Turán, 2003 (6. évfolyam, 1-6. szám)
2003-01-01 / 1. szám
M bot Ha a mezőn két kezeddel rátámaszkodsz a bot felső végére, eggyé válhatsz a mezővel, fi karjaid a bot által a földet érik, lelked-szellemed találkozhat a földével, segít, hogy őseid , utódaid, múlt és jövő jussanak eszedbe. Nlem cselekedsz, megállapodsz. Szemlélődsz a bot jelentette világközépen. Kurgán vagy, vagy Szentlélek-templom, az Iltya teremtménye. Ez a bot világának a kezdete. Ha a mezőn megragadod a bot alsó végét, irányt mutatsz, vagy lesújtasz, a jelennek pillanataiban cselekedsz, sikarod a levegőbe lendül, akárki-akármi van körülötted, cselekedetedben mégis magad vagy. Megváltoztatod a világod, ember vagy: Krisztusarcú, vagy Júdásképű. Ez a bot világának a vége. Hsz ítélet botja i pásztor világának tengelyén négy világ rétegződik, fiz elsőbe, a természeti világba ítéletet, vagyis véget hoz az ember, a vadász. Megjelenése után már nem ugyanaz a mező, az erdő. Kérdezzük meg erről fekete István állatszereplőit, tanúsítják. Ai vadászember a faragó pásztor életében az „uraságot testesíti meg. Saját világa — és ez a második — hierarchikus valóságát. Jó vagy rossz törvényeket, erkölcsös vagy erkölcstelen cselekedeteket. Szentséges vagy pusztuló jelenlétet. Ai pásztor ember világa, a magyar világ fölött mindig Atilla szelleme szabja meg az ítélet minőségét, ő a zsinórmérték, mert az eredet, a történelmi tő, ha táplálja nemzeti létünket, virulunk. Ha nem fogadjuk be erejét, vagy elvágnak minket tőle, hervadunk. Pusztulásunk ellenszere az ostoroztatás. Addig érnek a csapások, amíg meg nem szabadul lelkünk a kufárszellemtől. Atilla világa — ez a harmadik rend tehát — nemzeti sorsunk útja, de „egyúttal” ez személyes utunk pályája is, a teremtőtől kapott egyedi út: az égbe vivő magyar út. Az Szent Mihály — így mondták eleink hajdan —, az Isten arkangyalhadnagya a végítéletkor mérlegre fogja tenni tehát azt is, hogy a hun-magyar küldetéssel nemzedékről nemzedékre gazdagítottuk-e a létet? Ez már égi szféra szintje, a boton a negyedik. Lehullunk-e Szent Mihály által onnét a külső sötétségre, mint a fénye vesztett, elnehezült, hüllővé züllött sátán és csapata, vagy „lován” örökre hazaérkezünk? Ha töprengtél magadban ezeken a dolgokon, megragadhatod a bot markolatát, mert már kézben tudod tartani, mivel remélhetőleg megerősödtél. De sohase bízd el magad, a hüllőkígyó könnyen kisiklik a markodból, ha szétszórt vagy! Valaki biztos azt mondja, belemagyaráztam e kis vázlatot a botba. Majdnem igaza van, én inkább azt mondanám, a bot „magyarázott belém". Vagyis a bottal üzenő pásztorral találkoztam, feki — hitem szerint — Valaki súgott. Az, ki vala, és aki a Ki sjál I Péter József 101