Tükör, 1968. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1968-03-12 / 11. szám
Márciusi vallonus Házakat, szobrokat, utat és templomot faggattam: mi történt 1848. március 15-én Pest-Budán? Arra is kíváncsi voltam, szóltak is róla, mi foglalkoztatja őket manapság. így vallottak: PETŐFI SÁNDOR UTCA 3. Sajnos, a százhuszadik évfordulón csatatér a Trattner, a magyar könyvterjesztés hajdani fellegvára. Mindvégig megmaradtam Trattner-háznak, bár engem már Károlyi István nyomdászmester építtetett 1832-ben, a Mária Terézia óta működő híres könyvkiadó vállalat örököse, aki Trattner-leányt vett feleségül. Hagyomány lett itt, hogy az írók és a költők a könyvterjesztés elmaradottságát szidják. Petőfiék idejében még a százas példányszámok miatt méltatlankodtak, napjainkban a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat évi 10 milliónál is több könyvét keveslik. Hild József építésznek négy emberöltővel ezelőtt elegendő volt egy esztendő arra, hogy fölépítsen. Napjainkban felújításomra három év is kevés. Ezért nem tudom megmutatni azt a kőpadot sem, amelyen egykor Petőfi és barátai üldögéltek, mert jelenleg építési törmelék borítja. A szomszédos Pilvaxból — másutt volt, mint a mai névrokona, bejárata a Petőfi Sándor utcára, a hajdani Úri utcára nyílott —, egy titkos átjárón az udvaromra surrantak át a rebellis fiatalok, ha a helytartótanács nyomozói megjelentek. A vaslemezzel borított ajtó mögötti helyiségben nyugodtan szőhették tovább a terveiket. Március 15-én reggel a Pilvaxból indultak történelmet formáló útjukra. A továbbiakról kérdezd meg műemléktársamat, a ferencesek templomát. FERENCIEN TEMPLOMA Feletteseim engedélye nélkül nem nyilatkozhatom. Nem fordulhat felvilágosításért a Mérnökkari Egyetemhez sem, mely itt székelt a szomszédos kolostorunkban, mert azt a múlt század hetvenes éveiben lebontották. Városrendezés. A helyén most a Kárpátia étterem vendégei tanyáznak. Elégedjék meg ennyivel: a mozgolódás az utcán reggel ■X KOSSUTH LAJOS UTCA 3. Több mint félszázezer napot éltem meg, de az az egy több volt mindnél. Sajtóház voltam egykoron. Emeleteimen szerkesztőségek ügyködtek, lakásaimban írók, újságírók, politikusok és más közéleti személyiségek éltek. A Szép utca felé eső földszinti traktusban működött a Länderer és Heckenast nyomda. Minden iskolás tudja, hogyan foglalták le a márciusi fiatalok a nyomdát és hogyan született a szabad sajtó első két terméke: a 12 pont és a Nemzeti dal. Amíg a nyomdászok az első cenzúrázatlan kézirat szövegét szedték, a hatvani utcai kapu szegeletkövére egymás után léptek a szónokok. Harsogó vivát fogadta a gyújtó szavakat, amikor pedig Petőfi a Nemzeti dalt szavalta, az egekig csapott a hangorkán: ...rabok tovább nem leszünk ... Féltizenkettőkor Irinyi József megjelent a nyomda ablakában, s ott, ahol ma a töltőtolljavító üzem kirakata látható, az éljenző tömeg közé szórta a szabad sajtó első, még nyomdafestékszagú lapjait. Kár, hogy a történelmi múlt emléktárgyai elkerültek innen. A nyomdagépet, az első nyomtatványokat a múzeum őrzi, a nevezetes szegeletkövek pedig eltűntek. Aki kíváncsi rá, hogy milyenek voltak, a párjaikat megtalálhatja a Szép utcai kapum sarkaiban. 8. NEMZETI MÚZEUM A nagy nap délutánján a márciusi ifjak meghívására tízezernyi ember tolongott előttem, hogy meghallgassa a forradalmárok lelkes szónoklatait. A közvélemény úgy tudja (az emléktábla még ma is hibásan így közli, hogy Petőfi a lépcsőimről szavalta el a Nemzeti dalt. Petőfi itt, mint a többiek is, szónoklatot mondott. Ez persze mit sem von le a történelmi esemény nagyszerűségéből.