Új Tükör, 1982. október-december (19. évfolyam, 40-52. szám)
1982-10-03 / 40. szám
Badacsonyi hnrrín 1 k'nyúl a nap s kialsiikt/l/f egyre rövidül útja. Egyre rövidül útja, míg az eget befutja, mély és nyirkos az árnyék, akár a pincék kútja. Kondul a kapa, takarnak, jött ideje hónak, fagynak, rianások, ha riadnak, ne riadj, el nem hagylak. Szekér zörög a jégen, jégvágók járnak a télben, surrannak a nádból a rókák, csattognak a fürge szakócák. Reccsen a jég, jön Mátyás, toccsan a tó színe, kásás, villog a víz s a böjti széllel a partot elönti. Mire neved kimondom, mandulák nyitnak a dombon, zizegnek cserjék, barkák, csörögnek a kerten a szarkák. Csillagígérő nyárban virrasszunk friss szénában, őrizzük együtt a szőlőt szerelmes szőlőőrzők. S ha csillagseregével megfut újra az éjjel, pereljen a gyors kereplő rigókkal, seregéllyel. Parthoz csúszik a csónak, gurítsuk a friss hordókat, muskotály eressze mustját, szóljanak mozsarak, puskák. Nyögjön a prés gerince, teljen a hordó, pince, húzza a banda, húzza, áll a szüret, áll újra. Fújja a szél is, fújja, billeg a sípokon ujja, villog az újbor nyersen, ki szeret, most szeressen ! Ki szeret, most szeressen, lányt, asszonyt megkeressen, a hegyelen gyors pata csattog, végigfut a bakszagú isten. 22Q t t