak ama pokoli tulajdonságában, hogy megcsalja magát az iszákost és megtéveszti saját testi és szellemi énje felől, minek folytán túlbecsüli teljesítő képességének nagyságát és értékét, magyarázatát leli továbbá az alkohol ama ördögi hatásában, hogy kórosan felfokozza a közérzetet — ezt euphoriának nevezzük — és ez által tévedésbe ejti testi épségének helyes érzékelése és értékelése felől, úgy, hogy az alkohol okozta pathologicus, de jó közérzésében hibásan percipiálja és tévesen interpretálja a valóságot t. i. a ténylegesen beteg állapotát, szóval dissimulál vagyis szimulálja az egészséget. Amennyire egy felolvasás keretén belül lehetséges volt, igyekeztem az alkoholkérdés mostani állását, szerény tehetségemhez képest megvilágítan és ha ezek után valaki felteszi a kérdést, hogy miért nincs az alkoholellenes mozgalomnak nagyobb eredménye erre válaszom a következő: • Az alkoholellenes küzdelem aránylag nem régi keletű, az ivás bűne ellenben évezredek óta annyira szokássá vált és az alkoholszeretet annyira beszüremkedett és beivódott agyunk és idegrendszerünk minden sejtjébe, hogy azt onnan könnyen kivésni nem lehet. Mikor majdnem az egész emberiség hódol az alkoholizmusnak, mikor évezredek nemzedékei örökölték és az utódokra átörökítették az ivási szokásokat, mikor a költők bordalokat írnak, s a társadalom az ivást glóriává emeli, mikor mindannyian évezredes alkoholimádat és alkoholsuggestio hatása alatt állunk és zsenge gyermek korunk óta halljuk az alkohol dicsőitését, hogy ne lennénk rabjai az ivásnak. Generációkon át gyakorlódott be az alkoholimádat az emberiség gondolatvilágába és ezen öröklékenyen terhelt ösztönnel születve aztán magunk is tapasztaljuk és élvezzük az alkoholnak pokolian csábító és rövid időre paradicsomba varázsló erejét. A pillanatnyi élvezet elkápráztat, hályogot von lelki szemeink elé és képtelenné tesz a szomorú perspektíva átlátására. Ezért tör nehezen utat magának az emberek értelméhez, a tudomány által kimutatott megdönthetetlen igazság, hogy az alkohol emberirtó méreg! (Vége.) Kiütéses tífusz a városban Terjed a járvány. - Van járványkórház, de niins orvos. - Erélytelen intézkedések A „Tükör“ egyik legutóbbi számában foglalkozott a járványkórház ügyével abból az alkalomból, hogy ez a kérdés a közigazgatási bizottság egyik ülésén is szőnyegre került. E cikkünkben rámutattunk a járványkórház fontosságára, elodázhatatlan szükségességére és kértük az arra illetékeseket, hogy ezt a nélkülözhetetlen intézményt halasztás nélkül állítsák fel. Azóta hónapok teltek el és minden a régiben maradt. A jelenlegi abnormális időjárás nagyon is kedvez a járványos betegségeknek. A Clujon (Kolozsváron) pusztító álomkórnak nevezett betegség hullámai szerencsére még nem csaptak ide, ehelyett azonban egy másik, nem kevésbé veszedelmes betegség sütötte fel a fejét a külvárosban. A napokban a Filipescu (Wesselényi) utcában hirtelen rosszul lett és összeesett egy Demeter Istvánná nevű asszony. A mentők az állami kórházba szállították, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az illetőnek kiütéses íidisze van Ezzel az eseménnyel kapcsolatosan vált ismét aktuálissá a járványkórház fontos ügye. Munkatársunk felkereste Nagy Imre polgármesterügyettest, aki a járványkórház ügyéről a következő-ket mondotta: — A városban tényleg fordult elő kiütéses tífuszos megbetegedés, melynek oka a szokatlanul enyhe időjárás. A tanács intézkedésére a helyi állomásparancsnokság a volt honvédkórház épületének egyik szárnyát a járványkórház céljaira átengedte. A berendezés a régi járványkórház még megmaradt és eddig az állami kórházban elraktározott mintegy 30 ágyból áll, a hozzátartozó felszereléssel és megfelelő orvosi műszerekkel. A járványkórház mellett u. n. Quarantaine-t, megfigyelőhelyiséget is felállítottunk, melyben a beteg hozzátartozóit fogjuk megfigyelni, illetve a betegség meggátlása céljából izolálni. A kórházban ma még nincs beteg és annak felállítása is csak praeventiv intézkedés akart lenni a betegség további terjedésével szemben. A Filipescu (Wesselényi utca) lakóinak majdnem fele megtetvesedett s minthogy a kiütéses tífuszt a tervek terjesztik, ezeknek ferütlenítése iránt az intézkedéseket már megtettük. Komoly megbetegedés ez ideig csak egy esetben történt és kilátás van arra, hogy több nem is fog történni. Ezt az egy beteget ideiglenesen az állami kórházban helyeztük el. A járványkórháznak egyelőre még nincs orvosa, a szükséges orvosi segítséget a rendőrorvosok nyújtják. Külön járványkórházi orvost csak abban az esetben fogunk kinevezni, ha a betegség netalán komoly arányokat