Turul 1883 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. Értekezések s önálló czikkek - Nagy Gyula: A turulról
És ismét alább, a czeznnmauri harcznál: Harmadnapon kürtödbe fúsz Torda fia hős Bendegúz! Zászlóidat a keleti Szellő vigan lebegteti, Hogy a turul repdes belé — Nyugot felé, nyugot felé ! Ez a költő felfogása." Krónikásaink közt egyedül Kézai az, ki a turul emlékét e néven fentartotta, s egyszersmind a róla szóló hagyományt is legtovább fejlesztette. Nála a turul Attila király jelképe, és másod unokájában Álmosban, újra megtestesülése, nyilván mondja, hogy Árpád, Álmos fia, a Turul nemzetségből származik, s ez állítását alább, Gyercs vezérről szólván, ismételve megerősíti. Hogy a Turul nemzetség az Árpádokra vonatkoztatva, birhat-e valami históriai alappal, azt ezúttal nem keresem; hogy azonban egy genus Turul (de genere Turul) valósággal, és pedig Kézaihoz igen közel korúlag létezett, azt hiteles okiratok bizonyítják; nemkülönben áll, hogy Turul mint személynév s mint helynév is többször fordul elő emlékeinkben.2 Mindez mégis csak annyiban érdekel jelenleg bennünket, amennyiben ezekből az adatokból is kiviláglik, hogy a turul szó egyáltalában nem hibás írás vagy olvasás szüleménye, mint Szabó Károly hiszi, s különben igen plausibilis alapon ki is fejti, hanem oly avult szavunk, mely lehet, hogy nemsokára Kézai kora után eredeti jelentését már elvesztve, csak mint személynév maradt még egy ideig fenn, de a mely — mint alább tüzetesen ki fogom mutatni,— a kurul, károly meg karvaly mellett, ezekkel együtt s egy jelentésben élt valaha nyelvünkben. Nem volt czélom föntebb a turul-monda ősvallási jelentőségét bővebben fejtegetnem, csupán azért érintettem azt is néhány főbb vonással, hogy ami történeti valóság van benne, azt annál tisztábban vehessük ki belőle. Kitűzött feladatom : a turulnak mint a magyar nemzet legrégibb valóságos hadi czímerének — ha szabad e szóval élnem — történeti nyomait keresni, vagy legalább összeállítani azokat az adatokat, amelyek e nyomokra, úgy vélem, elvezethetnek bennünket. Hazai krónikáink egybehangzó tanúsága szerint : Attila király czímerén, melyet pajzsán és zászlain szokott volt hordani, koronásfejű madár vala ábrázolva, mely czímert a magyarok míg magokat községben kormányozák, Gyercs vezér idejéig, a hadhazi mindig magokkal hordtak vala. E koronásfejű madarat kézai magyarul turul-nak, későbbi krónikásaink latinul ashir-nak, vagy austur-nak nevezik. Az astur szót mint madárnevet a classicai latinság szótárai nem ismerik, Kirsch Cornucopiae-ja szerint sólymot jelent, Szabó Károly karvaly-nak fordítja. Bármelyik nevén nevezzük, annyi kétségtelen, hogy a sasok fejedelmi családjából való, s mint a bátorság, erő és sebesség jelképe, méltán ékítheté a honkereső nemzet harczi lobogóját. A sas mint katonai hadi jelvény, kivált mint a hódítás eszméjének kifejezése, régibb és újabb időkben egyaránt szerepel. A persa királyok előtt új arany sast hordoztak a táborban, a római légiók sasos vexillumát az egész ókori világ ismerte, s csak a jelen század elején látta Európa a büszke franczia sast győzelmi nimbusában ragyogni. A mit krónikáink Attila király czímeréről s a magyarok turulos zászlajáról mondanak, az oly egyszerű és természetes, s olyannyira magán hordja a teljes valóság színét, hogy benne kételkednünk semmi ok sem lehet. A bécsi képes krónika bár primitív, de mindenesetre tanulságos ábrái, hol a kapitányok, a hét magyar vezér majd mindegyike ugyanazon madáralak képét viseli pajzsán, arra mutatnak, hogy a turul nem kizárólag a fejedelmi ház czímere, hanem az egész nemzet hadi jelvénye vola.2 1 Horvát István, M. orsz. gyökeres régi Nemzetségeiről, 63. 1. — Anjoukori Okmt. I. 297. 1. 2 Horvát I. id. m. 64. 1. — Károlyi Okit. I. 221. 1. — Fejér, Cod. Dipl. IV. 1. 166., IV. 2. 424., V. 1. 84., V. 2. 217. 1. 3 Kézai krónikája magyar fordításában, az illető helyhez fűzött jegyzetében, 23. 1. Erre alább még visszatérünk. 1 A bécsi képes krónika ismeretes díszkiadásához képsszült magyar fordításban. Némelyek a krónika legelején lévő ábrák közt, a későbbi kettős keresztes és anjoui liliomos, meg a pólyás czímeres vértek mellett a harmadikon vélték a turult kereshetni, ahol egy madárnak csupán hosszú nyaka és szárnyai láthatók egy koronás sisakból kinyúlva. E különös alak azonban nem egyéb, mint a Nagy Lajos király gyűrűs pecséteiről ismeretes strucz, mely patkóvasat tart csőrében. Inkább nézhetjük turulnak a vezérek vértjein ábrázolt madarat.