Turisták Lapja, 1928 (40. évfolyam)
Nagy László: Kirándulás a Börzsönybe (2 képpel)
62 Follajtár József gulatot varázsol egy csendesen csobogó, kristálytiszta vizű erdei patak. A patak élete, amint bepillantottunk, nagyon mozgalmasnak mutatkozott: közeledtünkre a fürge csellékfolyás ellen úszó csapatja ijedten rebbent széjjel, a fenéken andalgó kövi csík villámgyorsan siklott a kövek közé, de láttunk még rákot, siklót és nagyokat ugró békákat is. A Kemence-patak szelíd, poétikus völgyében a sárga jelzésig s innen Diósjenőig megtett utunk méltó befejezése volt mai túránknak. Meg vagyok győződve, hogy turistatársaim közül azok, akik szintén várakozással indultak első Börzsönyi kirándulásukra, nem csalódtak a Börzsöny természetes szépségeiben még akkor sem, ha szívük minden vágya az 1000 méternél magasabb régiók felé vonzotta őket. A Börzsöny hegység változatos szépségei megelőzik a vágyakat, de szabad utat engednek az objektív szemlélődésnek is, melynek révén minden befolyástól mentesen bontakozik ki előttünk a táj a maga természetes szépségében, igazolva azt a megállapítást, mely szerint a Börzsöny a turistáskodás magasabb igényeit is ki tudja elégíteni. Nagy László: Berencs vára. Oly vidékre vezettek szíves olvasóm, melyről nem igen olvastál a leírásokban: a Kiskárpátok háta mögé, a fehér hegyekbe. Érdemes ide is eltekintenünk, mert érdeklődését kielégítheti itt nemcsak turista, hanem tárgyat talál a történetíró, a természetkutató, a néprajzgyűjtő, a nemzetgazdász is. Két évszázadon át ezek a helyek voltak a védőbástyák az édes hazánképsége ellen folytatott harcokban. Nem tudta őket megtörni semmiféle támadás, ostrom vagy furfang. Sok oly esemény játszódott itt le, amelyeknek nyomát csak az elsárgult, porlepte írásokból lehet megtudni. Itt éltek, birtokoltak, harcoltak a nyitrai Abák, Vörös Ábrahám és Tamás. Csák Máté, kit ne a róla elterjedt hírek szerint, hanem igazi hazafias értelemben tessék venni, mert az, amit itt tett, nemcsak neki, de hazánknak is dicsőségére szolgált, mikor önállóan viselt háborút a csehek ellen. Éveken át óvta a határt, zavarta, pusztította az ellenséget s jóllehet, a mai ú. n. cseh államalakulat a magáénak vindikálja, vannak épen cseh bizonyítékok, hogy ő bizony magyar hős volt és magyar volt a hadserege is. Azután Stibor és ami a legfőbb: a huszita-verő Pongrác! — De ne vágjunk az események elé ! Az ember tolla elszalad a régi, daliás időkben való elmerengésben. Haj ! szép hazám ! De sok baj ért. Beteljesedett rajtad a látnok Siralmainak szava : „Szolgák uralkodnak rajtad és nincs ki megszabadítson azok kezéből." Maga a vidék egyike hazánk szebb tájainak, hol erdőkoszorúzta hegyek, gyönyörű rétekkel tarkított tágas völgyek és elég termékeny szántóföldek váltakoznak. Népe tót , keveréke a szomszédos morva fajnak nemcsak nyelvben, de egyébként is. Érdekes jelenség, hogy pl. Brezova lakói jobbára idemenekült magyarok utódai s mégis az összeomlás után ezek voltak a leghangosabb túlzók. Megközelítése, legalább azon időben, mikor én ott jártam, nagyon kényelmes volt. Vonattal akár Vágújhelynek s onnan Ó-Turán át, jó úton gyalog vagy szekeren, akár Pöstyén-Verbón át vonattal, onnan Brezova felé gyalog; avagy Nagyszombat—Kutti-i vonalon Szencig, onnan macskaugrás Berencs vára. A magas hegykúpon omladozó várromok tekintélyes múlttal bírnak. Azok a szakadatlan támadások, melyeket hazánk ellen a kenyéréhes csehek intéztek (mert hiszen az volt a látható cél, hogy élelmet szerezzenek) a veszélyeztetett határon birtokos urakat várak építésére serkentették. E célból épült fel a most leírt vár is. Míg másutt a meglevő várak tőszomszédságában keletkeztek falvak, váralja városok; itt a meglevő Szobotist felett később épül a vár. Mikor épült? 1251-ben Baas comes eladja Szobotist nevű földjét Abának, de a várról nincs szó, midőn Aba cserél Vörös Ábrahámmal 1297-ben, már