Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

2021 / 3. füzet - 1. Értekezések - Farkas Csaba: Stratégia, rokonság és kapcsolatok. A serkei Lorántffyak Borsodban és Gömörben

102 Az ehhez hasonló hatalmaskodások aztán az 1450-es évektől kezdve eltűnnek, vagy a birtokok közelsége miatt az osztályos atyafiakkal szembeni túlkapásokban fulladtak ki, vagy zálogosításokban, magánadományokban és adásvéte­lekben. A Lorántffyak a 13. század utolsó harmadában több ágra szakadó Rátót nemzetségből származtak. IV. Béla egykori tár­nokmesterének, Domonkosnak a fiai kivétel nélkül Gömör és Borsod megyékben tettek szert birtokokra. A nemzetség csa­ládokra szakadása után, korszakunkban többször hallunk ar­ról, hogy az atyafiság viszályba került egymással. A sort Lorántffy György kezdi, aki 1440-ben indított ke­resetet I. Ulászló király előtt mivel a részben öröklött, részben Albert királytól adományba nyert, vagy kiváltott birtokára, nagybátyja, Lesták rátette a kezét. A király ezért Pelsőci Mik­lós gömöri ispánt utasította, hogy a jogtalanul elvett javakat juttassa vissza Györgynek.66 Lorántffy Miklóst és Lászlót sa­ját nagybátyjuk, Szécsi László (és általa unokatestvéreik) til­tották el birtokaik elidegenítésétől, másokat pedig azok meg­szerzésétől.67 A viszály mellett a család tagjainak összetartását mutatja, hogy együtt (Lorántffy György és nagybátyja, Lesták) léptek fel az ellen, hogy királyi adomány címén iktassák a gedei vá­rat Pálóci Simonnak és Országh Mihálynak.68 Lorántffy Tó­biás két fia, Miklós és László a kifizetett bírság köszöneteként (ob ampliorem fraternalem amorem) adott át Feledi Lestáknak hazán lévő földeket Borsodban.69 A leánynegyedek kiadása ügyében sem hallunk konfliktusokról: Lorántffy Tóbiás pél­dául 1495-ben adta ki részét húgának, Annának (Szécsi László nejének). Igaz, úgy tűnik arra ügyelt, hogy a kiadott birtok­részek Nógrádban legyenek,70 miként fiai is borsodi földeket adtak a segítségükre siető atyafiuknak nyolc évvel később. Ugyanekkor utasította Nógrád megye hatóságát II. Ulászló, hogy Lorántffy Tóbiás és rokona, Derencsényi Katalin ügyét helyezzék át a kúriába.71 Az 1440-től kezdődő időszakban a Lorántffyak jogaikat hangoztatva igyekeztek birtokaikat, de különösen váraik szá­mát gyarapítani. Ugyanez egy-egy birtok esetében nem tűnik fel: a vár megszerzése ugyanis maga után vonta azok falvak­ban, birtokokban mérhető tartozékait is. A husziták felvidéki hatalmának felszámolása után a jogosnak kikiáltott igények nem teljesültek. Ezek egyik lényeges oka abban rejlik, hogy Mátyás király nem helyezte tisztségbe a család tagjait. Két vár, egy várrom és tucatnyi föld birtoklása mellett a család zálo­gosításokkal hívta fel magára a figyelmet, ami a korabeli gö­möri nemesség esetében egyáltalán nem egyedi.72 Úgy tűnik, stratégiát váltottak, ugyanakkor ezzel a korabeli nemesi tár­sadalom egy bevált eszközéhez folyamodtak. A rendelkezésünkre álló, zálogosítást írásba foglaló okle­velek a birtokforgalmon és a kért összegeken túl más szem­pontból is témánk fő csapásába vágnak. A zálogba vevő ugyanis a jogi tény megkötésétől kezdve kapcsolatba került a Lorántffyakkal. A család ily módon ismeretségi körét bőví­tette. Így annak vizsgálata