Új Tükör, 1987. április-június (24. évfolyam, 14-26. szám)

1987-04-19 / 16. szám

MORZSA JUT NEKÜNK A JÁTÉK MILLIÓIBÓL Napjainkban a pénz éppen olyan nélkülözhetetlen a teniszezéshez, mint a labda. Ezt mindenki tudja, mégis élvezetes olvasmány Oltványi Tamás új könyve, A milliós játék. Amikor 1874-ben Wingfield angol őr­nagy rendszerbe foglalja játékát, amely „gyepen és jégen egyaránt űz­hető”, aligha sejthette, hogy később pénzhegyek jelzik, merre terjed ez az új sport. Kezdetben a külsőségek is más jel­legűek voltak. A játéktér közepén ugyan hálót feszítettek ki, a pálya azonban ekkor még homokóra ala­kú, a középen keskenyebb, az alap­vonalnál szélesebb. Az ősi idők tör­ténetéhez tartozik az is, hogy az el­ső teniszütőket 1878-ban Kertész Tó­dor hozta magával, és nem sokkal később a Városligetben felépült az első magyarországi pálya. Figyelem­re méltó az előzmény is. Évtizedek­kel korábban gróf Széchenyi István jelentős összeget ajánlott fel a „Pes­ten építendő és fenntartandó labda­házra”. A pénz tehát már akkor is szerepet játszott, ha nyilvánvalóan nem is akkorát, mint később. A tenisz nemcsak eleinte, hanem még később is az előkelőek sportja volt, még a harmincas esztendőkben is nemegyszer a királyok játékának nevezték. A tenisz fejedelmei című írásban például ezekre a megállapí­tásokra bukkanhatunk: „Mister G. — ezen a néven szere­pel a svéd király a teniszben — évek óta biztos vendége a rivierai tenisz­­versenyeknek. De Mr. G. nem tud Stockholmtól Nizzáig utazni úgy, hogy közben meg ne álljon egy-két szerre, egy-két mérkőzésre. Ha Ber­linen keresztül visz az útja, akkor a német főváros sportcsarnokában áll szembe a németekkel s velük játszik az alatt a pár óra alatt, amit a vá­rosban tölt. A svédországi nagy ver­senyek legjobb, legismertebb résztve­vői nemigen hagyhatják el a svéd földet addig, amíg mr. G. nem ját­szott velük. A svéd király tehát ál­landóan bizonyítja, hogy a tenisz va­lóban a királyok játéka, s állandóan hirdeti, hogy ez a játék a sportjá­tékok rangsorában igen előkelő he­lyet kapott. Ezt a rangját a játék ra­jongói annyira emelték, hogy a te­niszt nemcsak a királyok játékának, de a játékok királyának is tartják és mondják. Ebben a hódolatos megjelölésben talán van valami túlzás. Benne van azonban az az igazság is, ami a te­nisz történetéből és művelőinek elő­kelőségéből fakadt. Mert mi tehet valamely sportágat vagy sportjáté­kot fejedelmivé, királyivá? Röviden azt felelhetnők, hogy szerelmesei­nek rajongása. A rajongók azonban más érveket is fel szoktak hozni. Az egyik azt vitatja, hogy a tenisz azért érdemelte ki a királyi jelzőt, mert a legklasszikusabb sportjáték. Azt azonban nem magyarázza meg, hogy valamely sportjáték klasszikus voltá­nak mik a feltételei. A másik egy­szerűen az egyes játékokkal való fe­­ületes összehasonlításban látja a töb­bi játék fölé helyezés indokoltságát, a harmadik pedig kijelenti, hogy nincs más sportjáték, amely a földkerek­ségen olyan elterjedtségnek és nép­szerűségnek örvendene, mint a te­nisz. Ez magyarázná tehát a tenisz királyi rangját, ez avatná a játékok királyává. Bármelyik indokolás fejtegetésébe bocsátkozna az ember, igen messze jutna. S talán a tenisz királyi, fe­jedelmi voltának megállapításától is bizonyos fokig eltávolodna. Jobb, ha egyszerűen elfogadjuk rajongóinak hitét és felfogását. Jobb, ha magunk is azt tartjuk, hogy a tenisz valóban királyi játék, de nem azért, mert ki­rályok is játsszák, hanem azért, mert a fehér labda művészete csakugyan fejedelmi tudomány. Bár éppen nem mondható, hogy még mindig a feje­delmek és a királyok tudománya! Annyi bizonyos, hogy a tenisz le­vegője még mindig előkelő. A sze­met, lelket gyönyörködtető díszpá­lyák egy-egy kiemelkedőbb mérkőzés alkalmával olyan képet tárnak elénk, mint valami udvari ünnepség, m­int valami főúri felvonulás. A wimbledoni gyepen vagy a világ nagyvárosainak salakján azonban már nem a királyok és nemcsak a főurak vívják a tenisztornákat, ha­nem a játék fejedelmei, ahogy az udvari színházakban is a színjátszás fejedelmei játszották a szerepeket s az udvar csak a környezetet adta. Néhány évtizeddel ezelőtt a