Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

2021 / 1. füzet - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája

2 volt kénytelen új pecsétet véselni; első kettőspecsétje nyomája ugyanis – Rogerius tudósítása szerint – mongol kézre került.­ Mivel az előlap typariumát szűkös ismereteink szerint az al­kancellár tartotta magánál,­ így feltehető, hogy a tatárok Mik­lós szebeni prépost holtteste mellől vették el a pecsétnyomót.­ II. András másik két pecsétújítása kevésbé drámai kö­rülményeket jelöl meg a változtatás okaiként. 1229-ben, har­madik nagypecsétjének bevezetése után a király a korábbi nagypecsétet ért sérelemre (prejudicium) hivatkozott,10 míg 1235-ben kertelés nélkül az első kettőspecsét meghamisítását (adulteratio) nevezte meg az új véset előzményeként.11 Lehet­séges, hogy az uralkodó már az első esetben is a hamisítások­nak akarta elejét venni; erre utalhat a harmadik nagypecsét legbelső köriratában szereplő mondat: alia sigilla sunt falsa, istud sigillum est verum.12 Ezzel szemben Takács Imre felte­vése szerint a nagypecsét második cseréjét „az 1220-as évek­ben végbement politikai változások indokolhatták.”13 Valóban nem lehet kizárni, hogy az 1229 körüli csere hátterében azok a belpolitikai fejlemények húzódtak meg, amelyek az uralkodót arra kárhoztatták, hogy ideig-óráig szakítson korábbi politi­kájával; a Szentszék és a Béla herceg mögé felsorakozó bárói ellenzék nyomására ugyanis 1228-ban II. András azzal bízta meg a trónörököst, hogy vizsgálja felül apja korábbi birtoka­dományainak jogosságát.14 ispánnak szóló 1217. évi átíró oklevél esetében alighanem az történt, hogy az adománynyerő és testvére, Sándor részére 1216-ban kiállított megerő­sítő diplomák immár formulává rögzült, Gertrúd halálát emlegető megújí­tási záradékát másolták a dokumentum végére. Szentpétery Imre: II. Endre király pecsétjei az oklevélkritika szempontjából. Turul 34. (1916) 4. Termé­szetesen ez is csak egy megoldási lehetőség, ám jóval valószínűbbnek tűnik, mint az a feltételezés, hogy a hazugsággal „a kancelláriai személyzet hanyag­ságát” kívánták volna elleplezni. 7 Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpa­dianae gestarum I–II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Bp. 1937–1938. (Reprint kiadása Szovák Kornél és Veszprémy László jegyzetei­vel, Nap Kiadó, Bp. 1999.) (a továbbiakban: SRH) II. 573–574.­­ 1252-ben IV. Béla az alkancellár távollétére hivatkozva pecsétel a ket­tőspecsét hátlapjával. 1252. november 10.: Hazai Okmánytár. I–VIII. Kiad­ják Ipolyi Arnold – Nagy Imre – Paur Iván – Ráth Károly – Véghely Dezső. Győr–Bp. 1865–1891. (a továbbiakban: HU) VI. 64. Az oklevél levéltári lelő­helye: HU-MNL-OL-DL 367. [Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levél­tára, Diplomatikai Levéltár] Idézi Szentpétery I.: Magyar oklevéltár i. m. 87. A királynéi oklevelek esetében is van példa hasonlóra: V. István felesége, Erzsébet királyné egy ízben kettőspecsétje hátlapjával erősített meg egy függőpecsétes oklevelet, amely a szokásostól eltérően nem említi a király­néi alkancellár közreműködését a kiállításkor. 1272: HU-MNL-OL-DL 817. (Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és királynék okleveleinek kritikai jegy­zéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk. Zsoldos Attila. Bp. 2008. [a továbbiakban: Reg. Duc.] 96. sz.) . Rogerius szerint a királyi pecsét a kancellár halála után került a ta­­tárokhoz, ám Benedek kancellár túlélte a mongol hadjáratot. SRH II. 573. 1. jegyz. 10 1229. Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. II–XV. Ed. Tade Smičiklas. Zagabriae 1904–1934. (a továbbiakban: CDCI) III. 319. Idézi Szentpétery Imre: II. Endre király pecsétjei i. m. 6. 11 1235. Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I–IV. Ed. Ferdinandus Knauz et alii. Strigonii, 1874–1999. (a továbbiakban: MES) I. 310. Idézi: Szentpétery I.: II. Endre király pecsétjei i. m. 1–2. 12 Uo. 1., Takács I.: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 27. sz., 114–116. 13 Uo. 49. 14 A kérdésről összefoglalóan Rákos István: IV. Béla birtokrestaurációs politikája. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Az Árpád-házi királyok közül II. András mellett IV. László okleveleiben találkozunk olyan kitételekkel, amelyek az ural­kodói pecsét cseréjének körülményeire utalnak;15 az utóbbi esetekben azonban már egyértelműen a politikai motivá­cióké a főszerep. Kun László pecsétváltásainak és­­módostásainak gyakoriságához képest az indoklások száma sajnos igen cse­kély: 1286-ban arról olvasunk, hogy az új typarium az ország állapotának megjavítását szolgálja (pro melioratione status regni nostri),16 míg 1288-ban a két évvel korábbihoz hasonló megfontolások mellett (pro bono et perpetuo statu regni nostri) azt is megemlíti az uralkodó, hogy előző (negyedik) kettőspe­csétjét az országa által elszenvedett különféle veszedelmek, viszályok és zavarok miatt (propter varia regni nostri discri­mina, dissensiones et turbationes) törte össze.17 A pecsétújításokkal ellentétben a ránk maradt oklevelek szövege nem utal a régi typariumokra újonnan felvésett elle­nőrző jegyekre, amelyek Szentpétery Imre megállapítása sze­rint igazi kuriózumot jelentenek az európai szfragisztikában.18 Ilyen jegyeket már István ifjabb király második kettőspecsét­jén is találunk, használatuk azonban csak fia, IV. László ural­kodása idején válik rendszeressé, hogy aztán III. András ural­kodásának végén tűnjenek fel újra. E kisebb módosításokra – ahogy magukra a pecsétváltásokra is – Szentpétery Imre sze­rint azért kerülhetett sor, hogy az uralkodó elejét vegye a zava­ros időkben egyre gyakoribbá váló oklevélhamisításoknak.19 Takács Imre az ellenőrző jegyek feltűnése mögött határozot­tabb politikai okokat sejt; az István ifjabb király kettőspe­csétjére utólag rávésett madár- és növényábrázolást Stájeror­szág elvesztésével,20 míg a IV. László második kettőspecsétjén feltűnő csillagot (vagy napot), holdsarlót és a sziglát a király 1277. évi nagykorúvá válásával magyarázza.21 Bár az utóbbi három szimbólum valójában nem egyszerre jelent meg, az 1276 és 1280 között lezajlott öt pecsétmódosítás (a typarium cseréje, majd négy különböző jel felvésése) némelyike véle­ményünk szerint is olyan okokra vezethető vissza, amelyek az egymást sűrűn követő kormányzati változásokkal függe­nek össze. Ugyanez feltételezhető az 1286 és 1288 között esz­közölt három pecsétváltás esetében is. Valószínű ugyanakkor, hogy a IV. László és III. András kettőspecsétjein feltűnő szig­lákat egy-egy új alkancellár nevének kezdőbetűjeként kell ér­telmeznünk; az alkancellári hivatal élén beállt változás azon­ban nem minden esetben járt együtt kormányváltással. A 13. század évtizedeinek múlásával egyre több pe­csét áll rendelkezésünkre, és így egyre nagyobb sikerrel Historica 47. (1974) 9–21.; Zsoldos Attila: A birtokadományok felülvizsgálata II. András korában. In: Birtok és birtoklás a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron, 2018. október 4. Szerk. Zsoldos Attila. Szé­kesfehérvár 2020. 73–91. 15 Szentpétery Imre: IV. László pecsétváltoztatásai. Levéltári Közlemé­nyek 1. (1923) 315–316. 16 1286: HO VI. 317., 1286: HO VI. 319. 17 1288: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I–XI. Stu­dio et opera Georgii Fejér. Budae 1829–1844. (a továbbiakban: CD) V/3. 397., 1288: CD V/3. 400., 1288: CD V/3. 411–412., 1288: CD VII/5. 474. 18 Szentpétery I.: IV. László pecsétváltoztatásai i. m. 315. 19 Szentpétery I.: Magyar oklevéltan i. m. 113. 20 Takács I.: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 128. 21 po. 138–139.

Next