Turul 1903 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Bay Ilona: Jegyzetek a chicheri Ormosok és a ludányi Bayak családtörténetéhez

a szabolcsvármegyei chicheri Ormosok fiága benne kialudt. György, alsódraskolczi Morvay József, Ugocsa vármegye alispánja leányát, Erzsébetet vette nőül. Ebből a házasságából egyetlen gyermek származott, Katalin, a­ki 1833-ban egybekelt a Bereg-Surányban született ludányi Bay Gáborral. Ezzel a házassággal a beregvármegyei Bayak a Szabolcs vármegyében már kihalt chicheri Ormosokkal szoros vérségbe jöttek, annálfogva alkalomszerűnek vélem e helyen a Bayak csa­ládtörténetét érdeklő, újabban összegyűlt ada­taimat is közölni. II. Nagy Iván nagy családtörténeti munkájában a B. betű alatt a Bay családról is megemléke­zik s röviden elmondja, hogy a család ősrégi és Zemplén vármegyében is birtokolt. Adatai­hoz most csak annyit tehetek hozzá, a mennyit a Zichy Okmánytárban találok; e szerint 1426-ban a Bodrog vármegyében fekvő Bai birtok­részt illetőleg Zsigmond király január 17-ikén Budavárából rendeletet ad ki, és 1438-ban pe­dig Bodrog vármegyében Bay Miklósról törté­nik említés.­ Ezúttal csupán I. Bay Ferenczről óhajtok egyet s mást elmondani ; arról, a ki Eger várá­ban Dobó István zászlója mellett hősileg védel­mezte hazája becsületét és megérdemli, hogy a maga valóságában emelkedjék ki tisztes emléke. Lehoczky Tivadar Bereg vármegye mono­graphiája I. kötete 258. lapján a vármegye al­ispánjai sorrendjét 1570-ben ezzel az I. Bay Ferenczczel nyitja meg, felruházva őt az isme­retlen «lengyelfalvi» előnévvel; de ezen nem létező előnév legfeljebb toll- vagy sajtóhiba gya­nánt tekinthető. A Bay Ferencz alispán neve mellett csillag alatt szóról­ szóra ez áll : «Beregvármegyei levéltár jegyzőkönyvében 42., 56., 58. lapjain ugy fordul elő Bay, mint comes, a­mi azon tévedésre vezetett, mintha Bay akkor főispán lett volna. E tévedés azonban eloszlik, mihelyest a jegyzőkönyv latin sorait átolvassuk, hol az áll, hogy Bulcsur Sára gyer­mekvesztés miatt halálra ítéltetvén, végrehajtás végett az elitélt asszony Bay comesnek kiadatott. Már pedig az ítéletek végrehajtása nem a fő-, hanem az alispán köréhez tartozott, s igy Bay is csak annak tekinthető, — annál inkább, mert 1571-ben ruszkai Dobó Ferencz volt beregi fő­ispán — előtte pedig Szentjánosi Lajos.» A monographia 354. lapján azonban azt olvassuk, hogy 1568-ban Szentjánosi Lajos, 1571-ben pedig ruszkai Dobó Ferencz voltak Bereg vármegye főispánjai, a két főispánság ideje közt három esztendő áll, közte épen a kérdéses 1570. év, a melynél nincs feltüntetve, ki volt a főispán, és a mikor a beregvármegyei jegyzőkönyv Bay comesről tesz említést. Ugyan­csak erre a kérdéses 1570. évre vonatkozólag, Petrovay elmondja a Turulban, hogy 1570-ben Bereg vármegye alispánja Ilosvay Sándor volt.­ Bereg vármegye monographiája irója tehát té­vedett, a midőn csupán ama föltevésből, hogy az «Ítéletek végrehajtása az alispánt illette» — Bay Ferenczet tette meg alispánnak. A­mi az 1570. évek közigazgatási formuláit illeti, bajos azt most a modern papirrendszer pontosságával mérlegelni, főleg ha hozzá vesz­szük a kornak fölfordult állapotát. Amaz évek törvénykezési módját híven vázolja az az ese­mény, a­mely 1565 körül Erdőd templomában ment végbe. Miksa király hadvezére, Svendi Lázár, Erdőd királyi vár újonnan készült erődjét ment megszemlélni, a­mikor is többek között a vár hajdani urai, a kihalt Drágffi nemzetség kegyúri templomába is befordult. A templomba lépve észrevette, hogy két német katonája a Drágffiak nyugvóhelyét fedő kőlapot — nyilván sírrabló szándékkal — feszegette. A rabló katonák vandalizmusán fölháborodott fővezér, hosszú tőrével ott a helyszínen átszúrta a kato­nák egyikét.­ A fővezér tehát a saját kezével hajtotta végre a halálbüntetést s a véghezvitt itéletszolgáltatásért bizony senki nem vonta kérdőre ! Bay Ferencz comes legelőször Eger vár ostroma alkalmával vonta magára a közfigyel­met. 1552. évben az ozmán Egervárrra üzent parancsával: «Az ország véderődjei példáját 1 Gróf Zichy Okmánytár VIII. k. 676. 1. 1 Turul, «Ilosvay család», 1896. évf. III. f. 2 Szirmai Szathmár várm. II. k. 169. 1. 8* 59

Next