Tükör, 1973. április-június (10. évfolyam, 14-26. szám)

1973-05-29 / 22. szám

1 190 MILLIÁRD DOLLÁR FEGYVEREKRE „A fegyverkezés üteme nem lassul — állapította meg a stockholmi nemzetközi békekutató intézet. Az indokínai háború évei alatt 372 000 tonna napalmot alkalmaztak, a második világháború egész lefolyása alatt csak 14 000 tonnát. Növekeszik a harmadik világban azoknak az országoknak a száma, amelyek fegyvereket gyártanak. Az utolsó tíz évben különösen Kína, India, Izrael, Dél-Afrika és Brazília alakított ki hagyományos fegyverekkel felszerelt nagy hadseregeket. Az intézet jelentésében külön fejezet szól az úgynevezett embertelen fegyverekről. Az M—16-os fegyver betiltását ajánlják. Ez az amerikai hadsereg által alkalmazott lőfegyver akkora sebességgel lövi ki a lövedékeket, hogy a dum-dum lövedékek által okozott sebesülésekhez hasonló károsodást idéznek elő az eltalált ember testében. Ehhez hasonló fegyverek prototípusai készültek a legutóbbi időben Belgium, az NSZK, Izrael és Olaszország fegyvergyáraiban is. Az utolsó három esztendőben évente 190 milliárd dollárt költött a világ fegyverekre.” (Svenska Dagbladet) A nemzetközi élet legnagyobb jelentőségű eseménye a napokban Leonyid Brezsnyev bonni látogatása volt. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Willy Brandt nyugatnémet kancellárral a két ország kapcsolatainak fejlesztéséről tárgyalt, de áttekintették a csúcstalálkozón Európa és a világ dolgait is. A látogatás során több szovjet-nyugatnémet megállapodást kötöttek. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény aláírása után Brezsnyev és bonni vendéglátója - Gromiko külügyminiszter jelenlétében - kicserélte az aláíráshoz használt tollakat, amelyek egyszeriben történelmi emlékké váltak... Leonyid Brezsnyev Bonnban elvtársi, baráti megbeszélést folytatott a nyugatnémet kommunista mozgalom vezetőivel, Max Reimannal, a KPD legendás hírű veteránjával és Kurt Bachmannal, a párt elnökével Rögtönzött sajtókonferencia Leonyid Brezsnyev a Gummersbach melletti Homburg-kastély előtt szívélyesen elbeszélgetett az újságírókkal és mosolyogva állta a fényképészek rohamát. HÍR-TÜKÖR A FEKETE ARANY ÉS A SÁRGA „Az arany árának egyre tartó emelkedése, amely Londonban már a bűvös 100 dolláros unciánkénti határ fölé jutott el, talán nem is kizárólag pénzügyi okok következménye? A közel-keleti aranyvásárlások, úgy tűnik, szorosan kapcsolódnak az olajexportáló országok és a nemzetközi olajtársaságok mostani vitáihoz, amelyek a dollár devalválása hatásának ellensúlyozása körül folynak. Az olajeladó országok vájjon nem a további nyomás eszközének szánják-e, hogy az aranyvásárlással mutassák meg erejüket? Az arany árfolyamának emelkedése mindenesetre két nap alatt megsemmisítette a dollár szerény erősödését, amelynek eléréséhez két hónapra volt szükség. Több mint 50 százalékkal nőtt az arany értéke az idei első öt hónap alatt, tavaly pedig 47 százalékos volt az árfolyamemelkedés aránya. Ez eléggé mutatja, mekkora bizalmatlansággal tekintenek a papírpénzre az olajtermelő országokban, ott, ahol a legnagyobb mennyiségű be nem fektetett tőke halmozódott fel. Ez pedig további válságok forrása lehet.” (Figaro) A BÉCSI KOMPROMISSZUM „A csapatcsökkentésről folyó tulajdonképpeni tárgyalások, amelyek a jelenlegi egyensúlyi helyzetet alacsonyabb szinten fogják tartani, oly nehezek és bonyolultak lesznek, hogy még sokáig kell elvitázni arról, hol és mennyit csökkentsenek. Most az a fő dolog, hogy nemsokára meglesz a megállapodás az igazi értekezletről, erre kedvezők az esélyek. A bizalmas megbeszéléseken már annyi előkészítő munkát elvégeztek, hogy most már két-három hét alatt elkészülhetnek a helyszín (valószínűleg Bécs) és az időpont (előreláthatólag október), valamint a napirend dolgaival." (Arbeiter-Zeitung) A RATIFIKÁLÁS VITÁJA „A Szövetségi Köztársaság és az NDK közt létrejött alapszerződés ratifikálási vitájában régi és újra meg újra visszatérő érveket ismételgettek egyesek. Jogi és történelmi argumentumokat egyre-másra hoztak fel, idézeteket és véleményeket soroltak fel az igen- vagy nem-szavazatuk indoklására. Egy korszakra viszont kevesen emlékeztek vissza, holott sok szónok maga is megélte, s így inkább ezt kellett volna fölemlegetni, mint a versailles-i tükörteremben a birodalom megalapítását. Éles nyelvvel és nagy pátosszal vádolták azokat, akik a nemzet egységét és önrendelkezési jogát meg miegyebet nem tudták megvédeni, holott a megvádoltaknak igazán semmi felelősségük sem volt abban, hogy az a Németország kettészakadt. A ratifikációs vitában jött el az igazság órája. Nem szabad hallgatással újabb hazugságoknak helyet adni. 28 év elteltével el kell ismerni a keserű igazságot, hogy a bismarcki birodalmat Európa városainak romjai és a koncentrációs táborok hullahegyei temették el. Németország kettészakítása ama napok következménye, amikor 1933-ban hisztérikus tömegek ünnepelték a zsarnokot vagy amikor a szégyenletes, demagóg, Goebbels felhívása a totális háborúra a Sieg Heil-kiáltások hangorkánját váltotta ki. Ma már minden németnek végre fel kell ismernie, hogy semmi lehetőség sincs a Hitler és a németjei által elvesztett háborúnak utólag a tárgyalóasztal melletti megnyerésére. A mai, ideológiailag kettéosztott, állig felfegyverkezett világban tudni kell, hogy nincs értelme a második lépést megtenni, mielőtt még az elsőre sor került volna. Az első lépés pedig a félelem és a bizalmatlanság fokozatos csökkentése. Az alapszerződés sem több, mint az első lépés ezen az úton.” (worworts) LEHALLGATÁS A VATIKÁNBAN? „Telefonkémek még a Vatikánban is akadnak. A pápai állam telefonközpontjának két technikusát hosszan kihallgatta a vatikáni vizsgálóbíró, Giuseppe Spinelli. A hivatalos közlés szerint csak egyszerű lopási ügyről lenne szó, a két technikus négy értékes aranyérmet emelt volna el. De emlékeztetni kell arra, hogy már két esztendeje is elterjedt a híre az illegális telefonlehallgatásnak. A telefonközpont személyzetét akkor teljesen kicserélték. Az Isteni Mester Tanítványai elnevezésű apácarend tagjai ültek a kapcsolótáblák mellé, mert a nőket diszkrétebbeknek tartották, mint a férfiakat. . ." (Il Giorno)