Új Tükör, 1977. január-március (14. évolyam, 1-13. szám)

1977-01-23 / 4. szám

ÓH, AZOK A RÉGI SZÉP HÁZASSÁGOK Békéscsabai Jókai Színház Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Cour­­teline, Gábor Andor, J. M. Barrie és Harsányi Zsolt a szerzői a békés­csabai Jókai Színház egész estét be­töltő zenés összeállításának, melyet mint vendég Seregi László Jászai­­díjas rendezett. Már a szerzők kivá­lasztása is elárulja, olyan házassá­gok tétetnek itt görbe tükör elé, amelyeken generációk hahotáztak, mígnem észre nem vették, hogy ön­magukat nevetik. Rendhagyó szín­házi este ez, amely egyaránt dicsér, Csom­a Sándort, az összeállítót, Rácz Györgyöt, a keretjáték szerző­jét, és a jól megválogatott színé­szeket. Nem sorrendben, ahogy a színpadon következtek, hanem az élmény ma­­radandóságát tekintve, elsőként Kö­­rösztös Istvánt kell említenünk, aki Gábor Andor Haspók úr ebédel cí­mű jelenetében ellenállhatatlan hu­morral ragadtatta fergeteges tapsra a közönséget. Három másik színész is osztozik az est sikerében: Felkay Eszter, Gálfy László és Bicskey Ká­roly. Fekete Mária jelmezeiről és Csiná­­dy István vendégként tervezett dísz­leteiről egyetlen szóval emlékezhe­tünk meg: kitűnőek. (Képünkön: Felkay Eszter és Gálfy László) ____________ Sass Ervin Szomorú mese vagy víg mese ez a darab? Nem derül ki. Mikó István, Málnay Zsuzsa, Gelecsényi Sára és a többiek gúnyolódnak az örömön, bagatellizálják a bánatot. Romhá­­nyi László rendező a virtusukat re­mekül dirigálja s megtoldja lendü­lettel, Rajkai György vidám díszle­tei élénkséggel. Csak a ruhák élet­lenek. ___________Magyar Judit KESHANI ALI BALLADÁJA Ódry Színpad Keshani Ali a külváros cseppet sem szívtipró külsejű Don Juanja. Még csak nem is jóképű selyemfiú. Ka­zimir Károlyt, a főiskolás színészek tanárát nem a török hős szokásai, tulajdonságai, s nem a darab egzo­tikuma érdekelte, csupán a mesé­je. Tanítványai sikerét tartja fon­tosnak, nem a darabét. Keshani Ali és társaik: csavargók, utcalányok, milliomosok. Mindenféle társadalmi vagy politikai háttér megrajzolása nélkül is alkalmasak a karakteráb­rázolásra. És zenével fűszerezve, lábfitogtatásra is. Haldun Taner musicalje csipetnyi vonzerejét Tolcsvayék zenéjének kö­szönheti. És a felismerésnek, hogy a pop­zene könnyebben simul az effé­le mese-musicalhez, mint akármi­lyen más hangzásvilág. A VÁLLALKOZÓ Kaposvári Csiky Gergely Színház Némajáték A vállalkozó, bár — mi­közben a színészek szemünk láttára felépítenek és lebontanak egy sát­rat — mellesleg beszélnek is benne. De hallgatásuk többet mond a sza­vaknál, mozdulataik helyettesítik a beszédet. A Times egyik kritikusa szerint a „legtöbb drámaíró úgy vé­li, az ember természete a hétközna­pi tevékenységen túli pillanatokban nyilvánul meg igazán”. Mr. David Storey, az angol bányászfiúból lett, Osborne-típusú „dühöngő” író — a munka dramatizálásával — cáfolja e nézetet. A színészek dolgoznak a színpadon. Minden szögnek, szalagnak, kapocs­nak a helyére kell kerülnie. Aki félre­nyúl, elront mindent: a mun­kát, az alakítást, a drámát. A kitűnő ötös: Helyey László, Kiss István, Koltai Róbert, Rajhona Ádám, Vajda László valószínűleg nem is sejti, munka közben mind­egyikük mennyire elárulja „civil” arcát. A kaposvári előadásban a leg­hatásosabb a lustaság és a vasszor­galom, a nyüzsgés és a visszavonult­­ság természetes ellentétének meg­győző ábrázolása. Babarczy László rendezése — Naj­­mányi László ötletes és mérnöki pontosságú díszletkonstrukciójával — a kvintett játékára épül. ^ j EGY LÁNY CHICAGÓBAN Amerikai film Nemcsak földrajzi értelemben van távol az amerikai kisváros a metro­polisoktól, hanem az emberi érzé­sekben is. Herbert Ross filmjének főszereplője egy csinos, fiatal lány, Ohio egyik kisvárosából érkezik Chi­cagóba. Ki akar törni a szülői ház­ból, keresi a helyét a világban. Ross sötét tónusú képet fest nap­jaink Amerikájáról, a nagyvárosok­ról, amelyeknek emberrengetege, a gépies munka az emberi kapcso­latok kiteljesedését teszi lehetetlen­né. Komor és sivár ez a városi lét: az emberi dialógusok — közös