Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

2021 / 1. füzet - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája

Bácsatyai Dániel A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája Chronology of 13th-century royal grand and double seals in Hungary From the 13th century an increasing number of royal seals of the Árpád dynasty are at our disposal. This fact enables us to make chronological observations for political history by determining the exact moments of their changes and modifications. As a result of the chronological survey I managed to clarify the intervals of the alterations, to identify two forgeries, and to register a hitherto unnoticed variation. From the reign of the son of King Béla IV, the Young King Stephen (the later Stephen V) we find graphic symbols (flower, star) and letters amongst the check signs. The letters most likely shorten the name of the Vice-Chancellor taking his office at the time of the engraving. In addition to the star, the universal symbols of the sun and the moon also appears on the seals, which we first encounter in Hungary during the time of Andrew II – then as part of the original engraving. Although the celestial bodies refer most directly to the universe worshipping the crucified Christ, in the time of papal universalism they may also express the cooperation of the spiritual and the secular sphere, the latter recognizing the primacy of the former. The celestial bodies engraved on the seals of László IV and András III presumably refer to this cooperation. In the case of Andrew II, however, similarly to the seals of King Richard I of England, the crusading ambitions seem to be the most obvious explanation for their appearance. 2012-ben jelent meg Takács Imre nélkülözhetetlen kézi­könyve, amelyben a szerző minden korábbinál szélesebb körű művészettörténeti elemzés tárgyává tette az Árpád-házi kirá­lyok pecsétjeit.­ Noha a katalógus jelentősége vitathatatlan, a kötet recenzense joggal tette szóvá, hogy az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában őrzött pecsétek alaposabb feltá­rása – történeti szempontból – szilárdabbá tette volna a kézi­könyv eredményeit.­ A DL–DF és a Monasterium online adat­bázisok, valamint kiegészítő levéltári kutatások segítségével ismereteink valóban tovább gyarapíthatók és pontosíthatók. A bővülésre Kurecskó Mihály már említett ismertetésében és Novák Ádám írásában láthatunk példát: a recenzens István ifjabb király korábban figyelmen kívül hagyott első kettőspe­csétjére hívja fel a figyelmet,­ míg Novák Ádám közleményé­ben Anjou Izabella királyné ugyancsak észrevétlenül maradt első kettőspecsétjéről olvashatunk.­ A jelenlegi tanulmány legfőbb célja a pontosítás, a pecsétváltások és -módosítások időpontjának meghatározása, és ha lehetséges, a változtatá­sok mögött meghúzódó okok azonosítása. Mivel a pecséteken csak különösen indokolt esetben eszközöltek változtatásokat, így a pecsétnyomóra vésett új elemek – alkalmasint egy telje­sen új typarium – megjelenési idejének meghatározása bizo­nyos politikatörténeti események pontosabb datálásához is kulcsot adhat a kezünkbe. Vajon milyen okok kényszerítették arra korszakunkban az uralkodókat, hogy pecsétjeiket megváltoztassák?­ Nem okoz­nak fejtörést azok az alkalmak, amikor az uralom jellegének változása idézte elő a typarium cseréjét: IV. Béla, V. István és III. András trónra lépésük idején váltak meg ifjabb kirá­lyi, illetve hercegi pecsétjeiktől. Nem szorulnak bővebb ma­gyarázatra azok az esetek sem, amikor a királyi pecsétnyomó valamilyen rendkívüli körülmény áldozatává vált. Az Árpád­­korban két ilyen alkalom ismert: a Gertrúd királynéra bízott typarium az ellene elkövetett merénylet végzetes óráiban kal­lódott el 1213 őszén,­ míg IV. Béla a muhi csatavesztés után . Takács Imre: Az Árpád-házi királyok pecsétjei – Royal Seals of the Árpád Dynasty. Magyar Országos Levéltár, Bp. 2012. (Corpus Sigillorum Hunga­riae Mediaevalis 1.) A vállalkozást megelőző katalógus Bodor Imre mun­kája: Bodor Imre: Árpád-kori pecsétjeink I. Az Árpád-ház pecsétjei. Kata­lógus. Turul 74. (2001) 1–20. 2 Turul 86. (2013) 77–79. 3 Uo. 78. 4 Novák Ádám: Izabella (Erzsébet) királyné pecsétjeiről. Turul 87. (2014) 109–111. 5 A kérdésről összefoglalóan Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Bp. 1930. (A magyar történettudomány kézikönyve II. 3.) 113.­­ Körmendi Tamás – Pauler Gyula nyomán – a közelmúltban kétségbe vonta, hogy a nagypecsét valóban ekkor, a Gertrúd elleni merénylet során kallódott volna el, mivel II. András 1217-ben egy olyan oklevelet újított meg a gyilkosság idején elveszett pecsétre hivatkozva, amely a királyné halála utáni évben, 1214-ben kelt. Pauler Gyula: A magyar nemzet törté­nete az Árpádházi királyok alatt. I–II. Bp. 1­992. II. 495.; Körmendi Tamás: Megjegyzések Gertrúd királyné és udvara szerepéhez az országos politiká­ban. In: Királynék a középkori Magyarországon és Európában. Konferen­cia Székesfehérváron, 2016. szeptember 22. Szerk. Szovák Kornél – Zsoldos Attila. Székesfehérvár 2019. 47. Pauler álláspontja már Szentpétery Imrének is szemet szúrt, ám azt meggyőző érveléssel rögtön el is utasította: a Sebes

Next