Turul 1997 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Horváth Sándor-Majtényi György-Tóth Eszter Zsófia: A magyarországi élmunkás és sztahanovista kitüntetés

32 sorát és teljesítményét - az indoklásokból most már kimaradt a káderjellemzés - felterjesztették az ága­zati szakszervezeteknek, melyek a névsorokat „meg­szűrve" adták tovább a SZOT Bér és termelési osztá­lyára, ahol a „végső simításokat" végezték el a listán. A végső listát jóváhagyás után visszaküldték az­ ága­zati szakszervezetekhez, onnan az illetékes miniszté­riumba továbbították. A szövevényes adományozási rendszer a gyakorlatban úgy működött, hogy a Bér és termelési osztályon ágazati „kvótákat" határoztak meg - soknak vagy kevésnek tartották az egyes szak­mákban felterjesztett sztahanovisták számát (a bá­nyászok általában kevesen, a bőrösök pedig túl sokan voltak)­­ és a kvóták alapján az ágazati szakszerveze­tek megszűrték az egyes vállalatok által felterjesztet­teket. A kitüntetés adományozásának decentralizáci­ójával ezek a szűrők megszűntek, és a vállalatokon belül döntöttek a sztahanovista kitüntetés adományo­zásáról. 1951 áprilisában a Párt Államgazdasági Bizottsá­gának javaslatára decentralizálták a sztahanovista cím adományozását: „a miniszterek jelöljék ki azokat a nagyüzemeket, amelyek igazgatói, utólagos bejelentés és rendszeres ellenőrzés mellett jogot nyernek sztahanovis­ta oklevél adományozására... a közép és kisüzemek­nél... a minisztériumok munkája csak az igazgatói fel­terjesztések ellenőrzésére korlátozódjék". A félévi szta­hanovista munka után járó sztahanovista jelvény ado­mányozása továbbra is a miniszter joga maradt, de a sztahanovista jelvény elnyerése után újabb féléves sztahanovista munkáért a sztahanovista jelvényt má­sodízben is oda kellett ítélni, további egy év sztaha­novista munkáért Munkaérdemérmet adhattak 26. Az alkalmazottak és a minisztériumi dolgozók nem kaphattak sztahanovista jelvényt, mivel sztaha­novisták csak közvetlenül a termelésben foglalkozta­tottak lehettek. Gerő Ernő utasította vissza a javasla­tot, mondván „képtelenség, hogy hivatali munkások (pld. takarítónők) sztah­anovisták legyenek." 21 1951-ben kiterjesztették a sztahanovista oklevél adomá­nyozásának lehetőségét az újítókra is28. Vitára adott okot az a kérdés is, hogy a műszakiak lehetnek-e sztahanovisták. A SZOT Elnöksége 1953. november 27-i ülésén elfogadta ezt a javaslatot, miután maga Rákosi vetette föl, hogy műszakiaknak is kell kitünte­tést adni, „mert ők is nagyon büszkén fogják visel­ni".29 A sztahanovista dolgozó teljesítményét a kitünte­téstől számított fél év elteltével utolsó negyedéves munkája alapján felülvizsgálták és a felülbírálattól függően tartotta meg vagy vesztette el kitüntetését 30. 1954-től kezdve a felülvizsgálás már havonta történt. A sztahanovista kitüntetéssel kezdetben pénzjutalom járt, ami azzal, hogy vállalati hatáskörbe utalták rendre elmaradt, mivel a sztahanovisták jutalmára nem biztosítottak külön vállalati keretet. A pénzjuta­lom eltűnésével párhuzamosan fokozatosan meg­szűnt a többi kedvezmény is, pl. a még 1948-ban be­vezetett ingyenes színházjegy is. 1954 februárjában új minisztertanácsi határozat jelent meg, ebben a sztahanovista jelvények kiadását 1954. február 1-jével megszüntették, de a korábban kiadott jelvényeket tulajdonosaik továbbra is visel­hették. A határozat megkönnyítette a sztahanovista szintek elérését és kikötötte, hogy „a sztahanovista cím elnyerésének feltételeit általában vállalatonként, üzemrészenként, műhelyenként és szakmánként kell megállapítani". Az 1954-től életbe lépő új sztahano­vista címet az üzemrész, a műhely műszaki vezetője, a szakszervezeti bizalmi vagy a műhelybizottság közös javaslatának megvitatása alapján az üzemrész, a mű­hely kollektívája 1 hónapra adományozta a feltétele­ket 1 hónapig teljesítő dolgozónak (korábban 3 hó­nap volt). Attól, aki a következő hónapban saját hi­bájából nem teljesítette a feltételeket, az üzemrész kollektívája - a fentiek javaslatára - megvonta a szta­hanovista cím használatának jogát. A sztahanovista oklevelet az igazgató és az üzemi bizottság együttesen adományozta annak a dolgozónak, aki 3 hónapban egymás után nyerte el a sztahanovista címet. 1954 novemberében - a gazdaságpolitika megvál­tozásának jegyében - az a javaslat született a SZOT Bér és termelési osztályán, hogy a sztahanovista elne­vezést meg kell szüntetni. A fizikai dolgozóknál he­lyette Élmunkás cím és oklevél, a műszaki dolgozók­nál pedig Elismerő oklevél bevezetését ajánlották ki. A javaslat indoklásában az állt, hogy a sztahanovista szóhoz a normák megdöntésének képzete társul, pe­dig a munkaversenynek minőségi, önköltségcsökken­tési céljai is vannak. A gazdasági reformfolyamat megtorpant, az 1.088/1955. (X. 11.) sz. minisztertaná­csi módosító határozatban nem is változtatták meg a sztahanovista elnevezést. A sztahanovista címre vo­natkozó rendelkezést a forradalom után helyezték hatályon kívül a (16/1956. (XII. 1.) sz. kormányhatá­rozattal). Az 1950-től 1953-ig tartó adományozási rendszer­ben 115 000 sztahanovista oklevelet osztottak ki. 1954 után a kitüntetettek száma ugrásszerűen nőtt, fél év alatt több kitüntetést adtak ki, mint az 1953-ig

Next