Új Tükör, 1985. április-június (22. évfolyam, 14-26. szám)
1985-05-19 / 20. szám
Sokan azt mondják, hogy az erős, tagbaszakadt emberek jámbor türelműek, amolyan kedves, nagy mackók. Erősíti ezt a megállapítást Baczakó Péter, a 33 éves súlyemelő olimpiai bajnok, aki néhány perccel azután, hogy a „kínzókamrában”, a BKV Előre tornacsarnokában vállán és kezében súlyzókkal viaskodott, kedélyesen, fiatalos hévvel, imponáló nyugalommal, szinte ideális riportalany módjára válaszolt a kérdésekre. Szakkörökben úgy tartják számon, mint ritka szerencsés sportolót. A moszkvai olimpia előtt például a 90 kilós súlycsoportban szinte előre oda lehetett volna adni az aranyérmet a szovjet Rigertnek, aki magasan a világ legjobbja volt. S mégis Baczakó Péter állhatott a dobogó tetejére. — A sportban a győzelmet nem szokták magyarázni, inkább a vereség körülményeit szépíteni. Úgy látszik, ebben kivétel vagyok. A súlyemelés talán az egyetlen sportág, ahol nincs döntő jelentősége a szerencsének, de annál több a balszerencsének. Itt felkészülés nélkül nem lehet odaállni, hogy hátha szerencsém lesz és nagy súlyokat emelek fel. Az viszont már balszerencse, ha valaki túlértékeli pillanatnyi erőállapotát, így történt ez Moszkvában is. Rigert, aki versenyzői ideálom, előzőleg egy súlycsoporttal feljebb indult, s a versenyre lefogyasztott 90 kilóra. Egyforma testsúllyal mérlegeltünk, szakításban 170 kilóig jutottam és Rigertnek ez volt a kezdő súlya. De nem bírt vele. Ezen a napon — éppen a fogyasztás miatt —, nem azt a Rigertet láttam, mint azelőtt. Szerencse, hogy teljesítettem az összetettben 377,5 kilót, vagy inkább Rigert balszerencséje, hogy nem tudta felemelni a kezdősúlyt? — Tizenhét éves sportmúlt áll a háta mögött, amíg Ercsiből eljutott idáig. Miért éppen a súlyemelést választotta? — Családunkban az ökölvívás volt népszerű, s hogy nem lettem bunyós, annak oka, hogy a szomszédunkban barátaim a szabadidejükben szórakozásból súlyokat emelgettek. Miután mindig az erős embereket csodáltam, kapóra jött, hogy közéjük álljak. Meg az is tetszett, hogy egyéni sportág, az eredmények nem csapatteljesítményektől függnek, csak magamért vagyok felelős. — A súlyemelés a fiatalok körében divatos sporttá vált. Mi a népszerűség magyarázata? — Kétségtelen, hogy az edzések, versenyek fejlesztik a test felépítését. Innen már csak egy lépés, hogy azt gondolják, a súlyemelők biztosan erősek. Ki nem szeretne ilyen lenni. Ha még hozzáteszem, hogy nem is olyan régen a sportág legfelsőbb szintje izomkolosszusokból állt, akkor érthető a vonzalom a súlyzás iránt. — Manapság azonban megváltozott a helyzet. Korántsem deltás, inkább kis túlzással: karcsú fiatalok döntögetik a világrekordokat. — A tudomány segítsége, a korszerű edzésmódszerek, az egész életmód változása azzal jár, hogy ma már nem elég erősnek lenni, technika nélkül. A súlyemelés igénybe veszi valamennyi testrészt, lábakat, karokat, hátizmokat, speciális izomcsoportokat erősít, amihez még kifogástalan idegállapot is szükséges. Ezek együttesen alakítják ki az ideális versenyzőtípust. S ha szabad a saját példámra hivatkozni. 