Turul 1927 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

III. A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi könyvtára - Levélértesítő - A múzeumi levéltár címeresleveleinek újabb gyarapodása

MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁRA. LEVÉLTÁRI ÉRTESÍTŐ. Társaságunk a folyó évben fennállásának 45. évébe lép. Alapítása időben egybeesik az Országos Széchenyi Könyvtár levéltári osztályának keletkezésével és e két tudományos esemény között félreismerhetetlen az összefüggés. Azokat, akik 45 év előtt Társaságunkat megalapították, épp a Magyar Nemzeti Múzeum levéltára anyagának családtörténeti gazdasága vezette erre a gondolatra. E 45 év alatt Társaságunk és a múzeumi könyvtár között mind szorosabbra fűződött a személyi és tárgyi összeköttetés. Társaságunk szel­lemi, tudományos életének irányítói túlnyomó részben a Nemzeti Múzeum könyvtárának tisztviselői közül kerültek­­ ki, és a folyóiratunkban megjelent tudományos dolgozatokhoz az anyagot nagyrészt szintén a Nemzeti Múzeum levéltára szolgáltatta, mely Társaságunkat különösen a középkori magyar címeres emlékek felkutatása és közzétételére irányuló törekvéseiben messzemenő támogatásban részesítette. Ez a szoros kap­csolat az évek hosszú során át Társaságunkat és a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának levéltári osztályát elválaszthatlanul összeforrasztotta és a köztudatban e két tudományos intézményt szinte azonos foga­lommá tette. A levéltári osztálynak az utóbbi években bekövetkezett rohamos gyarapodása, kapcsolatban a könyvtár nagyarányú fejlődésével együtt járó helyszűkével szükségessé tették a levéltári osztály megfelelő új elhelye­zését. Az 1926. év folyamán a levéltári osztály átköltözött az Országos Levéltár budavári palotájába, melynek második emeletén nyert elhelyezést. Ez az átköltözés nem fogja megszüntetni az összeköttetést Társaságunk és a múzeumi levéltár között. Megemlékezve arról, hogy Társaságunk mennyit köszönhet a Nemzeti Múzeum könyvtára és levéltári osztálya támogatásának, még szorosabbá kívánjuk tenni a köztünk fennálló kapcsolatot. Ezt úgy véljük leg­jobban elérni, ha folyóiratunkban külön helyet adunk a levéltári osztály közleményeinek, melyek Társa­ságunk tagjait a nevezetesebb gyarapodásokkal, a tudományos szempontból jelentősebb szerzeményekkel megismertetik. Ezzel a külön rovattal a köztünk fennálló viszony erősítésén kívül leróni óhajtjuk hálánkat azon erkölcsi és tudományos támogatásért, melyben Társaságunkat a Nemzeti Múzeum könyvtára fennál­lásunk óta részesítette és azért az áldozatkészségért, mellyel a mai nehéz viszonyok között Társaságunk segítségére sietett. A szerkesztőség. A MÚZEUMI LEVÉLTÁR CÍMERES LEVELEINEK ÚJABB GYARAPODÁSA. A múzeumi levéltár fejlődését az utolsó félszázad alatt egy örvendetes és egy aggasztó jelenség kísérte végig. A levéltári anyag rohamos és nagyarányú ör­vendetes gyarapodása párhuzamosan és elválasztha­tatlanul haladt a levéltári osztály folyton szaporodó feladataihoz nélkülözhetetlen munkaenergia állandó, sőt fokozatosan növekedő elégtelenségével. A szük­séges anyagi eszközök és kellő munkaerő teljes hiánya okozta azt, hogy a múzeumi levéltári anyag nem ré­szesülhetett az ezelőtt 50 évvel felállított eredeti kon­cepció és programm szerinti minuciózus rendezésben. E koncepciónak megfelelően nemcsak a kor színvona­lán álló tudományos feldolgozást nyert volna a levél­tári osztály gazdag és kiváló jelentőségű anyaga, ha­nem egyben nyomtatásban is napvilágot látó sorozatos, részletes és pontos leíró katalógusok tették volna azt könnyen hozzáférhetővé és használhatóvá a nemzeti, kulturális és tudományos célok érdekében. A mostoha körülmények azonban megakadályozván e kívánatos programm keresztülvitelét, alig maradt a múzeumi levéltárnak egyetlenegy, az egész levéltári anyaghoz képest a darabszám szempontjából különben abszolút törpe csoportja, amelynek az a kettős szerencse jutott osztályrészül, hogy egyrészt teljes tudományos fel­dolgozásban részesült éppen a ma élő legkiválóbb heraldikusunk buzgalmából és hogy továbbá részben nyomtatott leíró katalógusok által is ismertté vált a tudományos világban. E külön csoport a társaságun­kat és folyóiratunkat is közelebbről érdeklő címeres levelek gyűjteménye. A múzeumi levéltár címeres­eveleiről az első leíró katalógus dr. Áldásy Antal tol­ából 1904-ben jelent meg. Teljes 19 évnyi időköz­el-

Next