Turul 2008 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Székely György: Gertrud királyné, Szent Erzsébet anyja (Egy politikai gyilkosság és elhúzódó megtorlása)
márka értékű készpénzt, számos arany és ezüst edényt, arany láncokat, drágaköves gyűrűket, selyem- és bársonykelméket. A legfeltűnőbb egy ezüst fürdőkád volt. Gertrud azt üzente a követek útján, hogy a tartománygróf legyen jó reménységben. Ha Isten élteti, még többet is küld. Ezzel vitték német és magyar kísérői a leánykát csak hét esztendővel idősebb vőlegényéhez Wartburgba. Berthold ispán és felesége még egy esztendeig Erzsébet mellett voltak, mígnem a kislány beleszokott a thüringiai udvar életvitelébe. Ezt a folyamatot segítette a kis menyasszony Guda nevű kísérője, aki később udvarhölgye lett. Neveltetésének felügyeletét pedig a bajor eredetű Wittelsbach Zsófia tartománygrófné vette át. Zsófia szerepe magyarázza meg, hogy 1211 és 1213 közt valószínűleg Hildesheimben írni és díszíteni rendelt egy Tartománygrófi Zsoltároskönyvet, és ebben ábrázoltatta Erzsébet szüleit. Ezen látható volt két latin szöveghasábot összefogó három román stílű oszlop közti két ív alatt egy jobbjában könyvet tartó királyné (Regina Vngarie) és egy jobbjában jogart emelő király (Rex Vngarie), mindkettő koronásan. Gertrud és férje thüringiai megítélését jellemzi, hogy az ábrán mindketten bal kezükkel az ég felé mutatnak. Pedig ebben az időben Magyarországon már érlelődött egy szervezkedő nagyúri csoport elhatározása, hogy az idegen és idegenek jólétét biztosító uralkodónőt elteszik láb alól. Felvetődik azonban a kérdés, hogy csupán szubjektív okok játszottak-e szerepet a magyarországi belső helyzet ilyen kiéleződésében? Csupán a királyné túlzott rokonságszeretete és a király asszonya iránt tanúsított engedékenysége vezetett odáig? A fejlemények megértéséhez ki kell tekintenünk a Német-Római Birodalomba, amelynek korabeli viszonyai hátteret, de a Magyarországra került „merániak" esetében közvetlen mozgatórugót jelenthettek. Gertrud szűkebb családja sorsát kell először figyelemmel kísérnünk. Két testvére került 1204 után magas világi rangba, apjuk örökségét megosztva: Ottó viselte Meránia hercege, Henrik pedig Isztria őrgrófja címét. A másik két fiú mozgott egyházi pályán, Eckbert bambergi püspök volt már két esztendeje. 1206-ban pápai követként járt Esztergomban. Berthold kalocsai érseket III. Ince pápa 1209 januárjában visszaparancsolta Vicenzából, hogy otthon, Kalocsán tanuljon, valamint tudománya hiányát erkölcsi tisztaságával pótolja. Magyarországon azonban ezeket az egyetemes egyházpolitikai fejleményeket sokan tekintették úgy, hogy Gertrud befolyására juttatta ezeket hazai javadalmakhoz, illetőleg birtokokhoz. Erről nyugati író is tudott: „a bárhonnan jövő németek iránt bőkezű és szívélyes volt" Gertrud. Objektív oka is volt azonban annak, hogy a magyar királyné testvérei Magyarországra jöttek. Henrik isztriai őrgróf és Eckbert bambergi püspök gyanúba kerültek, hogy szerepük volt Sváb Fülöp király meggyilkolásában, aki unokahúga, Burgundi Beatrix esküvője alkalmából ment Bambergbe az Andechs-Meráni Ottóval tervezett házassági szertartásra. 1208. június 21-én, bár az uralkodót Wittelsbachi Ottó palotagróf ölte meg, de a püspöki palotában, ami Eckbert felelősségét is megalapozta. Emiatt 1209 elején birodalmi átok alá kerültek. András király szívesen fogadta sógorait, és Eckbertnek Poprád vidékén a Szepességben birtokot adományozott (1209). Tulajdonképpen száműzöttek voltak, mígnem András közvetítésével 1211-ben visszatérhettek a birodalomba, rangjuk megőrzésével. Ezt elősegítette a pápai állásfoglalás is, amely szerint a meggyilkoltnak éppen ellenfele volt Ottó király, de ő osztotta ki a birodalmi átkokat úgy, hogy nem adott lehetőséget a gyanúsítottaknak védekezésre vagy ártatlanságuk bizonyítására. András a pápai irányvonalat segítette IV. Ottó császárral szemben. Hazai egyházpolitikai fejlemények is kihatottak a királyné negatív megítélésére. Berthold kalocsai érsek ugyanis nem akarta elismerni maga, illetőleg főegyházmegyéje fölött az esztergomi érsek főségét (1212). Az udvartól