Új Tükör, 1987. április-június (24. évfolyam, 14-26. szám)
1987-05-24 / 21. szám
23 TŰZ VAN! Valentyin Raszputyin kisregénye Vita folyik a Szovjetunión belül is és Nyugaton is: mekkora valójában a gorbacsovi fordulat tömegbázisa? Mennyien lehetnek a mai szovjet társadalomban, akik erkölcsi indítékaik és/vagy érdekeik okán hívei és elősegítői a megújulásnak? Valentyin Raszputyin, Szergej Zaliginnal együtt, a „szibériai írók” ama csoportjának egyik vezéralakja, akik derekasan küzdöttek a szibériai folyók útjának szerintük fölösleges és bűnös eltérítése ellen; s akikről, amikor a „régi értékekért” kiáltanak, föl-fölmerül ugyan, hogy holmi „narodnyik nosztalgiák” rabjai — ám évek során az élet komor tényei mindjobban hitelesítik az ő aggályaikat, óvásaikat a gazdaságban a jövőpusztító rablógazdálkodás, a társadalomban a közösségi normák, az erkölcsi értékek bomlása miatt. Raszputyin e kisregénye, a Tűz van! azt mondja el indulattól el-elcsukló hangon, hogy egy évtizedek óta örök ideiglenességben egzisztáló szibériai település lassan érlelődött tragédiáját hogyan világítja meg a raktárépületeit pusztító tűzvész fénye. Minden nyílt vagy lappangó baj ekkor egyszerre fölszikrázik, kirobban; mindenkinek az igazi arcát kell fölmutatnia. Az író, aki oly keserű szívvel írta meg ezt a kisregényt — amely oroszul 1985-ben jelent meg —, arról tanúskodik, hogy bár idővel sokan kiestek a sorból, a szovjet társadalom munkás sokaságában ott szunnyadt az az erő és szándék, amelyre országszerte építhet a régen várt megújulás. (Magvető) Lázár István Könyv SIVATAGI FÖLJEGYZÉSEK Parancs János versei Viszonylag ritkán jelentkezik az utóbbi időben a nyilvánosság előtt Parancs János. (Közel húszéves munkásságát 1981-ben összegezte válogatott verskötete, a Profán szertartás.) Korábban kísérletezőbb, szürrealizmussal játszó költészete mára kikristályosodott, egyszerűvé változott. Évtizedekönvizsgálata s türelmes világszemlélete után az író vigasztalan lírai birodalmat teremtett maga körül. Hogy miféle megaláztatások, hitvesztések vezették a Sivatagi följegyzések térségébe és terepére, azt tőle az eredetkutató nem tudhatja meg. Poétái önéletrajzát mintegy megszakítva valamiféle általános alannyá finomodott. Ennek a nevében tud első személyben is beszélni, de megjeleníti többes számban nyilatkozó vagy tárgyilagosan leírt személytelen alakokban, helyzetekben, közlési formákban is. Könnyű volna e kitűnően szerkesztett, súlyos, borult egy kötetre rálegyinteni, mondván: „boldog, ki ettől távol áll.” Én nem elégednék meg a felelőtlen hivatkozással a tartósan rossz kedélyállapotra. Parancs János ugyanis néhány versében (Gyagya bácsi szól kortársaihoz, Ironikus önarckép, Azokért s azért) tudtunkra adja, hogy az értékes, de tülekedni képtelen emberek kiábrándulásához mi is, akik a nagybetűs külvilágot képviseljük, hozzájárulunk. Magánlírája közösségi költészetnek is tekinthető: illúziótlan, látomáson túli szavai arra késztetnek, hogy magunkba szálljunk. (Magvető) Iszlai Zoltán EGYÜTT • JÁRÁS Marno János kötete A költő szinte csak a Kortárs, az ÉS olvasói, s azok számára ismert, akik az ő verse címét viselő A költészet másnapja antológiát olvastak. (A Marno-verscímmel fémjelzett kötet szerzői egyetemen tanítják a maguk esztétikáját.) Ha nem tetszenék Marno költészete, akkor is övé és társaié a jövő. Csakhogy tetszik. Mert művei önnön törvényeik szerint keletkeznek, magukba oldva teremtőjüket, egészek és zártak, átfogalmazhatatlanok. A gondolat is a rigorózusságig tömör, súlyos, hiszen a cím (együttjárás): szorzás! „A szorzótényezők felcserélhetők”, a lényeg a szorzat, a vers. A Marno-vers az a világ, amelyben a költő nem árul egereknek „cincognitóban” zsákbamacskát, a katonai rádióskocsi hamisítványhordozó s a „ragály az ragály” (Tükröződés, A látogató). Az időnként felbukkanó, mértéktartóan is szikrázó humor mit sem vesz el a versek súlyából, úgy tűnik, a teremtés groteszk dolog: „bezárom magam után a fülkeajtót, és kiintek neki az emelkedő felé: ez volt az utolsó kinnlevőségem!” (A szerelem fölöslege). E kötetet olvasva versenként születünk újjá és halunk igazzá. (Kozmosz) Szitányi György HOLLYWOOD ÉS MARIENBAD Báron György kritikái Napjainkban egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: valóban haldoklik az egyébként is oly sokszor mulandónak, talminak, felszínesnek aposztrofált „hetedik művészet”, a