nyelv és téma híján — akadoznak, a sze­relem tisztaságából csak a szex ma­rad, az embernemesítő munka lé­lektelen robottá válik. A praktikus, kényelmesen berendezett világ ki­veti magából az egyénit, a nem szabványosat, az emberi illúziók, ál­mok után vágyót. Kitűnően megcsinált film a Herbert Rosse, a jelenetek méretezése, a szí­nészvezetés jól képzett mesterem­berre vall. A főszereplő — Candice Bergen — és két partnere: Peter Boyle és James Caan ragyogó ala­kítást nyújt Vértessy Péter SZERELMEK ÉS ELŐÍTÉLETEK Csehszlovák film A mai erkölcs és a régmúlt csap össze Václav Gajer filmjének koc­káin. A balladai ízű történet fő­szereplője — Katerina — egy, vala­honnan a legendák ködéből a má­ba varázsolt nagy erkölcsi erejű, a családot ha kell, erőszakkal is ös­­­szetartó asszony. A régi, sokszor ke­gyetlenül embertelen erkölcs hor­dozója. A rendé, amely a hatalmas társadalmi változások következtében ma már visszahúzóvá, konzervatív­vá vált. A dráma az anya és három gyer­mekének sorsa között bomlik ki. Pontosabban szólva, bomlana, ha e sorsok valóban egyéniek lennének. A kép így is megrázó, a gondolatok kifejtetlenségükben is értékesek. A figurák megformálásában Zora Ko­­szipalova, Dragomira Hofmanova, Jorga Kotrbova és Jana Vychodilo­­va szép színészi munkáját élvezhet­jük. y p BEETHOVEN SZIMFÓNIÁI Ferencsik János lemezei Ferencsik János születésnapjának tiszteletére megjelenik az összes Beethoven-szimfónia. A sorozat há­rom legújabb lemeze most kerül forgalomba. E három lemezen az I., II., IV. és a VIII. szimfónia szólal meg. Ferencsik köztudomásúan nem szeret hanglemezfelvételt készíteni, de az odaadás és a humánum, mint máskor, most sem hiányzik zenélé­séből, sőt erejéből bőven futja arra, hogy új színeket hozzon, különösen a szimfóniák középső tételeiben. Fe­rencsik karakteressé formálja az előadást, minden szimfóniában él­vezhetjük sziporkázó szellemét. Szép és kerek portrésorozat ez a kilenc szimfónia, szívesen adott és foga­dott születésnapi ajándék. Lévai Júlia KMETTY JÁNOS EMLÉKKIÁLLÍTÁSA Műcsarnok Nem szokás a Műcsarnokban em­lékkiállítást nyitni. Kmetty Jánossal azonban muszáj volt kivételt tenni: az intézmény — és egyáltalán a művészettörténet, a művészeti köz­élet, a művészetpolitika — már ré­­gesrégen tartozott magának és az igazságnak egy átfogó Kmetty-kiál­­lítás megrendezésével. Megrendezni azonban csak most tudta, nem kis mértékben Kmetty egész életében következetes ellenállása okán: ez a kitűnő mester ugyanis — négy kü­lönleges alkalmat kivéve — mindig elhárította magától az egyéni sze­replés felkínált lehetőségeit. Pedig micsoda gazdagságot halmo­zott fel évtizedeiben! És micsoda következetességgel építkezett! Sze­mérme nem szégyenből fakadt: ő ama kevesek közé tartozik, aki min­den korszakát, minden ecsetvonását nyugodtan vállalhatta. Szinte hihetetlen, de így igaz: Kmetty János még alig nyúlt az ecsethez — huszonkét esztendős volt mindössze, amikor 1911-ben Párizs­ba érkezett, s választott a kínálkozó , kifejezési lehetőségek közt —, ami­kor egycsapásra a maga útjára lelt, meglátta a neki való képépítési rend­szert a kubizmus korai, cézanne-i korszakában. De ügyeljünk, Kmetty itt rendszert talált, nem modort! A felületen épp ezért térhetett el mun­kásságának további periódusaiban a korai idők láthatóan szerkesztett (és látványosan tiszta) formálásmódjá­tól anélkül, hogy elveit feladta volna. Horváth György TAKÁCS KLÁRA KÉPEI Stúdió Galéria Takács Klára szerencsés alkatú fes­tő. Görcsök nélkül dolgozik, töp­rengve és tanulva építi munkáit, s belőlük festészetét. Modorát — mert nyelvezete egyelőre közelebb áll a modorhoz, mint a stílushoz — két forrásból táplálja: sokat okult Ko­­­­kas Ignác képépítő módszereiből, s majdnem ugyanennyit Sváby Lajos izgatott ecsetjárású felületképző el­járásaiból. Ötvözésükre e pillanat­ban kétségtelen jószándékkal törek­szik. A kétféle festői alkat összeko­vácsolására azonban egyelőre még várni kell — ha csak ki nem veti egyik a másikat a közös testből, mert hiszen Kokas és Sváby mód­szerei nemigen férnek össze.

Next