Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztálya - Hivatalos Értesítő
MAGYAR NEMZETI MÚZEUM LEVÉLTÁRI OSZTÁLYA HIVATALOS ÉRTESÍTŐ. A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltári Osztályának az 1930. év első felére eső gyarapodásai szinte ugrásszerű emelkedést mutató, újabb bizonyítékai e levéltár iránt az utóbbi időben tapasztalt különös mérvű érdeklődésnek és ama törekvésnek, hogy magánosok régi okleveles és másnemű írott emlékeiket ide — akár örökletét, akár ajándékozás útján — biztos őrizet és kellő elrendezés alá adják. A levéltár középkori oklevelekből álló törzsgyűjteménye Ernyey József ajándékából két becses, egy 1301-ben és egy 1328-ban kelt oklevéllel gazdagodott. Mindkettő Ernyey-ősökről és nyitramegyei birtokokról szól. A korábbi az esztergomi keresztes konvent kiadványa s Csák-nemzetségi leszármazókat is említ, a másikat a nyitrai káptalan adta ki. E két oklevél az Ernyey-család legújabban beérkezett irataival egyesítve külön csoportban őriztetik. Középkori anyagunk hatalmas és ritkábban előforduló nyereséget jelentő megnövekedését elsősorban a Radnói és Divékújfalusi Rudnay-, továbbá a Sárosfalvi és Nádasdi Bittó-család örökletétként elhelyezett levelesládái mozdították elő. Jóllehet a Rudnay-levéltárnak körülbelül száz darabra rúgó középkori része — így legrégibb, 1234-ből való oklevele sem — teljes egészében egyelőre még nem érkezett be, már most is 107 drb eredeti középkori oklevélről számolhatunk be. Ezekből az Árpádkorra, közelebbről a XIII. századra esik 8, a XIV. századra 5, a XV. századra 12 és a XVI. századra a mohácsi vészig 52 drb. Legrégibb az esztergomi káptalannak 1264-ben (ma már hiányzó) függőpecsét alatt kiadott oklevele, mely egy 1278. évi nyitrai káptalanival együtt az alig néhány oklevélből ismert Csermeny-nemzetség emlékét őrzi. (Kiadva : Hazai Okit. VII. k. 91. és 1671.) A többiek a letéteményező családján és az északnyugati felvidéket a legrégibb időktől behálózó nemzetségének, a Divéknek, egyes ágain, a Bossányi-, Divék-Újfalussy-, Rudnyánszky-, Zsámbokréty-családok ősein kívül a Keresztúry-, Lipnikai-, Thurcsányi-, Vilcziczi- és általában az imént jelzett terület itt nagy számuk miatt elő nem sorolható más családai történetére és birtokviszonyaikra kínálkoznak bőséges forrásul. ABród-családnak úgy mennyiségre, mint becsre nézve hasonlóan igen számottevő középkori oklevélanyagának állománya 76 drb eredeti oklevél, melyhez 9 drb facsimile és — mint a Rudnay-levéltárnál is — számos, újkori átiratban fennmaradt középkori oklevél is járul. Az eredetiekből 10 drb XIV., 53 XV. és 13 XVI. századbeli. E levéltár legrégibb oklevele Forgách Ferenc esztergomi érsek 1611-i átiratában maradt fenn. E szerint III. Endre 1296-ban több mosonyi várjobbágynak megengedi, hogy a pozsonymegyei Keszölczés és Kisdoborg az adományföldjük megtartása mellett az esztergomi egyház preadialis nemesei közé lépjenek át. A Bithó-név egy 1401-ben átírt 1394-i oklevélben jön elő először. Utóbbi évből való Stibor pozsonyi főispán egyik oklevele, melyben az arany- és ezüstbányák rejtett kincsei után kutató soproni Miklós papot a detrekői és perneki hatóságoknak ajánlja. Az oklevelek zöme birtok tekintetében főleg a Csallóközi, családok szerint elsősorban a Sárfalvaiak, illetve Sárfalvai Birtók, Bodó-, Egyházas-és Nagybáriak, Karcsaiak, majd a Bodófalvaiak ügyeit öleli fel. Középkori vonatkozású még az a 81 leveles, vétel útján szerzett köteg is, mely Budára és Pestre tartalmaz a XVIII—XIX. században készült oklevélmásolatokat. Ugyanígy jutottunk XVI. századi átírásban Zsigmond király egy 1421. évi okleveléhez, mely az Apaffyak és Bethlenek borgói telepítésére vet világot. Igen kiadós volt fényképgyűjteményünk gyarapodása. 56 drb ilynemű facsimilét kaptunk több helyről ajándékba. Kevés kivétellel középkori oklevelekről és pecsétekről készültek. Különösebb tudományos értéket jelentenek az Ostffy Lajos ny. főispán által ajándékozottak. Közülök hét drb. Árpádkorbeli, mégpedig négy tatárjárás előtti oklevelek hasonmása. Méretre és értékre nézve egyaránt rendkívül örvendetes az az emelkedés, mely a félévben a családi levéltári örökletétek tekintetében mutatkozott. A korábbi nagy letéteinkkel vetekedő Rudnay-levéltárnak, melyet Rudnay Béla ny. főkapitány helyezett el levéltárunkban, továbbá a dr. Bittó Béla ny. min. tanácsos által beszolgáltatott családi levéltárnak imént ismertetett középkori okleveleit nagykiterjedésű újkori anyag követi. Ennek részleteire csak küszöbön álló feldolgozása után lehetne kiterjeszkedni. Nagyjában az újkori rész is ugyanazon birtokok és családok körében mozog, melyeket föntebb soroltunk fel. Egyik nagybecsű csoportjává lett levéltárunknak a Rakovszky Menyhért törvényszéki bíró