film? Száműzi-e életünkből a mozit a diadalmaskodni látszó video? A pesszimista vagy éppenséggel profetikus nyilatkozatok jó része már az „álomgyárak” végső hanyatlását hirdeti. Az utóbbi tíz évben írott filmkritikáit kötetbe gyűjtő Báron György hisz a mozi jövőjében s könyvének olvasója vele együtt reméli, nem alaptalanul. Pedig a Hollywood és Marienbad nem tartalmaz biztató jóslatokat, nem szépítgeti a válság tényeit, „gyógymódokat” sem javasol s a film apológiájaként sem olvasható. A könyvben szereplő írásokból az elmúlt három évtized filmművészetének érdekes körképe bontakozik ki. Egy filmtörténet töredékeinek is tekinthetjük az itt közreadott kritikákat; megismerhetjük belőlük „századunk népművészetének” mélyreható változásait, elbeszélésmódjának átalakulásait, s belepillanthatunk abba a tükörbe, amelyet a tegnap és a ma filmjei tartanak elénk. Korunk és a magunk képét láthatjuk meg benne, s ez a kép egyszerre lehangoló és reményt keltő, rút és szép, groteszk és szigorúan realista. Nyíltság és nyitottság, tiszteletre méltó szakmai tudás jellemzi Báron György gondolatgazdag s gondolkodásra késztető könyvét, mely nem csupán felidézi az ötvenes évektől napjainkig született kiemelkedő, fontos vagy jellegzetes alkotások egy részét, hanem ahhoz is ösztönzést ad, hogy a mozikban újra nézzünk szembe a kötet lapjain megelevenedő művekkel és általuk önmagunkkal. (Gondolat) G. Kovács László pontatlanságok közül: Kugli Jánosnak nevezi Küblin Jánost, Ripp van Winckle-nek betűzi Rip van Winkle-t, Gutenberget két t-vel írja, Fábri Zoltánt y-nal stb.) Egyfajta dilettantizmus és hiányzó szerkesztési képesség nyilvánul meg abban, ahogy mindenki szerepel a könyvben, aki a szerző útjába botlik, pusztán azért, mert éppen ott van, akár van neve, jelentősége, mondandója a témáról, akár nincs. Igen fontos személyiségek viszont nem szólalnak meg. És bár a sietség és az írói gyakorlatlanság (meg a lektori-szerkesztői munka hiánya) kezdetlegességet eredményez, a kis könyvnek mégis van hangulata. A régi barátok és munkatársak visszaemlékezéseiből (bár olykor azok is pontatlanok) kibontakozik egy első rangú muzsikus és egy kivételes bájú és elsöprő humorú, egészen eredeti és nagyon vonzó személyiségű, közszeretetnek örvendő pompás ember, Fényes Szabolcs portréja. Végtére is ez volt a cél. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó) Barabás Tamás UGYE, HOGY NEM FELEJTESZ EL? Sugár Róbert könyve A kéziratot január elején adták nyomdába, és híven a tervhez, április 30-án — Fényes Szabolcs 75. születésnapján — már meg is jelent a könyv. A nyomdai átcammogás több évtizedes gyakorlata tehát olykor képes visszaváltozni igazi nyomdai átfutássá. Azaz néha ki tudunk adni könyveket úgy is, ahogyan az normális országokban rendesen szokás. Ez örvendetes. Kevésbé örvendetes, hogy — talán éppen a (nálunk) feszített tempó miatt — a kézirat elsietett, felszínes és pontatlan. Nemhogy egy könyvnek, de egy igényesebb riportnak is kidolgozottabbnak kell lennie ennél. (Csak néhány a Színház A NADRÁG Szolnoki Szigligeti Színház Jó komédia A nadrág, nézése közben csak ritkán éreztem, hogy itt-ott fogott rajta valamit az idő. Olyan vállalati vezető, akinek végtelen emberi önteltségénél talán csak a határtalan férfiönzése nagyobb, olyan kiszolgáltatott szerető, aki a kurta pásztoróráknál többet, a szégyenletes bujkálásnál tisztábbat is elvárna szerelmesétől, olyan feleség, aki foggal-körömmel, megalázó megbocsátás árán harcolja vissza férjét — nemcsak huszonöt esztendővel ezelőtt létezett, amikor Dunai Ferenc ezt a darabját írta (s a Vígszínház sztárszereposztásban — Feleki Kamill, Ruttkai Éva, Tábori Nóra, Tordy Géza — előadta), hanem szinte módosulás nélkül létezik ma is. Legfeljebb a közeg, amelyben az ilyen keserű komédia hősei élnek, változott valamit, de ez sem az előnyére: cinikusabb és fásultabb, egoistább és pénzhajhászóbb lett. Ennek ismeretében rendezte a darabot eredeti megjelenésénél maibbra, aktuálisabbra Szikora János. Kihasznált minden lehetőséget, amit a mű kínál: a bohózatit és a szatirikusai, a társadalomkritikáit és a nevettetőt. S kiaknázta, hogy olyan kiváló színészek álltak rendelkezésére és nyújtottak elsőrendűt, mint Vallai Péter, Bajcsay Mária és Sztárek Andrea. Jól egészítették ki az előadást a téb- Morno János B4RON GvÖRGY HOLLYWOOD együtt «járás Vallai Péter és Sztárek Andrea Úgyhogy nem fefejtesz el?