63 kilós srácként kezdtem, a súlyemelés erősített, hogy ma 93 vagyok. — Kétségtelen, a súlyemelés testszépítő szerepe, mégis ebben a sportágban üzentek elsőnek hadat a doppingolás miatt. Miért jutott idáig a sportág? — Tagadom, hogy csak a súlyemelésben akadnak ilyen próbálkozások. Igaz, az anabolikus szerek szedése izomnövekedéssel jár, de az eredmények hajszolása óhatatlanul túlzásokhoz vezet, s ilyenkor az egészség csak másodrendű. Szerencsére ez az időszak a megszigorított ellenőrzéssel hamar lejárt. Meggyőződésem, hogy miután a teljesítőképesség határa még messze van, a rohamos fejlődés tiszta eszközökkel is újabb csúcsokat eredményez. — Ha már a rekordok szóba kerülnek, hogy számol el ezekkel Baczakó Péter? — Nem vezettem statisztikát, de hozzávetőlegesen kétszáz versenyen indultam, nyertem olimpiát, világ- és Európa-bajnokságot, kilencszer voltam első a magyar felnőtt-, kétszer az ifjúsági- és egyszer a junior bajnokságon. — Mi a véleménye a magyar súlyemelésről? — Jó gárda jött össze. Csak az a mi bajunk, hogy a régiek már abbahagyták, a fiatalok meg még nem értek be teljesen. Ha el tudnánk érni, hogy a váltás akkor történjen, amikor még az idősek versenyben vannak, nem lennének hullámvölgyek, kihagyások. — Ez egyben magyarázat is, hogy például a velünk csaknem azonos lélekszámú Bulgária hogyan csinálja? ^ — Bulgáriában, csakúgy mint másutt, egyes sportágak előnyt élveznek. Ezek közé tartozik a súlyemelés. Nem műhelytitok, hogy a legjobb erőket ide összpontosítják, orvosi, tudományos módszerekkel már a kiválasztásra nagy gondot fordítanak, kollégiumi rendszerben nevelik a fiatal tehetségeket, s ezzel a fejlődést segítő rivalizálást is megteremtik. Ahol súlycsoportonként tucat tehetség egymást igyekszik felülmúlni, mindenki több kilót tetet a súlyzóra, hogy bizonyítsa képességeit. Közülük aztán könnyű kiválasztani a legjobbakat. Megint csak egy hazai példa. A moszkvai olimpián elért 170 kilós szakításommal elértem a „bolgár szintet”, csak az volt a különbség, hogy ők időben, évben ezen már túl voltak. — Térjünk vissza a személyes pályafutáshoz. Hol tart ma az olimpiai bajnok? — Egy évvel az olimpia után megsérültem, két műtétem volt, úgy éreztem, nincs tovább. De az átállás mindig és mindenkinek nehéz. Villanyszerelő a szakmám, de mivel felajánlották egyesületemben, hogy legyek az utánpótlás edzője, elvállaltam, így naponta kétszer lejárok edzésre, tapasztalatokat gyűjtök az oktatáshoz, s közben magam is beállok közéjük. Oly nagy a súlyok mágneses ereje, hogy állandóan kísért a gondolat, van-e reális esélyem a visszatérésre, az újból kezdésre. Eddigi elhessegettem a kísértést, azzal, hogy majd az év végén döntök véglegesen, mit csinálok, mit vállalok, a versenyzést, vagy a nevelést. Az új feladat ugyanis ösztönöz, szeretnék sok mindent csinálni, de másképp, mint eddig. Tulajdonképpen kikerültem az élcsoportból, ám ugyanakkor bekerültem egy nem kevésbé vonzó légkörbe. — Megvan ehhez a háttér? — Ha szerencsével kezdtük, hadd térjek vissza, hogy a családi életem