Új Tükör, 1987. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)

1987-02-08 / 6. szám

A DUNAI-ÜGY Vihart kavart Dunai Antal spa­nyolországi szerződtetése. Mi az előzmény, a háttér? Pár nappal az elutazása előtt ta­lálkoztunk. Szokása szerint válasz­tékosan elegáns volt, szép feleségé­vel együtt, s arcán egyáltalán nem látszott a megviseltség. Sőt, maga­­biztosságot árult el a tekintete és a hangja is. S talán már a zsebé­ben lapult az az útlevél is, amely­­lyel az óév utolsó napján „kicse­lezve a védőket, kapura tört”, azaz repülőgépre ült , és viharnál is sebesebben elszállt Spanyolországba Az útvonal nem volt számára új­donság, mert újpesti futballpálya­­futása végén, edzői karrierje kez­detén már elnyerte azt a kivételes lehetőséget, hogy Kubala László jóvoltából spanyol földön vághatott ösvényt új mestersége sűrűjébe. Sevillában, a népszerű Szusza Fe­renc edzői sikerei színhelyén, nosz­talgiával emlékeztek meg a lila­fehér bombázóra, s amikor a Betis bajba került, magyar mágust ke­restek, hogy a spanyol zöld-fehére­ket kihúzza a csávából. Mivel Szu­sza Ferenc nem akart visszatérni az egyébként festői városba, régi játékostársának, volt edzőkollégá­jának és Kubala „Kuksinak”, máig is hűséges barátjának Dunai Antit ajánlotta. A váratlan meghívásnak tehát van alapja. Térjünk vissza a Váci utcába, ahol zalai „kalandja” után beszélgettem vele, s éppen a mun­kanélküliek ráérő sétáját végezte — hogy azok keserű kenyerét is ette volna, azt nem hiszem —, de mindenesetre sehová nem kötötte szerződés. A Zalaegerszeggel már rendezte ügyét, legfeljebb a keserű­ség kötötte az előző bajnokság ne­gyedik helyezett klubjához. S ez nem közömbös adalék a Dunai-ügy megértéséhez. Ő maga így magyarázta el „kál­váriáját”: — Tudod, ha nekem is rendelke­zésemre állt volna mindaz, amivel az elődöm és a klubvezetés az előző bajnokságban gazdálkodhatott, ak­kor talán én sem beszélgetek most itt veled. De mire én odaérkeztem, igaz, jó szándékkal küldtek, de nem rám számítottak a klub már bajokkal küszködött Azt hiszem, nem véletlen, hogy a ZTE akkori vezetése ma fegyelmi vizsgálat alatt áll. De annak semmi esetre sem én vagyok az oka. A legke­vésbé a csapat gyenge szereplésé­nek, hiszen én a klubvezetés taná­csára ugyanazt az utat folytattam, amit sikeres elődöm épített ki Csak éppen nem tudtam olyan „meglepetésekkel” — vagy össze­gekkel — labdázni, mint elődeim. Szóval ezért nem sikerült Zalaeger­szegen megvetnem a lábam. De ezt, persze, hiába is próbáltam bizonyí­tani szavakkal. Az edzői pályán csak a pontok, sőt, inkább a­­ pon­tok számítanak. — Nem volt túl nagy bátorság elvállalni egy éppen akkor befutott csapat irányítását? — Nézd, hazatérésem után szíve­sebben folytattam volna Újpesten a sportpályafutásomat, de ott éppen nem volt rám szükség. A spanyol­­országi tapasztalataimat, a profi vi­lág mentalitását pedig gyerekeknél aligha tudtam volna igazán hasz­nosítani. Felnőttcsapatot kerestem, s így kerültem Zalaegerszegre. — Átmenetileg. — Nem. Én hittem abban, hogy ott eredményeket tudok felmutatni, de az élet mindig produkál valami jópofaságot. Hát velem is megtette. — De azért látom, nem vagy két­,­ségbe esve? — Nem. Erről szó sincs. De ne­kem kell most megoldást keresnem, mert kikiáltottak bukott edzőnek, s az ilyenekre sehol nincs szükség, még végveszélyben sem. Majd ta­­­lálok valamit. És talált. Pontosabban: őt talál­ták meg. Az a bizonyos telefon, amely de­cember 30-án teljesen váratlanul érkezett, talán nem is volt annyira meglepetésszerű. Érthetően spanyol­­országi barátaival is közölte, hogy szabad, esetleg azt is, hogy szívesen térne vissza Hispániába. S amikor az első lehetőség kínálkozott, rög­tön hívták. Most vagy soha. Legyünk őszinték. Mit válaszolt volna bármelyikünk, ha nincs szer­ződése, de van egy érvényes útle­vele, amelyet éppen spanyol vízum­mal látott el. Jó, nem tagadja, éppen valamilyen szerződés ügyé­ben akart kirepülni, de arra ő sem számított, hogy ilyen hirtelen, az egyik napról a másikra kínálkozik majd lehetőség. — Az vesse rám az első követ, aki ezt a lehetőséget kockáztatta volna azért, hogy előbb engedélyt kérjen, amire minden valószínűsé­ge megvolt, de az ünnepek miatt elhúzódhatott volna a formalitá­sok elintézése — válaszolta Dunai Antal, már telefonon, Murciából. — Nem tartasz attól, hogy ennek következményei lesznek? — kérdez­tem, tudva már, hogy a felelősség­re vonás biztosan nem marad el. A Dunai-ügy