szempontjából, hogy kikkel is ke­rültek kapcsolatba, a zálogügyek elsőrangú forrásaink. Lorántffy György először 1453-ban nyúlt ehhez az esz­közhöz: száz forintért adta tovább két Pozsony megyei bir­tokát Czobor Mihálynak.73 Leszármazottai 1466-tól kezdve korszakunk végéig folyamatosan zálogosítottak el birtokokat, mind Gömör, mind Borsod megyékben a helyi nemeseknek. Lorántffy György két fia, János és Tóbiás Cudar Jakabnak 500 forint ellenében kötötték le mucsoni és boldvai részeiket.74 Két évvel később hasonlóan nagyobb összegért adtak túl szintén Borsod megyei birtokon (Abod).75 A Lorántffyak zálogügyletei a család négy tagjához köthe­tők. A legkevesebb, egy-egy alkalom László (1507) és Kristóf (1512) esetében mutatható ki. Tóbiás 1468–1495 között ösz­szesen hat alkalommal, egyszer pedig fivérével és nővéreivel tűnik fel zálogosítóként. (1514-ben még egyszer feltűnik Lo­rántffy Miklós és gyermekei mellett.) Miklós 1498–1518 kö­zött 15 esetben volt kezdeményező. A zálogügyeket tekintve mindannyian más családokkal kerültek kapcsolatba. Tóbiás a Cudar (1466), Tamásfalvi (1468, 1474), Mory (1468), Skatuházi (1491), Kisfaludi (1493), valamint a Feledi (1495) családokkal. Miklóshoz teljesen más kört kapcsolhatunk. A Básti (1498, 1499), Ragyolci (1500), hazai Gyulaffy (1503), Putnoki (1504), Kerepeci (1507), Derencsényi (1511), Szentannai (1514: két­szer, 1515: háromszor, 1518), Jánosi (1517) és Tornaljai (1518 – Nógrád) családok, azaz kilenc nemesi família vett zálogba birtokokat tőle. Közös pontként a Felediek emelhetők ki, igaz Miklós egyedül nem zálogosított, hanem magánadományt tett Lesták részére, mivel az kifizetett helyette bizonyos bír­ságot.76 László és Miklós együtt Feledi Jánosnak Mucsony­ban, míg Lorántffy Kristóf az imént említett Feledi Lesták­nak adta Domafalva földjét tíz forint ellenében.77 A zálogba vevő személyek mind a helyi nemességből kerültek ki. Hat család mindkét vizsgált megyében birtokos volt (Derencsé­nyi, Feledi, Jánosi, Kazai Gyulaffy, Putnoki, Tornaljai).78 Jog­gal merül fel a kérdés, milyen kapcsolatban álltak még „ügy­feleikkel”? Lorántffy Tóbiás fia, László 1510-ben azért adta el De­rencsényi Györgynek csaknem összes, Simonyiban lévő birtokrészét, mert az közbenjárt az őt sújtó egyházi átok 66 A birtokok: Gesztere, Kisfalud, Léh, Serke, Simonyi és Détér. 1440. aug. 10.: HU-MNL-OL-DL 13578. 67 1506. márc. 14.: HU-MNL-OL-DL 101378. 68 1441. júl. 26.: HU-MNL-OL-DL 13638. 69 1503. dec. 28.: HU-MNL-OL-DL 21233. 70 1495. ápr. 6.: HU-MNL-OL-DL 46300. 71 A Balassa család levéltára 1196–1526. Szerk. Borsa Iván. Bp. 1990. 450– 452. sz. 72 Farkas Csaba: Mohács előtt és után: Gömör megye hatóságának műkö­dése (1470–1570). Turul 93. (2020) 132–134. 73 1453. febr. 3.: HU-MNL-OL-DL 71986. 74 1466. nov. 21.: HU-MNL-OL-DL 16440., 16441. 75 1468. jún. 7.: HU-MNL-OL-DL 16441. 76 1503. dec. 28.: HU-MNL-OL-DL 21233. Kaza civitas-nál lévő földek kerültek Feledi Lestákhoz. 77 1506. aug. 9.: HU-MNL-OL-DL 72104.; 1512.: HU-MNL-OL-DL 72089. (tévesen 1502. évi kelettel) 78 Derencsényi: Csánki I. 153., 185.; Feledi: Uo. 154., 186.; Jánosi: Uo. 155., 187.; Kazai Gyulaffy: Uo. 155., 187.; Putnoki: Uo. 157., 190.; Tornallyai: Uo. 159., 193.

Next