tenisz még csak szórakozás volt. Drága és nehezen elérhető szórakozás, ami elég volt ahhoz, hogy előkelőségét biztosítsa. A játék, az üde időtöltés volt a lényege, nem pedig a verseny. S azokban az időkben maga a játék módja is igen úri kényelmű volt. Hiszen lényegének azt tartották, hogy a labda minél többször szálljon el a háló felett, minél többször repül­jön ide-oda. Mint a pacsirta, úgy szálldogált a labda egyik ütőtől a másikig, s egy-egy hosszú labdame­net örömmel, gyönyörűséggel töltöt­te el a játékost, a nézőt egyaránt. Úri és udvarias volt ez a játék ebben a formájában, mint az akkori élet. A választékosan öltözött urakra, akik illetlenségnek tartották volna az ing ujjának feltörését, a hosszú szoknyá­ban libegő, mozgó hölgyekre boldog kitárulással ragyogott a mosolygó nap, amely nem percekkel és rohanó órákkal, de boldog kényelemben, vi­dámságban ringó napokban mérte az időt. Mindez valóban fejedelmi volt!” Mint minden sportág, a tenisz is állandóan változott. Valaha a francia Lacoste azzal került a világranglista élére, hogy az ellenfelei labdáit rendre vissza tudta ütni. Ez önmagá­ban még kevés lett volna a győze­lemhez. Lacoste már a küzdelem kez­detén felfedezte a vele szemben küz­dő játékos gyengéit, és mindig oda küldte a labdát, ahol az ellenfél szá­mára a legkellemetlenebb volt. Nem újdonság a folytatás sem. Az idő mú­lásával már nemcsak szelíden száll­dogált a labda a háló fölött, mint dalos madár, hanem süvített, vész­jósló bombaként csapódott a játéktér gyepére vagy salakjára. Az is igaz viszont, hogy azért kialakultak alap­vető törvényszerűségek, amelyeket ha valaki szem elől téveszt, akkor semmire sem viheti a teniszpályán. A sportág mindenkori tízparancso­lata így hangzik: 1. Teljes figyelem­mel kísérd a labdát, ütésed pillana­táig, mert csak így tudod az ütőfelü­let közepével visszaütni. 2. Nézd az ellenfél ütőmozdulatait, hogy lásd, milyen irányú pergetést stb. ad a labdának. 3. Légy mozgékony és in­dulj el idejében, már akkor, amikor a labda az ellenfél rakettjét elhagy­ta. 4. Idejében végy lendületet az ütéshez. 5. A labdát lehetőleg az emelkedés legmagasabb pontja előtt üsd meg. 6. Ütőmozdulatod legyen lendületes és nagyvonalú, tehát ne húzd vissza testedet és ne rántsd vissza rakettedet az ütés megtör­ténte után. 7. Üss hosszú és minél gyorsabb röptű labdát. 8. Úgy he­lyezkedj el a pályán, hogy az egészet uralhassad. 9. Ellenfeled szerint vál­toztass taktikát. 10. Légy higgadt, biztos és küzdj az utolsó pillanatig. Mindezt akkor is ajánlatos meg­fogadni, ha a tét a lehető legpará­nyibb is, ha valaki viszont nemzet­közi babérokra és netán tömérdek pénzre vágyik, akkor nem annyira a vetélytársakkal, hanem önmagával szemben is kíméletlennek kell len­nie. Ezt bizonyítja Björn Borg ese­te is, aki különösen feszesre húzatta ütője húrjait, így azután óriási erő­vel pattant le róla a labda. Ez kel­lemetlen helyzet elé állította az el­lenfelet, de nagy megterhelést oko­zott a svéd teniszezőnek is. Ha azon­ban ezt nem vállalja, feltehetően nem jut fel a teniszvilág legtündök­­lőbb csillagai közé és nem halmoz­zák el a különböző cégek reklám­ajánlatokkal, amint ez Oltványi Ta­más könyvéből is kiderül: „Svédországban a Jockey elneve­zésű sportruházatban — ugyanakkor hazáján kívül mindig Fila-szerelés­­ben játszott. „Björn Borg" elnevezésű izzadságtörlő volt rajta Svédország­ban, a világ más pontjain izzadság­törlőjén a SAS skandináv légitár­saság hirdetése díszlett. Borg általában Diadora típusú ci­pőben játszott, ám az Egyesült Ál­lamokban és Kanadában mindig Tre­­torn cipőt vett fel, mert különszer­ződése erre kötelezte. Nyilvánvaló: a Diadorának elsősorban Európában, a Tretornnak viszont Amerikában volt szüksége a jó reklámra. Euró­pában mindig a Tretorn szabadidő­cipőjét vette fel. Íme, a Björn Borg hirdetési „bi­rodalom” további termékei: „Lois” típusú farmernadrágok, „V. S.” elnevezésű teniszhúrok, „SAAB" elnevezésű autók, teniszlabda-adogató gépek az Ek­­leton cégtől, „Björn Borg” elnevezésű falinaptá­rak, Donnay teniszütők, „Viking” típusú varrógépek, „Suntan” márkajelű napozóolajok, A milliósig Wimbledon 34 □

Next