már létezett, erről beszéltek az MLSZ és az ÁISH ille­tékesei is. S azt sem titkolták, hogy csak a kitűnő magyar—spanyol kap­csolatok miatt nem rendelik haza. — Számítottál arra, hogy idehaza megértéssel viseltetnek majd ön­kényes, szabálytalan szerződésköté­seddel szemben? — Arra számítottam, hogy ha azonnal nem ülök repülőgépre, akkor a következő bajnoki mérkő­zésen már más ül a Murcia kis­­padján, s én hoppon maradok. Azt, persze, sejtettem, hogy ennek kö­vetkezményei lesznek. Hangja eléggé megtörtnek tűnt, vagy talán csak a távolság lágyítot­ta meg, nem tudom. De érződött rajta, hogy őszintén sajnálja, ami történt. — A Murcia nehéz helyzetben van, de talán sikerül megmenteni. A profi labdarúgókat ugyanis nem kell megtanítani futballozni, sem rábeszélni a rendszeres és kemény edzések szükségességére — magya­rázta a vonal túvó végén. — Ide jó szem és nagy tapasztalat kell. Én nemcsak a játékosok nyelvét isme­rem, hanem jól beszélem már a spa­nyolt is. Bízom abban, hogy megért­jük egymást, s majd a végső siker fé­nyében velem szemben is elnézőb­bek lesznek. Tudom, hogy szabály­talanságot követtem el, s ez nem lehet követendő példa mások szá­mára. De vállalnom kellett ezt a kockázatot, s vállalom majd a bün­tetést is. Akár tetszik, akár nem. A telefonbeszélgetés vége, érthe­tően, a jókívánság volt. Nem a szabálytalanság sikeres keresztül­viteléhez, hanem egy igazi és min­dig népszerű sportember további eredményeihez. S hogy az MLSZ ebben a kérdés­ben sem ismer megalkuvást, azt el kell fogadnunk. Éppen elég nagy volt a múltban a káosz ahhoz, hogy vég­re kemény kézzel és következete­sen teremtsenek rendet. — Mi elő akarjuk segíteni, hogy ladarúgóink és szakembereink nö­veljék a magyar labdarúgás hírne­vét, hiszen abból közvetve mi is hasznot húzunk. S nemcsak a pénzre, hanem a szakmai és erköl­csi haszonra gondolunk, tehát a közérdekre. De rendnek és fegye­lemnek kell lennie, még ilyen rit­kán előforduló kényszerhelyzetek­ben is. Dunai Antinak a spanyol bajnokság végén, amikor szerződése lejár, felelnie kell — szögezte le Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke, alkut nem tűrő hangon. így áll most Dunai Antal helyzete, s ez nemcsak magyarázatul, hanem okulásul is szolgálhat mindenkinek. VÁNDOR KÁLMÁN Amikor még Dunai II. Antal a vá­logatottban szerepelt: 1969. szep­tember 14. Magyarország—Cseh­szlovákia 3-3. A magyar játékos szemben Vencel kapussal A HELYBEN FUTÁS ■ Az emberek teherbíró képessé­ge nem egyforma. Az emberi szervezet különbözőképpen terhel­hető. Ez függ a kortól, a foglalko­zástól, az életmódtól, de legfőkép­pen az edzettségtől. Tény azonban, hogy nem min­denki tud rendszeresen futni a sza­badban. A sűrűn beépített váro­sokban nehéz futóterepet találni, különösen télen. Ilyen esetekben hasznos a helyben futás is. Ha ezt szobában végezzük, nyissuk ki az ablakokat, húzzunk tornacipőt. Le­hetőleg a szőnyegen gyakoroljunk. A következő táblázatban három edzésprogramot állítottunk össze a helyben futáshoz. Az első oszlop ti­zenhat hetes, a második tizenhárom hetes, a harmadik tízhetes gyakorlat­­sorozatot tartalmaz. A negyedik rovat mutatja az időt, amely alatt el kell végezni. A hatodik rovat az adott gyakorlat ismétlési számát tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy például az első gyakorlatot akkor teljesítjük, ha két és fél perc alatt 180—200 egy lábas lépést végzünk helyben futva. Ennek a gyakorlat­nak heti pontértéke: 4. A pontok is fontosak, mert az egy hét alatt elért pontszám jel­lemzi teljesítményünk mértékét. Ha az első gyakorlatot tehát egy hé­ten ötször teljesítjük, akkor össze­sen 4 pontot értünk el. Egyébként a meglévő erőnlét megtartásához elegendő hetenként 15—20 pontot gyűjteni, a kiváló erőnléthez COO­PER véleménye szerint 30 pont szükséges. A GAYER JÓZSEF HETI PROGRAM Kategóriák 1. II. III. Idő perc Lépésszám 1 perc alatt Hetenként hányszor Pontok 1. 1.— 2:30 70—80 5x4 2.— — 2:30 70—80 5x4 3. 2. 1. 5:00­ 70—80 5x 10 4. 3.— 5:00 70—80 5x 10 5. 4. 2. 7:30 70—80 5x 11:25 6. 5. 3. 7:30 70—80 5x 11:25 7. 6.— 10:00 70—80 5x 15 8.— 4. 10:00 70—80 5x 15 9. 7. 5. 12:30 70—80 5x 18,75 10. 8.— 12:30 70—80 5x 18,75 11. 9. 6. 15:00 70—80 5x 22,50 12.— 7. 10:00 70—80 2x 15:00 70—80 3x 22:50 15:00 70—80 2x 13. 10.— 12:30 70—80 12:30 70—80 15:00 70—80 3x 28:50 14. 11. 8. 12:30 70—80 2x 12:30 70—80 15:30 70—80 3x 28:50 15. 12. 9. 20:00 70—80 5x 30 16. 13. 10. 20:00 80—90 4x 32 34 □

Next