Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)

1981-01-11 / 2. szám

CÉGÉREK PEST- BUDÁN ÉS BUDAPESTEN „Fúj a szél, táncol a tányér A borbélyműhelyek előtt” (Petőfi Sándor: Téli világ) Az iparosok, kereskedők ajtaja fe­lett, messziről szembetűnően, iparuk termékét, illetve portékájukat ábrá­zoló cégért lóbált a szél még a múlt században is. A fogadókat, vendég­lőket változatosan, jellegzetesen cé­­gérezték, hiszen cégérük nevén aján­lották egymásnak ismerősök, bel- és külföldi utasok, így szerepeltek az útikönyvekben is. Hajdan a budai gazdák lombko­szorút, illetve venyigecsomót akasz­tottak kapujuk fölé, ha saját termé­sű boruk feleslegét ki akarták mér­ni. Volt, aki házilag főzött „sert”, és lebegtek .. forgácsi a cégérnek Ott a­hol árpanedvet mérnek ...” (Arany János: A sárkány) A céhrendszer idején a felszaba­dult legény jogaihoz tartozott, hogy bizonyos taksa lefizetése után mint mester, cégért akaszthatott ki. Az iparosok szerszámuk vagy ter­mékük mását használták cégérül: a kovács patkót, kalapácsot, a lakatos kulcsot, a kádár hordót, a pék pere­cet. . a szabónak címerül Egy bádogolló hintázott kívül.” (Szigligeti Ede: Fenn az ernyő nincsen kas) Megtörtént az is, hogy a cégér vi­zuális hatása mellett hanggal fokoz­ták a hírverést. Csengő szólt a fagy­­laltos kocsin. A réz borbélytányéro­kat egymáshoz verték, ha megforró­sodott a víz azoknál a mestereknél, akiknél fürdési lehetőség is volt. A Zenélő Óra söröző cégérórája mu­zsikával hirdette a friss csapolást. Az iparosok cégérei a századfor­duló után lassankint majdnem mind eltűntek. Mutatóban maradt meg egy-egy, mint az a régi nagy kulcs, amelyik a Szilágyi utcai lakatosmű­hely mellett most is­ látható. Mai ipa­­roscégér a Javító Szerelő Vállalaté: mulatságos, minden kezében másfaj­ta szerszámot szorongató sok­kezű emberke. A régi kereskedők részben áru­jukhoz illő cégért választottak. A fűszerüzlet bejárata felett süvegcu­kor lógott, a gyarmatárus aranyo­zott vasmacskát akasztott ki, a ke­­lengyekereskedő a Menyasszonyhoz, a divatárus a Magyar Hölgyhöz cé­­gérezte üzletét. A klasszicista stílus korában a fagylalda „Hébé”, a vi­rágüzlet „Flóra” nevét viselte. Más kereskedők az éppen divatban levő nevek, állatok, tárgyak, fogalmak közül válogattak. A cégérek sokféle anyagból ké­szültek. A kőből faragott állatábrá­zolások a bejáratok felett cégérek is voltak, és a házat is róluk nevez­ték el. Időtállók lévén, sok ma is látható. Ilyen a Várban a Vörös Sün, az Erzsébet-híd budai hídfője közelében az Arany Szarvas, a Kál­vin téren a Két Oroszlán, a Tigris a Münnich Ferenc utcában. Általá­ban (a különböző színű) állatokat ábrázoló cégéreket kedvelte a keres­kedelem, és használja ma is a ven­déglátóipar. A Csigától a Fekete Elefántig a legkisebb és legnagyobb állatfajták szerepeltek, volt Kék Macska és Vörös Ökör. Fehér Ga­lamb és Fekete Holló ma is van, sőt Pepita Oroszlán is. Az Arany Sas patika cégére A ház hangulatához illő cégér A Márvány Menyasszony vendéglő bejáratánál a század végén ez a szobor áll! A tabáni Szarvas vendéglő 34 □

Next