Turul 1906 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

RADVÁNYI ÉS SAJÓKAZAI BÁRÓ RADVÁNSZKY BÉLA 1849—1906. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulatot közel negyedszázados fenn­állása alatt nem érte akkora gyász, mint aminőt rá a jelen év hozott, amikor a kérlelhetetlen végzet megfosztotta köztiszteletben és szeretetben állott elnökétől. A megboldogult egyike volt azoknak a keveseknek, akik a születés nyúj­totta előnyöket a legnemesebben használják fel; idejét s erejét a hazai történet­kutatásnak szentelte s e téren szinte kora ifjúságától kezdve soha sem lankadó buzgósággal, kitartó szorgalommal munkálkodott, mig csak a váratlanul támadó halál a tollat kezéből ki nem ragadta. Munkásságának szép eredményei vannak; nagy számú czikkei s tekintélyes kötetekre menő nagyobb kiadványai a kezdet nehézségein alig túlesett magyar művelődéstörténetnek legbecsesebb termékei, részben soha el nem avuló forrásai. Sokat köszönhet neki régi irodalomtörténe­tünk is, Radvánszky János, Madách Gáspár és Rimay János költői működésé­nek megismertetése, s munkáiknak felfedezése az ő érdeme. S e férfiú, aki joggal számíthatott az elismerésre, a legszerényebb emberek közé tartozott: előkelő származása, magas méltósága, tudományos és irodalmi érdemei nem tették büszkévé; nála az elme készsége a szívnek igaz nemességé­vel, a léleknek jóságával párosult. Mit tett társulatunkért, hosszú lenne mind elsorolni ; elég legyen annyit mondani, hogy a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságot ő teremtette meg; buzgósága, másokra is átragadó lelkessége, szünetet nem ismerő fáradozása nélkül valószínűleg létre sem jött volna. Nem csoda, ha a társasághoz, mint atya a gyermekéhez ragaszkodott. Huszonnégy év alatt, ha csak ügyei és egész­sége engedték, majd minden ülésén elnökölt. Figyelme mindenre kiterjedt, társa-

Next