öltene. Egyelőre azonban erről nincsen szó és remélem, hogy nem is fog reályt kerülni. Megnyugvással vesszük tomásul a polgármesterhelyettes kijelentéseit, de szabadjon egyben figyelmeztetnünk, hogy az esztelőségekkel mindenkor számolni kell. Egyébiránt is a járványkórház nem lehet egy idhoc intézmény, melyet csak akkor állítunk össze, amikor arra épen égyre szükség van. Állandó járványkórháza minden nagyobb városnak van, rendesen kinevezett szakorvosokkal. Miért képezzen épen Targu-Moras (Marosvásárhely) kivételt ? Állandó járványkórházat kérünk, állandó kor- és célszerű épülettel és állandó, rendesen kinevezett, fizetéses orvossal. Ennyit a város is áldozhat a helyi közegészségügy biztosabbá tételére. (e. d.) in KSSD Botrányok a Kultúrpalota nézőterén. Bár városunk koncertközönsége mindinkább tanúságot tesz fegyelmezett magatartásával arról, hogy önmagához és a művészeihez méltóan viselkedik, napról-napra több éretlen, potyán bebelógó akad, aki ahelyett, hogy csöndben meghúzódna, lehetetlenné teszi a koncerteket azok számára is, akik jegyeiket pénzért váltották meg. A minapi Pataki-Vajda Komjáty hangversenyen ezen neveletlen elemek viselkedése már annyira elfajult, hogy a legerélyesebb pisszegésekre se reagáltak. Különösen a földszinti negyedik sor baloldalán ülő „arany“ ifjúság volt hangos. A legkomolyabb számok alatt vígan hahotáztak, felrúgva minden kötelezettséget, mellyel egy komoly hangversenyen a művészeknek s a közönségnek tartoznak; néhányan még elővették a zsebkendőiket s abba nevettek bele, de akadt olyan is, aki egyszerűen beleröhögött Pataki koloraturpartijába, vagy Komjáty pianissimoiba. Külföldön eddig már rég kirúgták volna az ilyen tiszteletlen tacskókat, mi egyelőre megelégedtünk azzal, hogy neveiket feljegyeztük s a legközelebbi ismétlődés esetén nyilvánosságra hozzuk Ugyanezen hangversenyen hasonló vidám élet volt az első emeleti jobb oldali erkélyen a jegyszedőnő élénk vezetése alatt, ki úgy látszik, kiterjedt rokonságát hetedsziglen hozza el a koncertekre. Öt éves gyerektől egész a matrónáig ott volt mindenki és állandóan ki-be csoszogtak, természetesen csakis a számok és sohasem a szünet alatt. Különösen három fiatal leány volt hangos, kik a jegyszedőnő társaságában szüntelenül nevetgéltek. Ennek az állapotnak véget kell vetni azonnal. Tessék eltávolítani az ilyen alkalmazottakat, akik ahelyett, hogy csendre intenék a fecsegőket, beülnek egy székbe tereferélni és az előadás megkezdésétől kezdve nem törődnek többé az ajtóval, hol a helyük lenne. Manapság különben a koncertekre csak az nem megy be jegy nélkül, aki nem akar. És ez a potyaközönség, melyet a jegyszedőnők szabadítottak rá a publikumra, a leglármásabb. Tessék szigorú utasításokat adni nekik, hogy senki többé jegy nélkül be ne léphessen; a színtársulat tagjai pedig, akiket egyedül illethet meg, hogy a művészetért ne fizessenek, színész igazolványaik felmutatásával könnyen igazolhatják magukat. IRKA-FIRKA A szívtelen ember. (A doktor most, került ki az orvosegyetemről. A kömlődi kórház sebészeti osztályának főorvosává neveztette ki a nagybátyja, aki képviselő a paksi kerületben. Ma végzi az első operációt, érthető az izgalom, mely tökéletesen úrrá lett felette- A műtőben vagyunk. Kézmosás, sürgés-forgás, műszertisztítás, meg minden zaj, ami csak egy operáció előkészületeihez szükséges. Orvos: Na, hol a beteg? (Szolgák hozzák a beteget a hordágyon.) • Beteg: Jaj, jaj, jaj ! (Leteszik, kiemelik az ágyból és a műtőasztalra fektetik.) Orvos: Ne kiabáljon fiam, magának erős plenomorfilobentitisze van. Egy kis szivoperációt végzünk magán. Beteg: Jaj Istenem! Orvos: Nekem sem sógorom. Maga nagyon el van hanyagolva, egy kis szivtisztítás nem fog ártani. Utána kitűnően fog izleni a flekken! Beteg: Jaj doktor, úr, tipa* a flekken? Még valami bolondot csinálnak itt velem. Orvos: Talán azt kívánja, hogy ép tudományos előadás tartsák magának a flekkenről?! Egy frászt. Beteg: Doktor úr kérem, nyugtasson meg, hogy nem csinálnak itt velem valami rossz tréfát. Orvos: Hát ez tréfa magának ? Nézze ezt a csipeszt! Ezzel fogom nemsokára a szivét kiemelni. Beteg! (Ijedten.) Kiét? Orvos: Negyedik Leó pápáét! Hát kiét, ha nem a magáét? Beteg: De doktor úr. . . Orvos: Nana, semmi érzékenykedés Egy kevés szivmaszázs soha nem árthat. Beteg: Kérem, mi az a maszázs? Orvos: Az egy alfaja a blaszfémio terpentitisznek. Beteg: Minek? Orvos: A blasz-fé-mi-o-ter-pen-titisz- Felsőbőr, talpára, mindenféle cipész kellékek, CIPŐK elönyöl árban, kitűnő minőségben kaphatók a Cipő- és Bőripari Részvénytársaságnál Piaţa Regele Ferdinand (Főtér) 45. szám alatt