Turáni Híradó, 1978 (1. évfolyam, 1. szám)
1978-07-01 / 1. szám
- 2Szemelvények Baráthosi BALOGH Benedek " SZAMIROK " c. könyvéből« Buenos Aires, 1973."Magyar Őskutatás " kiadása« A világ legősibb írásos emlékei a három legősibb kultúrájú néptől maradtak ránk, a ma is még élő kínaiaktól és a régen eltűnt egyiptomiak és szuméroktól« A kinai hagyományok, melyeknek egy része már a történeti korba is benyúlik, azt mondják, és bizonyítják, hogy a kínaiak nyugatról húzódtak kelet felé s magukkal vitték azt a nagy kultúrát, ami őshazájukban fejlődött. A messzi kelet két másik régi kultúrájú népe is nyugatról származtatja magát. A japáni " Takamagahará"-ból, a távoli nagy égi mezőkről, a koreai pedig a lemenő nap égi mezőiről. A Mezopotámiában élt szumirok ősi hagyománya pedig arról beszélt, hogy ők a felkelő nap keleti magas tájékáról nyomultak nyugatnak. Egészen bizonyos,hogy ők is magukkal hozták az Őshazából ősi miveltségüket, hitvilágukat, sőt költészetük javarészét is. Ha most keressük azt a helyet, ahonnan ez a szétáramlás történhetett, Belsőázsia magas felföldi vidékére jutunk. Az eddig kiásott és megfejtett szumér vonatkozású írásokból még nehéz kihámozni azokat a mondákat, amelyek az Őshazából való kivándorlásra vonatkoznak. E téren még sok meglepetés vár a világra, ami 300 elfeledett és eltagadott dolgot fog valódi színébe helyezni. A föld alól kiásott szumér emlékeknél csak valamicskével jobban ismert ősi kínai dolgok is, elég gyér világot vetnek erre a korra. A többi turáni népeknél is találunk apró nyomokat az őshazára. Ezekből a törmelékekből kell összeállítanunk annak a legrégibb kornak a képét, mely még a turáni egység korába vezet vissza bennünket, így és ezekből alakult a következő sorok anyaga,melyet a tudomány által elfogadott bizonyítékokkal is támogatok, ahol erre szükség van. Az antropológusok a többi tudósokkal egyetértenek abban, hogy a turáni faj hamarább volt önálló, mint az indoeurópainak is nevezett árjaság. Hogy kultúr fejlődésben évezredekkel megelőzte azt, ez is tudott dolog. Az sem kétséges ma már, hogy a faj ősi hazáját Belső-Ázsiában kell keresnünk. De az a terület,amelyre ez az őshaza mutat, ma túlnyomó részben vízszegény puszta, sőt egy része elátkozott sivatag. Ha mindig ilyen lett volna, bizony nem fejlődhetett volna ki itt sem egy óriási tömegű emberfaj, sem az a kultúra, mely az állatemberből megteremtette a " homo sapiens"-t. A kínai ma is Samo-nak, kiszáradt tengernek mondja a Góbi-sivatagot. Hogy ez a terület tényleg lehetett volna valaha tenger is, azt könnyen megláthatjuk, ha szépen körbenjárjuk. Majdnem édestestvérét találjuk e területben a mi magyar hazánknak, csakhogy százszoros nagyságban. Hazánkat a Kárpátok karéja, a Balkán félsziget északi hegyei s az Alpesek veszik köröskörül, olyan magas gyűrűt alkotva körülötte, hogy az Alföld legmélyebb pontjától a legalacsonyabb hegynyereg majdnem 700 méter magas. E miatt volt hazánk az ősi időkben tengerfenék s az is maradt mindaddig, amig Orsovánál keresztül nem törte magát a viz s lassan le nem folyt a Fekete-tenger vidékére. Csak azután fejlődött ki a Duna folyamrendszere s lett lakhatóvá a magyar medence. A belsőázsiai felföld szintén ilyen hegygyűrűbe foglalt terület, csakhogy akkora, mint egész Európa.Ezt is körbe veszik a hegyek s ez is olyan lefolyástalan medence, mint magyar hazánk területe. Hanem a körülvevő hegyek legalacsonyabbja is megüti a 2000 métert. Tegyünk elő egy kis térképet, érdemes lesz azon az alábbi pár sort szemmel kisérni. A belsőázsiai óriási medencét legalább nyolc kisebb medencére osztják a hegységek s ezek rom-nyulványai. Rendre veszem őket : (l) A Himalája és a Küen-Lün fóláncai között van a Tibeti-medence,melyet több teknőre osztanak a rajta elterülő hegyek.Magassága a tenger színe felett 4000 méter, környező csúcsai 8000 méternél is magasabbak. A hatalmas körhegyláncot több folyó töri keresztül. Dél felől az Indus,Ganges,Bramaputra,