Tükör, 1967. április-június (4. évfolyam, 14-26. szám)

1967-05-23 / 21. szám

M­i lesz a Bábszínházzal? A hírek szerint a Bábszínházat az épület rossz állapota és a tarthatat­lan munkakörülmények miatt a szezon végén bezárják s mindmáig nincs kijelölt, új helyisége. Az évi félmillió nézőt érdeklő ügyben Malonyai Dezsővel, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi Főigaz­gatóságának helyettes vezetőjével, Baranyai Tiborral, a SZOT kultu­rális osztályának vezetőjével, Czinege Istvánnéval, a Fővárosi Tanács népművelési osztályának helyettes vezetőjével — beszélgetett a Tükör szerkesztősége. pestihez a fővárosi tanács adná a pénzt. Az irá­nyítás, a művészi munka a jelenlegi vezetőség ke­zében maradna és az eddigi gárdával dolgozná­nak tovább. TÜKÖR: Csak az a kérdés, hogy az átépítés ideje alatt hol dolgoznának? BÁRÁNY­AI: Meg kell mondanom, hogy tulaj­donképpen hivatalos kérés se a fővárosi tanács, se a minisztérium részéről nem érkezett a SZOT- hoz. A problémáról a Bábszínházban dolgozó szakszervezeti emberektől értesültünk. Persze, nem ragaszkodunk a formaságokhoz és megkezd­tük a tárgyalásokat. Sajnos, a Bábszínház telje­síthetetlen igényekkel lépett fel. Kérték például a vasasszakszervezet kultúrtermét, ahol a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Va­sas Művészegyüttes dolgozik. Naponta ötven, száz, kétszáz ember próbál a színpadon. Egyébként a Bábszínház átépítése előrelátható volt, nyilván a minisztériumnak is van terve, elképzelése. MALONYAI: Természetesen. A színházak re­konstrukciójára, új színházak építésére 1975-ig van elfogadott programunk, távlati tervünk. A kapacitást 1980-ig biztosítottuk. Persze, azt nem lehet előre megmondani, mikor milyen lesz a helyzet, melyik színház hova költözzék, amíg az épületét javítják. Menet közben, a lehetőségek­hez alkalmazkodva rendezzük a problémákat. Most a legégetőbbet, a Bábszínházét. BÁRÁNY AI: A SZÓT biztosítani tudja, hogy al­kalomszerűen a színházak igénybe vehessék a szakszervezeti kultúrhelyiségeket. De két évre, minden estére, folyamatos üzemre, nem tudunk helyet adni. CZINEGÉNÉ: Pedig erre lenne szükség. Egy szín­házat nem lehet úgy fönntartani, hogy egyik nap itt, a másik nap ott működjék. Tulajdonképpen csak előadóteremről és néhány öltözőről lenne szó. A műhelyeket, a raktárakat, a vidéki pró­batermet, az igazgatóság helyiségeit, a tanács máshol helyezné el. MALONYÁI: Még a Nemzeti Színháznál dolgoz­tam, amikor az a Nagymező utcában játszott. Ott is csak színháztermünk volt, 17 helyen működött a Nemzeti Színház, így is megoldható a dolog. A minisztérium is nagyon nehéz helyzetben van. 1927—28-ban tizenhét fővárosi színház működött, 52 százalékos kihasználtsággal. 1965-ben 14 szín­házunk volt, 78 százalékos kihasználtsággal. Te­hát sokkal nagyobb a terhelés, gyorsabb az el­használódás. Egyetlen­­albérleti lehetőségünk­, a Nagymező utcai helyiség, ahol eddig a Nemzeti Színház volt, most pedig az Operett játszik, s ha visszaköltöznek a túlsó oldalra, akkor a szintén átépítésre váró Thália Színház társulata az átme­neti színház várományosa. CZINEGÉNÉ: Talán az Ódry Színpad? .... MALONYAI: Megkaptam a számlát! Hiszen ez a Nagymező utcai­­színház egykor mozi volt, a fő­városi tanács mozija. Tulajdonképpen a minisz­térium csak bérlő, akármikor fölmondhatnak ne­künk. CZINEGÉNÉ: Azt azért nem tesszük. De talán most visszaadhatnák a kölcsönt, az Odryval. MALONYAI: Ez sajnos lehetetlen. A Vígszínház most csak átmenetileg használja az Odry épüle­tét, amíg a Váci utcában a Bartók-terem elké­szül. És akkor vissza kell adnunk a Színművé­szeti Főiskolának, hogy színpadon, minél többet színpadon lehessenek a harmadévesek, a végző­sök. Ezt a magyar színházkultúra érdekei követe­lik. TÜKÖR: Úgy látszik, mégis csak a SZOT segít­hetne. Hiszen a fővárosban levő termek zöme a szakszervezetek kezelésében működik, és talán nem is mindig teljes kihasználtsággal. BARANYAI: Nem állítom, hogy minden szak­­szervezeti kultúrhelyiségben mindennap van mű­sor, előadás, értekezlet. De ezekre a helyiségek­re szüksége van a szakszervezeteknek. Ezért mondtam, hogy alkalmanként oda tudjuk adni, de két évre, állandóan nem. Legalábbis a színház támasztotta igények szerint nem. TÜKÖR: Mik is ezek a teljesíthetetlen igények? BARANYAI: Nagyarányú átépítést kérnek, s azt­­ is, hogy a terem kizárólagosan a Bábszínház cél­jait szolgálja, teljesen kisajátítva egy szakszerve­zet központi előadótermét. TÜKÖR: A Bábszínház általában délelőtt, délután, és hetenként kétszer este játszik, öt estén átad­hatná a termet a szakszervezetnek. Fogjuk fel ezt­­szükséglakásnak«. CZINEGÉNÉ: A színház felnőtt produkciói — ezek este kerülnek színre — hozzátartoznak a Bábszínház művészi arculatához. De azt hiszem, meg lehetne állapodni abban — az állandó helyi­ségben is így van —, hogy megszabott estéken le­gyen felnőtt-előadás, délelőtt, délután és ünnep­napon gyerekelőadások. A színház is működne, a szakszervezet is megtarthatná saját rendezvé­nyeit. BARANYAI: Ezek más feltételek, ezen az alapon lehet is tárgyalni. Ha a színház­­összehúzza ma­gát­, alkalmazkodunk egymáshoz, bizonyosan ta­lálunk megoldást. TÜKÖR: Ezek szerint a fővárosi tanács folyama­tosan gondoskodik helyiségekről, hogy a műhe­lyek, raktárak kiköltözzenek. A MÜDOSZ, ígérete szerint, megadja a Bábszínháznak a működési en­gedélyt 1968 végéig. Addig véglegesítik a terve­ket, biztosítják a kapacitást, és a SZOT-tal egyet­értésben két évre átmeneti budapesti színházter­met adnak a Bábszínháznak. A vidékre utazók próbalehetőségeit a fővárosi tanács biztosítja. S úgy látszik, a másik kérdés is rendeződött, az or­szágos tájelőadások költségeit a minisztérium vállalja. MALONYAI, BARANYAI, CZINEGÉNÉ: Igen, ebben megegyezhetünk. FALUDI ANDRÁS □ 15

Next