Turul 1993 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

4. füzet - 1. Értekezések és önálló cikkek - Bertényi Iván: A történeti segédtudományok fejlődése Magyarországon 1951-1991 között - Első rész

3­ I. ÉRTEKEZÉSEK ÉS ÖNÁLLÓ CIKKEK A TÖRTÉNETI SEGÉDTUDOMÁNYOK FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1951-1991 KÖZÖTT Első rész A marxista társadalomfelfogás a történettudo­mányt (is) a politika szolgálatába igyekezett állíta­ni. Ennek megfelelően a rákosista hatalomátvételt követően a tudománypolitika képviselői arra töre­kedtek, hogy az ideológiájuknak meg nem felelő, abba bele nem illő eseményeket elhallgassák, mintegy kikoptassák az emberi emlékezetből. Aligha csodálhatjuk, hogy totális társadalmi be­rendezkedésük kiépítésének már az első szakaszá­ban, a Magyar Történelmi Társulat „átszervezé­sét" követően hamarosan lecsaptak a Magyar He­raldikai és Genealógiai Társaságra is. Minthogy a heraldika, a genealógia és más, a tényszerűségre törekvő segédtudományok már létükkel veszélyez­tették a „szocializmust építő" hivatalos Magyaror­szág sajátos „forráshasználatra" törekvő „új törté­netírását", nemcsak a művelésüket gondozó tudo­mányos társaságnak kellett megszüntetnie a mű­ködést, hanem folyóiratát, a Turult (amely pedig utolsó évfolyamai címoldalán már nem ezt, a kom­munistákat az 1930-as évek hasonló nevű mozgal­ma miatt irritáló, egyébként 1883 óta használt címet viselte, hanem régi alcímén - A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönyeként -jelent meg) szintén megszüntették. A történelmi segédtudományok azonban túlél­ték a rájuk mért adminisztratív csapást és az azt követő, Révai Józseftől Aczél Györgyig ívelő több évtizedes ellenséges kultúrpolitikát. Hogy ez egyáltalán így történhetett, a szerencsétlen hely­zet ellenére is meglévő kedvező tárgyi és személyi körülményeknek egyaránt köszönhetjük. A napi politika szempontjából leginkább az újkor és a legújabb kor története volt a fontos. Egyes törté­neti segédtudományok (így pl. a diplomatika, a szfragisztika, a kronológia) szinte kizárólag a ré­gebbi korokra vonatkozó kutatásokkal foglalkoz­tak. Ezért a hivatalos tudománypolitika - ha nem is támogatta, de - eltűrte továbbélésüket, mint­hogy eredményeikre a mindennapos levéltári munka során, a levéltári anyagok őrzése, rendezé­se miatt amúgy is szükség volt. A régebbi korok megírásánál a rendszer állítot­ta követelményeknek néhány marxista „klasszi­kus" idézésével, egy-két, a hivatalos ideológiának szánt szóvirág elhelyezésével még a keményebb időszakokban is többnyire eleget lehetett tenni, majd „megadva a császárnak, ami a császáré", a nemzeti múlt ébrentartása szempontjából fontos kérdések feldolgozásához lehetett fogni. Minthogy a magyar középkor műveléséhez igényes kutató nem kezdhetett hozzá történeti segédtudományi megalapozottság nélkül, e korszak historikusai szinte kivétel nélkül elsajátították a szakmájuk műveléséhez nélkülözhetetlen történeti segédtu­dományokat, sőt igen gyakran (igaz, olykor csak mintegy „tudományos melléktermékként") publi­káltak is tárgykörükből. A történeti segédtudományok elsajátítását nagy mértékben elősegítette, hogy hazánk fővárosának Turul LXVI. 1993/3. füzet

Next