Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2021 / 1. füzet - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája
2 volt kénytelen új pecsétet véselni; első kettőspecsétje nyomája ugyanis – Rogerius tudósítása szerint – mongol kézre került. Mivel az előlap typariumát szűkös ismereteink szerint az alkancellár tartotta magánál, így feltehető, hogy a tatárok Miklós szebeni prépost holtteste mellől vették el a pecsétnyomót. II. András másik két pecsétújítása kevésbé drámai körülményeket jelöl meg a változtatás okaiként. 1229-ben, harmadik nagypecsétjének bevezetése után a király a korábbi nagypecsétet ért sérelemre (prejudicium) hivatkozott,10 míg 1235-ben kertelés nélkül az első kettőspecsét meghamisítását (adulteratio) nevezte meg az új véset előzményeként.11 Lehetséges, hogy az uralkodó már az első esetben is a hamisításoknak akarta elejét venni; erre utalhat a harmadik nagypecsét legbelső köriratában szereplő mondat: alia sigilla sunt falsa, istud sigillum est verum.12 Ezzel szemben Takács Imre feltevése szerint a nagypecsét második cseréjét „az 1220-as években végbement politikai változások indokolhatták.”13 Valóban nem lehet kizárni, hogy az 1229 körüli csere hátterében azok a belpolitikai fejlemények húzódtak meg, amelyek az uralkodót arra kárhoztatták, hogy ideig-óráig szakítson korábbi politikájával; a Szentszék és a Béla herceg mögé felsorakozó bárói ellenzék nyomására ugyanis 1228-ban II. András azzal bízta meg a trónörököst, hogy vizsgálja felül apja korábbi birtokadományainak jogosságát.14 ispánnak szóló 1217. évi átíró oklevél esetében alighanem az történt, hogy az adománynyerő és testvére, Sándor részére 1216-ban kiállított megerősítő diplomák immár formulává rögzült, Gertrúd halálát emlegető megújítási záradékát másolták a dokumentum végére. Szentpétery Imre: II. Endre király pecsétjei az oklevélkritika szempontjából. Turul 34. (1916) 4. Természetesen ez is csak egy megoldási lehetőség, ám jóval valószínűbbnek tűnik, mint az a feltételezés, hogy a hazugsággal „a kancelláriai személyzet hanyagságát” kívánták volna elleplezni. 7 Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I–II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Bp. 1937–1938. (Reprint kiadása Szovák Kornél és Veszprémy László jegyzeteivel, Nap Kiadó, Bp. 1999.) (a továbbiakban: SRH) II. 573–574. 1252-ben IV. Béla az alkancellár távollétére hivatkozva pecsétel a kettőspecsét hátlapjával. 1252. november 10.: Hazai Okmánytár. I–VIII. Kiadják Ipolyi Arnold – Nagy Imre – Paur Iván – Ráth Károly – Véghely Dezső. Győr–Bp. 1865–1891. (a továbbiakban: HU) VI. 64. Az oklevél levéltári lelőhelye: HU-MNL-OL-DL 367. [Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár] Idézi Szentpétery I.: Magyar oklevéltár i. m. 87. A királynéi oklevelek esetében is van példa hasonlóra: V. István felesége, Erzsébet királyné egy ízben kettőspecsétje hátlapjával erősített meg egy függőpecsétes oklevelet, amely a szokásostól eltérően nem említi a királynéi alkancellár közreműködését a kiállításkor. 1272: HU-MNL-OL-DL 817. (Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk. Zsoldos Attila. Bp. 2008. [a továbbiakban: Reg. Duc.] 96. sz.) . Rogerius szerint a királyi pecsét a kancellár halála után került a tatárokhoz, ám Benedek kancellár túlélte a mongol hadjáratot. SRH II. 573. 1. jegyz. 10 1229. Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. II–XV. Ed. Tade Smičiklas. Zagabriae 1904–1934. (a továbbiakban: CDCI) III. 319. Idézi Szentpétery Imre: II. Endre király pecsétjei i. m. 6. 11 1235. Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I–IV. Ed. Ferdinandus Knauz et alii. Strigonii, 1874–1999. (a továbbiakban: MES) I. 310. Idézi: Szentpétery I.: II. Endre király pecsétjei i. m. 1–2. 