Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2021 / 3. füzet - 1. Értekezések - Farkas Csaba: Stratégia, rokonság és kapcsolatok. A serkei Lorántffyak Borsodban és Gömörben
102 Az ehhez hasonló hatalmaskodások aztán az 1450-es évektől kezdve eltűnnek, vagy a birtokok közelsége miatt az osztályos atyafiakkal szembeni túlkapásokban fulladtak ki, vagy zálogosításokban, magánadományokban és adásvételekben. A Lorántffyak a 13. század utolsó harmadában több ágra szakadó Rátót nemzetségből származtak. IV. Béla egykori tárnokmesterének, Domonkosnak a fiai kivétel nélkül Gömör és Borsod megyékben tettek szert birtokokra. A nemzetség családokra szakadása után, korszakunkban többször hallunk arról, hogy az atyafiság viszályba került egymással. A sort Lorántffy György kezdi, aki 1440-ben indított keresetet I. Ulászló király előtt mivel a részben öröklött, részben Albert királytól adományba nyert, vagy kiváltott birtokára, nagybátyja, Lesták rátette a kezét. A király ezért Pelsőci Miklós gömöri ispánt utasította, hogy a jogtalanul elvett javakat juttassa vissza Györgynek.66 Lorántffy Miklóst és Lászlót saját nagybátyjuk, Szécsi László (és általa unokatestvéreik) tiltották el birtokaik elidegenítésétől, másokat pedig azok megszerzésétől.67 A viszály mellett a család tagjainak összetartását mutatja, hogy együtt (Lorántffy György és nagybátyja, Lesták) léptek fel az ellen, hogy királyi adomány címén iktassák a gedei várat Pálóci Simonnak és Országh Mihálynak.68 Lorántffy Tóbiás két fia, Miklós és László a kifizetett bírság köszöneteként (ob ampliorem fraternalem amorem) adott át Feledi Lestáknak hazán lévő földeket Borsodban.69 A leánynegyedek kiadása ügyében sem hallunk konfliktusokról: Lorántffy Tóbiás például 1495-ben adta ki részét húgának, Annának (Szécsi László nejének). Igaz, úgy tűnik arra ügyelt, hogy a kiadott birtokrészek Nógrádban legyenek,70 miként fiai is borsodi földeket adtak a segítségükre siető atyafiuknak nyolc évvel később. Ugyanekkor utasította Nógrád megye hatóságát II. Ulászló, hogy Lorántffy Tóbiás és rokona, Derencsényi Katalin ügyét helyezzék át a kúriába.71 Az 1440-től kezdődő időszakban a Lorántffyak jogaikat hangoztatva igyekeztek birtokaikat, de különösen váraik számát gyarapítani. Ugyanez egy-egy birtok esetében nem tűnik fel: a vár megszerzése ugyanis maga után vonta azok falvakban, birtokokban mérhető tartozékait is. A husziták felvidéki hatalmának felszámolása után a jogosnak kikiáltott igények nem teljesültek. Ezek egyik lényeges oka abban rejlik, hogy Mátyás király nem helyezte tisztségbe a család tagjait. Két vár, egy várrom és tucatnyi föld birtoklása mellett a család zálogosításokkal hívta fel magára a figyelmet, ami a korabeli gömöri nemesség esetében egyáltalán nem egyedi.72 Úgy tűnik, stratégiát váltottak, ugyanakkor ezzel a korabeli nemesi társadalom egy bevált eszközéhez folyamodtak. A rendelkezésünkre álló, zálogosítást írásba foglaló oklevelek a birtokforgalmon és a kért összegeken túl más szempontból is témánk fő csapásába vágnak. A zálogba vevő ugyanis a jogi tény megkötésétől kezdve kapcsolatba került a Lorántffyakkal. A család ily módon ismeretségi körét bővítette. Így annak vizsgálata