Turisták Lapja, 1934 (46. évfolyam)
Menekül a tél a Bükkből. Hubay József
Menekül a tél a Bükkből 51 Menekül a tél a Bükkből. (.1 képpel.) Erejében megrokkanva, testében sorvadozva éli utolsó napjait Télapó. Köntösének fehér hermelinjéből elszórva heverő, szétrongyolt hófoltjai emlékeztetnek csupán a „fehér mámor" felejthetetlen élményeire: az egri Bükk zúzmarával ezüstözött koronájú fákból álló erdő és hegyrengetegében lezajlott pompás sítúrákra. Míg ezen tűnődöm, szobámban pattogó parázzsal telt kályha ontja melegét, mellyel az ablakon betolakodó enyhe napfény szélesen ömlő sugara birkózik. Egy gondolat villan át agyamon és jó cimborámmal együtt, közös vágy által űzve, a következő félórában a Vécsey-völgy homokjába rajzolódott szöges bakancsaink nyomát bottal üthetik már az egriek. Terv nélkül indultunk s miközben a völgy mindkét oldalán elterülő kopár szőlők, gyümölcsösök között húzódó úton haladva azon gondolkozunk, vájjon merre tartsunk, miként a kályha melegén, úgy rajtunk is a nap győzött és ösztönszerűleg jobbra, napkelet felé térünk. A mélybe ágyazott útszakaszon rövid magassarkúakat mással cserélteti fel, térdvasakkal, karvasakkal, hegymászóbottal látja el őket, kötele is van, pontos útitervet csinál, gondosan elhelyezi a társaság neveit tartalmazó lapokat is a csúcson egy bádogdobozba, stb. Útközben könyvből nézi az irányt és maga is csinál térképészeti feljegyzéseket. A természeti szépségekre felhívja a turisták figyelmét és Isten iránti hálára inti őket, hogy látniuk engedte csodás műveit. Fontos dolog, hogy Frölich Dávidnak 44 évvel előbb megjelent munkájáról tud. Ha id. Buchholtz Györgyben szakszerű sportturistát kell látnunk, nem kisebb az érdeme két fiának: ifjabb Buchholtz Györgynek és Buchholtz Jakabnak. Az előbbi 1723—37. rektora volt a késmárki líceumnak és iskolai kirándulásokat vezetett a Tátrába, így 1724-ben a Kopahágóra és a Bélai Mészhegységbe, 1726-ban a Zergehorhosra. Ugyanő pontos felmérést készített a liptómegyei Deményfalvi-cseppkőbarlangról. Ezt Bél Mátyás közölte is nagy földrajzi művében. A barlangot a háború előtt alig kereste fel valaki, most a csehek nagyon megkönnyítették a látogatását. Ifj. Buchholtz Gy. 1717-ben részletes térképet készített a Magas Tátráról és ezen 19 csúcsot nevez meg. Ennek a távlat nélküli képnek egyik példánya ma is látható a felkai Tátramúzeumban ezzel a hexameteres felírással: Montes Carpatici qualiter sese Lomnicae sistunt. Buchholtz Jakab is állandóan járta a Tátrát. 1754-ben Lotharingiai Ferenc császár megbízta a Kárpátok érceinek kikutatásával. Tőle a Kárpátoknak két leírása maradt ránk. Ugyanő készített 1746-ban hatalmas domborművet a Magas Tátráról. Érdekes megemlítenünk, hogy a megmintázásálhoz szükséges természetes kőanyagot a helyszínről szerezte be. Az eddigi úttörők munkáját folytatta Asbóth János, Maukusch Tamás botanikus (1749—1832) és Genersich Keresztély theológiai tanár (1761—1826). Ismeretes Hunfalvy János földrajzi író munkássága is. Mindezek után 1873-ban megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület. Bár a késmárki líceumhoz nincs köze, mégis meg kell említenünk a régi külföldi tátrajárók közül Townson Róbert skót tudóst. Az 1793-ban tett magyarországi útjának a leírása 1797-ben jelent meg, Travels in Hungary címen. Ebben Alpine Excursions című fejezetben írja le tátrai útját, melyet Hans Grosz nevű vezetővel tett. Ebből a munkából is közöl részleteket Siklóssy Lászlónak említett műve. Townson járt az Aggteleki-barlangban is. Később Csokonai Vitéz Mihály 1801-ben szintén bejárta a barlangot és megtalálta Townson nevét bekarcolva egy sziklába. Csokonai az anyjához írt levelében részletesen elmondja úti tapasztalatait. íme, a késmárki tanároktól megindult hátrajárás idővel milyen iskolát teremtett. Hogy a késmárki líceum ma is elsőrendű iskolája a turistaságnak és egyéb sportoknak, az a tradíció erejénél fogva csak természetes. H y.