12 Uo. 1., Takács I.: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 27. sz., 114–116. 13 Uo. 49. 14 A kérdésről összefoglalóan Rákos István: IV. Béla birtokrestaurációs politikája. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Az Árpád-házi királyok közül II. András mellett IV. László okleveleiben találkozunk olyan kitételekkel, amelyek az uralkodói pecsét cseréjének körülményeire utalnak;15 az utóbbi esetekben azonban már egyértelműen a politikai motivációké a főszerep. Kun László pecsétváltásainak ésmódostásainak gyakoriságához képest az indoklások száma sajnos igen csekély: 1286-ban arról olvasunk, hogy az új typarium az ország állapotának megjavítását szolgálja (pro melioratione status regni nostri),16 míg 1288-ban a két évvel korábbihoz hasonló megfontolások mellett (pro bono et perpetuo statu regni nostri) azt is megemlíti az uralkodó, hogy előző (negyedik) kettőspecsétjét az országa által elszenvedett különféle veszedelmek, viszályok és zavarok miatt (propter varia regni nostri discrimina, dissensiones et turbationes) törte össze.17 A pecsétújításokkal ellentétben a ránk maradt oklevelek szövege nem utal a régi typariumokra újonnan felvésett ellenőrző jegyekre, amelyek Szentpétery Imre megállapítása szerint igazi kuriózumot jelentenek az európai szfragisztikában.18 Ilyen jegyeket már István ifjabb király második kettőspecsétjén is találunk, használatuk azonban csak fia, IV. László uralkodása idején válik rendszeressé, hogy aztán III. András uralkodásának végén tűnjenek fel újra. E kisebb módosításokra – ahogy magukra a pecsétváltásokra is – Szentpétery Imre szerint azért kerülhetett sor, hogy az uralkodó elejét vegye a zavaros időkben egyre gyakoribbá váló oklevélhamisításoknak.19 Takács Imre az ellenőrző jegyek feltűnése mögött határozottabb politikai okokat sejt; az István ifjabb király kettőspecsétjére utólag rávésett madár- és növényábrázolást Stájerország elvesztésével,20 míg a IV. László második kettőspecsétjén feltűnő csillagot (vagy napot), holdsarlót és a sziglát a király 1277. évi nagykorúvá válásával magyarázza.21 Bár az utóbbi három szimbólum valójában nem egyszerre jelent meg, az 1276 és 1280 között lezajlott öt pecsétmódosítás (a typarium cseréje, majd négy különböző jel felvésése) némelyike véleményünk szerint is olyan okokra vezethető vissza, amelyek az egymást sűrűn követő kormányzati változásokkal függenek össze. Ugyanez feltételezhető az 1286 és 1288 között eszközölt három pecsétváltás esetében is. Valószínű ugyanakkor, hogy a IV. László és III. András kettőspecsétjein feltűnő sziglákat egy-egy új alkancellár nevének kezdőbetűjeként kell értelmeznünk; az alkancellári hivatal élén beállt változás azonban nem minden esetben járt együtt kormányváltással. A 13. század évtizedeinek múlásával egyre több pecsét áll rendelkezésünkre, és így egyre nagyobb sikerrel Historica 47. (1974) 9–21.; Zsoldos Attila: A birtokadományok felülvizsgálata II. András korában. In: Birtok és birtoklás a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron, 2018. október 4. Szerk. Zsoldos Attila. Székesfehérvár 2020. 73–91. 15 Szentpétery Imre: IV. László pecsétváltoztatásai. Levéltári Közlemények 1. (1923) 315–316. 16 1286: HO VI. 317., 1286: HO VI. 319. 17 1288: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI. Studio et opera Georgii Fejér. Budae 1829–1844. (a továbbiakban: CD) V/3. 397., 1288: CD V/3. 400., 1288: CD V/3. 411–412., 1288: CD VII/5. 474. 18 Szentpétery I.: IV. László pecsétváltoztatásai i. m. 315. 19 Szentpétery I.: Magyar oklevéltan i. m. 113. 20 Takács I.: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 128. 21 po. 138–139.