Turul 1993 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
4. füzet - 1. Értekezések és önálló cikkek - Bertényi Iván: A történeti segédtudományok fejlődése Magyarországon 1951-1991 között - Első rész
3 I. ÉRTEKEZÉSEK ÉS ÖNÁLLÓ CIKKEK A TÖRTÉNETI SEGÉDTUDOMÁNYOK FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1951-1991 KÖZÖTT Első rész A marxista társadalomfelfogás a történettudományt (is) a politika szolgálatába igyekezett állítani. Ennek megfelelően a rákosista hatalomátvételt követően a tudománypolitika képviselői arra törekedtek, hogy az ideológiájuknak meg nem felelő, abba bele nem illő eseményeket elhallgassák, mintegy kikoptassák az emberi emlékezetből. Aligha csodálhatjuk, hogy totális társadalmi berendezkedésük kiépítésének már az első szakaszában, a Magyar Történelmi Társulat „átszervezését" követően hamarosan lecsaptak a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságra is. Minthogy a heraldika, a genealógia és más, a tényszerűségre törekvő segédtudományok már létükkel veszélyeztették a „szocializmust építő" hivatalos Magyarország sajátos „forráshasználatra" törekvő „új történetírását", nemcsak a művelésüket gondozó tudományos társaságnak kellett megszüntetnie a működést, hanem folyóiratát, a Turult (amely pedig utolsó évfolyamai címoldalán már nem ezt, a kommunistákat az 1930-as évek hasonló nevű mozgalma miatt irritáló, egyébként 1883 óta használt címet viselte, hanem régi alcímén - A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönyeként -jelent meg) szintén megszüntették. A történelmi segédtudományok azonban túlélték a rájuk mért adminisztratív csapást és az azt követő, Révai Józseftől Aczél Györgyig ívelő több évtizedes ellenséges kultúrpolitikát. Hogy ez egyáltalán így történhetett, a szerencsétlen helyzet ellenére is meglévő kedvező tárgyi és személyi körülményeknek egyaránt köszönhetjük. A napi politika szempontjából leginkább az újkor és a legújabb kor története volt a fontos. Egyes történeti segédtudományok (így pl. a diplomatika, a szfragisztika, a kronológia) szinte kizárólag a régebbi korokra vonatkozó kutatásokkal foglalkoztak. Ezért a hivatalos tudománypolitika - ha nem is támogatta, de - eltűrte továbbélésüket, minthogy eredményeikre a mindennapos levéltári munka során, a levéltári anyagok őrzése, rendezése miatt amúgy is szükség volt. A régebbi korok megírásánál a rendszer állította követelményeknek néhány marxista „klasszikus" idézésével, egy-két, a hivatalos ideológiának szánt szóvirág elhelyezésével még a keményebb időszakokban is többnyire eleget lehetett tenni, majd „megadva a császárnak, ami a császáré", a nemzeti múlt ébrentartása szempontjából fontos kérdések feldolgozásához lehetett fogni. Minthogy a magyar középkor műveléséhez igényes kutató nem kezdhetett hozzá történeti segédtudományi megalapozottság nélkül, e korszak historikusai szinte kivétel nélkül elsajátították a szakmájuk műveléséhez nélkülözhetetlen történeti segédtudományokat, sőt igen gyakran (igaz, olykor csak mintegy „tudományos melléktermékként") publikáltak is tárgykörükből. A történeti segédtudományok elsajátítását nagy mértékben elősegítette, hogy hazánk fővárosának Turul LXVI. 1993/3. füzet