szempontjából, hogy kikkel is kerültek kapcsolatba, a zálogügyek elsőrangú forrásaink. Lorántffy György először 1453-ban nyúlt ehhez az eszközhöz: száz forintért adta tovább két Pozsony megyei birtokát Czobor Mihálynak.73 Leszármazottai 1466-tól kezdve korszakunk végéig folyamatosan zálogosítottak el birtokokat, mind Gömör, mind Borsod megyékben a helyi nemeseknek. Lorántffy György két fia, János és Tóbiás Cudar Jakabnak 500 forint ellenében kötötték le mucsoni és boldvai részeiket.74 Két évvel később hasonlóan nagyobb összegért adtak túl szintén Borsod megyei birtokon (Abod).75 A Lorántffyak zálogügyletei a család négy tagjához köthetők. A legkevesebb, egy-egy alkalom László (1507) és Kristóf (1512) esetében mutatható ki. Tóbiás 1468–1495 között öszszesen hat alkalommal, egyszer pedig fivérével és nővéreivel tűnik fel zálogosítóként. (1514-ben még egyszer feltűnik Lorántffy Miklós és gyermekei mellett.) Miklós 1498–1518 között 15 esetben volt kezdeményező. A zálogügyeket tekintve mindannyian más családokkal kerültek kapcsolatba. Tóbiás a Cudar (1466), Tamásfalvi (1468, 1474), Mory (1468), Skatuházi (1491), Kisfaludi (1493), valamint a Feledi (1495) családokkal. Miklóshoz teljesen más kört kapcsolhatunk. A Básti (1498, 1499), Ragyolci (1500), hazai Gyulaffy (1503), Putnoki (1504), Kerepeci (1507), Derencsényi (1511), Szentannai (1514: kétszer, 1515: háromszor, 1518), Jánosi (1517) és Tornaljai (1518 – Nógrád) családok, azaz kilenc nemesi família vett zálogba birtokokat tőle. Közös pontként a Felediek emelhetők ki, igaz Miklós egyedül nem zálogosított, hanem magánadományt tett Lesták részére, mivel az kifizetett helyette bizonyos bírságot.76 László és Miklós együtt Feledi Jánosnak Mucsonyban, míg Lorántffy Kristóf az imént említett Feledi Lestáknak adta Domafalva földjét tíz forint ellenében.77 A zálogba vevő személyek mind a helyi nemességből kerültek ki. Hat család mindkét vizsgált megyében birtokos volt (Derencsényi, Feledi, Jánosi, Kazai Gyulaffy, Putnoki, Tornaljai).78 Joggal merül fel a kérdés, milyen kapcsolatban álltak még „ügyfeleikkel”? Lorántffy Tóbiás fia, László 1510-ben azért adta el Derencsényi Györgynek csaknem összes, Simonyiban lévő birtokrészét, mert az közbenjárt az őt sújtó egyházi átok 66 A birtokok: Gesztere, Kisfalud, Léh, Serke, Simonyi és Détér. 1440. aug. 10.: HU-MNL-OL-DL 13578. 67 1506. márc. 14.: HU-MNL-OL-DL 101378. 68 1441. júl. 26.: HU-MNL-OL-DL 13638. 69 1503. dec. 28.: HU-MNL-OL-DL 21233. 70 1495. ápr. 6.: HU-MNL-OL-DL 46300. 71 A Balassa család levéltára 1196–1526. Szerk. Borsa Iván. Bp. 1990. 450– 452. sz. 72 Farkas Csaba: Mohács előtt és után: Gömör megye hatóságának működése (1470–1570). Turul 93. (2020) 132–134. 73 1453. febr. 3.: HU-MNL-OL-DL 71986. 74 1466. nov. 21.: HU-MNL-OL-DL 16440., 16441. 75 1468. jún. 7.: HU-MNL-OL-DL 16441. 76 1503. dec. 28.: HU-MNL-OL-DL 21233. Kaza civitas-nál lévő földek kerültek Feledi Lestákhoz. 77 1506. aug. 9.: HU-MNL-OL-DL 72104.; 1512.: HU-MNL-OL-DL 72089. (tévesen 1502. évi kelettel) 78 Derencsényi: Csánki I. 153., 185.; Feledi: Uo. 154., 186.; Jánosi: Uo. 155., 187.; Kazai Gyulaffy: Uo. 155., 187.; Putnoki: Uo. 157., 190.; Tornallyai: Uo. 159., 193.