kimondottan az. Van egy hétéves kislányunk, Katalin, és április elején megjött a trónörökös, Péter. Ugyanazzal az adatokkal, ahogy én születtem: 53 centi és két kiló 75 deka. Nem tudom, fűlik-e majd a foga a sporthoz, ha igen, akkor nagyon segítem. — Elégedett az életével? — Talán dicsekvésként hat, mégis kimondom: nem minden embernek teljesülnek álmai. A sportolóknál a legnagyobb dicsőség az olimpiai bajnokság. Nekem sikerült. Ez a boldogság erőt ad a jövőhöz otthon és mindennap az edzéseken is. MUHA JÓZSEF Baczakó Péter 34Q • A futás. Kocogó változata is létezik. A kifejezésbe gyakran némi lenéző hangsúlyt is vegyítenek. Hamis ez a hang, kár is lenne rá szót vesztegetni. A futás, a kocogás nagyszerű testedzési eszköz. Aki rászánja magát a rendszeres futásra, az első hetek esetleges gyötrődése után sok örömet és sikert szerez magának. Hogyan is kezdjük? Mindenképpen orvosi vizsgálattal. Erről dr. Kenneth Cooper — a téma világhírű szakértője — a következőket ajánlja: — 30 életév alatt: nyugodtan hozzákezdhetnek a program teljesítéséhez, ha legalább egy éve orvosi vizsgálaton estek át, és az semmilyen elváltozást nem állapított meg. 30—39 életévig: a foglalkozások megkezdése előtt legalább 3 hónappal orvosi vizsgálat szükséges és nyugalmi állapotban felvett EKG lelet is. 40-től 59 évesig: ugyanaz, mint az előbbi korcsoport esetében, azzal a fontos kiegészítéssel, hogy a fizikai terhelés közben is készíteni kell EKG-leletet. 59 év felett, ugyanaz, mint az előző korcsoportnál, de az orvosi vizsgálatot közvetlenül a program kezdése előtt kell elvégezni. A futóedzés három részből álljon: bemelegítés, edzés, levezetés. A bemelegítéssel ráhangoljuk szervezetünket az edzésmunkára. Hogyan is kell bemelegíteni? Először élénk járás (1 percig), majd 2-3 perces lassú futás következzen. Az edzés vezérelve legyen, viszonylag sokat, de lassan. Nem szabad nagy légszomjig eljutni. Készítsenek maguknak edzéstervet. Ez elsősorban rögzítse, hogy a hét melyik napján, milyen időpontban edzenek. Ebből engedni nem szabad. A legnagyobb kérdés, hetente hányszor edzenek? Az ideális a mindennapi futás lenne. Az edzettség mérése. Teljesítményük ellenőrzését kiválóan segíti az úgynevezett Cooper-teszt. Ezt legalább hatnyolc hetes felkészülés, (18-20) edzés után fussák meg először. Jó eredményt ad még a heti három alkalom is. GABRIEL JÓZSEF A TIZENKÉT PERCES TESZT FÉRFIAKNAK ÉS NŐKNEK (COOPER-TESZT) Fittségi kategória 30 év alatt 30—39 év között 40-49 év között 50 év felett 1. Nagyon rossz férfi ›1610 m ›1570 m ›1370 m ›1290m nő ›1530 m ›1370 m ›1200 m ›1130m II. Rossz férfi 1610-2000 m 1530-1840 m 1370-1670 m 1290-1590m nő 1530-1840 m 1370-1670 m 1200-1510 m 1130-1350m III. Kielégítő férfi 2010-2400 m 1850-2400 m 1690-2080 m 1610-2000m nő 1850-2160 m 1690-2000 m 1530-1840 m 1370-1670m IV. Jó férfi 2410-2800 m 2250-2640 m 2090-2480 m 2010-2400m nő 2170-2640 m 2010-2480 m 1850-2320 m 1690-2160m V. Nagyon jó férfi ›2820 m ›2650 m ›2490 m ›2410m nő ›2650 m ›2490 m ›2330 m ›2170m Jelmagyarázat: ‹ = kevesebb, mint...; › = több, mint...