Tükör, 1972. július-szeptember (9. évfolyam, 27-39. szám)
1972-07-04 / 27. szám
KÉPES POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP FŐSZERKESZTŐ: VETŐ JÓZSEF H. FŐSZERKESZTŐ: BÁCSKAI LÁSZLÓ SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VIK., GYULAI PÁL U. 14. TELEFON: 137-660 POSTAFIÓK: BUDAPEST 8. PF 6 KIADJA: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT FELELŐS KIADÓ: CSOLLÁNY FERENC TERJESZTI A MAGYAR POSTA ELŐFIZETHETŐ BÁRMELY POSTAHIVATALNÁL, A KÉZBESÍTŐKNÉL, A POSTA HÍRLAPÜZLETEIBEN ÉS A POSTA KÖZPONTI HÍRLAP IRODÁNÁL BUDAPEST V., JÓZSEF NÁDOR TÉR 1. SZ. ELŐFIZETÉSI DÍJ: EGY HÓNAPRA 16,- FORINT NEGYEDÉVRE 48,- FORINT EGY ÉVRE 6.- FORINT 72.1864 ATHENAEUM NYOMDA BUDAPEST ROTÁCIÓS MÉLYNYOMÁS FELELŐS VEZETŐ: SOPRONI BÉLA VEZÉRIGAZGATÓ INDEX 25817 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. A címoldalon: Hej, Rákóczi út, Rákóczi út! Riport a közlekedési vitáról a 10. oldalon. Fotó: Farkas Tamás A hátoldalon: Duna? Tó? - Duna-tó! Ráckevei riportunk a 16—17. oldalon. Fotó: Kékesdy Károly / WWW Átlépek az árkon, át egy keskeny fűsávon, s azon túl ott a tarló. Árpatarló. Bács-Kiskun megyében az 1972. esztendőben itt, ezen a sarkon állt meg a gép, a vezető talán fohászkodott is egy sóhajtásnyit, s aztán elindította a gépet az árpatábla szélén. Megkezdte az idei aratást. Elsőnek az országban. Megállók egy pillanatra a letarolt mező szegélyén: Tiszaújfalu nem a legdélibb, nem a legmelegebb országrészen van, Bács megyének inkább a felső, északi felére esik, mégis már évek vagy talán évtizedek óta innen küldik először az üzenetet: elkezdődött az aratás! Az esemény — az elsőség — nem szenzáció, hiszen az, hogy hol aratnak először, nem érdem, hanem időtől és sok mástól meghatározott tény. De azért — nem a szenzáció, hanem a hitelesség kedvéért — hadd írjam le, hogyan is indult a nyári nagy munka ez esztendő június havában. A KASZÁSOK HŰSÖLNEK Nem, nem a kombájnok vágták az első sort. Soha nem a kombájnok kezdik az aratást. A kézi kaszások. Tiszaújfalun a Tiszatáj Termelőszövetkezetben úgy volt, hogy három ember: az agronómus, Héjja István, Juhász András üzemegység-vezető, és helyettese, Somogyi László egy hétfői napon kimentek az árpatáblához, s végigtekintettek a szélben egymást előző, bújócskázó halásztengeren. Aztán hárman háromfelé elindultak a táblában. Vizsgálták szemre, tenyerükben morzsolták, s fogukkal megroppantották a magot. Aztán a tábla végén azt mondták: jöhet a kasza. A kasza ... Olvastam egy kedves kis hírt: Cserépfalun, a Bükk alatt a híres faragó faluban tízezer kaszanyelet faragtak az idén. Vagyis: faragással díszítettek, cifráztak. Hát miképp már nem kell a kasza, csak akkor, ha díszes a nyele? Nem tudom, Gulyás István és Heckel Antal milyen nyelű kaszával jött ide, de megérdemelnék a cifra nyelet, mert az a teljes igazság, hogy ők voltak az elsők. Ahhoz, hogy a gép aratni tudjon, előbb kézi kaszával „pályát” kell neki csinálni. Aztán a sarkok... Ahová a gép nem tud „ráfordulni...” az is kézi kasza munkája. De tovább már nincs rájuk szükség, kihúzódnak a hűvösre, onnan nézik, hogyan halad a gép. Aratás két menetben. Rendre aratógéppel vágták az árpát Tiszaújfalun, aztán száradás után jött az arató-cséplőgép Ifj. Soproni Béla felv. Bő sugárban ömlik a mag. Egy óra múlva már biztos helyen, raktárban lesz ■g y TIZEDANNYIAN A FÖLDEKEN Végigsétálok a tarlón, azon a keskeny sávon, amelyet a derék kézikaszások vágtak. Szemre is erősen meg lehet különböztetni a kézi munkát a gépitől. A kézi kasza talajmagasságban „borotválta le” a terményt. A gép „nagyvonalúbb”. .. De tudom én, hogy van ez. A két kaszás nem akárhogyan aratott itt.