Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
1981-01-11 / 2. szám
CÉGÉREK PEST- BUDÁN ÉS BUDAPESTEN „Fúj a szél, táncol a tányér A borbélyműhelyek előtt” (Petőfi Sándor: Téli világ) Az iparosok, kereskedők ajtaja felett, messziről szembetűnően, iparuk termékét, illetve portékájukat ábrázoló cégért lóbált a szél még a múlt században is. A fogadókat, vendéglőket változatosan, jellegzetesen cégérezték, hiszen cégérük nevén ajánlották egymásnak ismerősök, bel- és külföldi utasok, így szerepeltek az útikönyvekben is. Hajdan a budai gazdák lombkoszorút, illetve venyigecsomót akasztottak kapujuk fölé, ha saját termésű boruk feleslegét ki akarták mérni. Volt, aki házilag főzött „sert”, és lebegtek .. forgácsi a cégérnek Ott ahol árpanedvet mérnek ...” (Arany János: A sárkány) A céhrendszer idején a felszabadult legény jogaihoz tartozott, hogy bizonyos taksa lefizetése után mint mester, cégért akaszthatott ki. Az iparosok szerszámuk vagy termékük mását használták cégérül: a kovács patkót, kalapácsot, a lakatos kulcsot, a kádár hordót, a pék perecet. . a szabónak címerül Egy bádogolló hintázott kívül.” (Szigligeti Ede: Fenn az ernyő nincsen kas) Megtörtént az is, hogy a cégér vizuális hatása mellett hanggal fokozták a hírverést. Csengő szólt a fagylaltos kocsin. A réz borbélytányérokat egymáshoz verték, ha megforrósodott a víz azoknál a mestereknél, akiknél fürdési lehetőség is volt. A Zenélő Óra söröző cégérórája muzsikával hirdette a friss csapolást. Az iparosok cégérei a századforduló után lassankint majdnem mind eltűntek. Mutatóban maradt meg egy-egy, mint az a régi nagy kulcs, amelyik a Szilágyi utcai lakatosműhely mellett most is látható. Mai iparoscégér a Javító Szerelő Vállalaté: mulatságos, minden kezében másfajta szerszámot szorongató sokkezű emberke. A régi kereskedők részben árujukhoz illő cégért választottak. A fűszerüzlet bejárata felett süvegcukor lógott, a gyarmatárus aranyozott vasmacskát akasztott ki, a kelengyekereskedő a Menyasszonyhoz, a divatárus a Magyar Hölgyhöz cégérezte üzletét. A klasszicista stílus korában a fagylalda „Hébé”, a virágüzlet „Flóra” nevét viselte. Más kereskedők az éppen divatban levő nevek, állatok, tárgyak, fogalmak közül válogattak. A cégérek sokféle anyagból készültek. A kőből faragott állatábrázolások a bejáratok felett cégérek is voltak, és a házat is róluk nevezték el. Időtállók lévén, sok ma is látható. Ilyen a Várban a Vörös Sün, az Erzsébet-híd budai hídfője közelében az Arany Szarvas, a Kálvin téren a Két Oroszlán, a Tigris a Münnich Ferenc utcában. Általában (a különböző színű) állatokat ábrázoló cégéreket kedvelte a kereskedelem, és használja ma is a vendéglátóipar. A Csigától a Fekete Elefántig a legkisebb és legnagyobb állatfajták szerepeltek, volt Kék Macska és Vörös Ökör. Fehér Galamb és Fekete Holló ma is van, sőt Pepita Oroszlán is. Az Arany Sas patika cégére A ház hangulatához illő cégér A Márvány Menyasszony vendéglő bejáratánál a század végén ez a szobor áll! A tabáni Szarvas vendéglő 34 □