Turul 2021 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2021 / 1. füzet - 1. Értekezések - Bácsatyai Dániel: A 13. századi uralkodói nagy- és kettőspecsétek kronológiája
4 volt.31 Nem csupán annyi történt ugyanis, hogy a lovagló vitéz pajzsában található kettőskeresztet Stájerország párducára cserélték. A kettőskeresztes címerpajzsot ábrázoló typarium 1257. évi, töredékes lenyomatán 32 az országalmát tartó balkéz könyökhajlata jóval kisebb szöget zár be, mint az 1259-től feltűnő új pecséten,33 maga a címerpajzs pedig rásimul a ló nyakára, ellentétben a későbbi ábrával, ahol a pajzs és a sörény között jóval nagyobb a távolság. Az ifjabb király ötvöse tehát teljesen új typariumot készített, amely legkésőbb 1259. május 26-tól egészen az István koronázását követő hetekig használatban volt;34 az uralkodó csak 1270. június 24.35 és július 29.36 között vette használatba királyi kettőspecsétjét. Az ifjabb király új pecsétnyomóját kétségkívül a Stájer Hercegség elnyerése miatt készítették el, a második kettőspecséten felbukkanó mellékjelek azonban bizonyosan nem a nyugati melléktartomány elvesztésével állnak kapcsolatban. Az új jegyek ugyanis még az 1263. évi oklevelek pecsétjeiről is hiányoznak, sőt a következő évben sem bukkannak fel: 1264-ben három oklevélen is ott függ az ifjabb király mellékjelek nélküli pecsétje.37 Könnyen lehet, hogy a mellékjelek még 1266-ban sem kerültek rá az ifjabb királyi pecsétnyomó-párra. Egy 1266. évi kiadványon olyan pecséttöredék függ, amelynek hátlapján az ágaskodó ló hasa alatti terület látható. Itt lenne a helye az ágakra bomló leveles növénynek, ám ennek nyomát sem találjuk a töredéken.38 Mivel a pecsét hátlapja erősen kopott, ezért távolról sem vehető biztosra, hogy valóban a második kettőspecsét első változatával van dolgunk. Az ellenőrző jegyek 1267-ben azonban már bizonyosan feltűnnek,39 így a pecsét módosítását 1264 (esetleg 1266) és 1267 közé kell tennünk. Nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy miért vésték fel az új ábrákat az elő- és hátlapi typariumra. Az új elemekkel minden bizonnyal megpróbálták elejét venni, hogy az ifjabb király pecsétjével visszaéljenek; aligha vitatható, hogy IV. Béla és legidősebb fia elhúzódó konfliktusa idején előfordulhatott, hogy az ifjabb király nevében hamis okleveleket állítottak ki. A mellékjelek tehát 1264 és 1267 között kerültek fel István ifjabb király második kettőspecsétjére, amiből természetesen az is következik, hogy hamisnak kell tekintenünk minden olyan 1264 előttre keltezett oklevelet, amelyen a második kettőspecsét második változata függ. Az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában egyetlen ilyen diploma található. Az oklevélen 1263. évi keltezés olvasható, szövege minden tekintetben kifogástalan, a pecsét azonban elárulja, hogy hamis oklevéllel van dolgunk.40 Az adományos a Ruszkai Dobók és a Pálóciak őse, Pányoki Gergely fia Jakab,41 aki négy Ung megyei birtokot nyert el Istvántól az ifjabb király bulgáriai hadjáratában, különösen a Vidin körüli harcokban szerzett érdemeiért.42 A bolgár hadjárat és Benedek alkancellár szereplése 43 korszerű elemek, ráadásul a diploma szövegezésén sem találunk szeplőt; az arenga jellemzően éppen 1263 és 1265 között volt használatos az ifjabb királyi kancellárián.44 Bizonyos tehát, hogy az oklevél hiteles minta után készült. A diplomában feltűnő birtokok közül Rát története deríthet fényt a hamisítás okára. A területre ugyanis nemcsak Pányoki Jakab utódai formáltak igényt, hanem a Baksarokonság is. 1284-ben IV. (Kun) László Simon comes fiainak adományozta az Ung megyei Rát terrát.45 A Pányoki- és a Baksa-örökösök 1338-ban vitték dűlőre a vitatott birtok ügyét: az előbbiek az ifjabb király hamis adománylevelével, az utóbbiak IV. László hiteles oklevelével érkeztek a leleszi konvent elé.46 A fogott bírák Kun László adományának érvényét találták erősebbnek, korántsem azért azonban, mert a hamisításra fény derült: hiába szerepelt korábbi dátum a Pányokiak adománylevelén, az ifjabb királyi oklevelek erejét máskor sem tekintették feltétlenül egyenrangúnak az egyeduralkodó királyokéval.47 A Pányoki-örökösök nem hagyták annyiban a dolgot, ám a megszállásuk alatt tartott Rátot – a Zemplén megyei Kereplyével együtt – kénytelenek voltak visszabocsátani a Baksák Csapi-ágát megalapító Simon fia Tamásnak (totas possessiones... Kereplye... ac Rath... pleno iure remississent).48 Az 1330-as évek kudarcai ellenére 1398-ban a Baksa 31 Turul 86. (2013) 78. 32 HU-MNL-OL-DL 42. (Reg. Arp. II/1. 1752. sz.) 33 1259. május 26.: AT-StiARein- A III/41. [Rein, Stiftsarchiv]. Fényképmásolata: HU-MNL-OL-DF 286536.; Takács I.: Az Árpád-házi királyok pecsétjei i. m. 35. sz. 127–128. 34 V. István koronázására 1270. június 9. és 12. között került sor. Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. Bp. 2007. (História Könyvtár. Monográfiák 24.) 119–120. 35 HU-MNL-OL-DF 272278. (Lőcse, Štátnom archíve Prešov, Špecializované pracovisko Spišský archív v Levoči, Súkromný archív Spišskej kapituly, II. II. 666.) 36 HU-MNL-OL-DL 58405. (Reg. Arp. II/1. 1949. sz.) 37 HU-MNL-OL-DL 491. (Reg. Arp. II/1. 1823. sz.), HU-MNL-OL-DL 539. (Reg. Arp. II/1. 1826. sz.), HU-MNL-OL-DL 567. (Reg. Arp. II/1. 1821. sz.) 38 HU-MNL-OL-DL 57150. (Reg. Arp. 1855. sz.) 39 HU-MNL-OL-DL 630. (Reg. Arp. 1869. sz.) 40 HU-MNL-OL-DL 40054. (Reg. Arp. 1810. sz.) Ehhez hozzávehetjük az íráskép szokatlan, az öreg és az ifjabb király kancelláriájának gyakorlatától idegen voltát és az oklevél végén olvasható hibás alakokat, amelyek a gyakorlatlan írnok hiperkorrekciójának eredményei (debeant molestarii, dupplicii sigillii nostri minimine). Az oklevél kiadását ld. Árpádkori új okmánytár. I–XII. Szerk. Wenzel Gusztáv. Pest–Bp. 1860–1874. (a továbbiakban: ÁVO) VIII. 66–67. 41 A Pányoki-rokonság genealógiáját ld. Engel Pál: Középkori magyar genealógia. CD-ROM. Bp. 2001. Pányoki rokonság. 1. tábla Pálóci, 2. tábla Dobó (ruszkai) 42 +1263: HO VI. 116–117. 43 Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301. Bp. 2011. (a továbbiakban: Archontológia 1000–1301) 120. 44 1263: ÁVO VIII. 69., 1263: CDCI V. 279., 1263. 1263: Györffy György: Adatok a románok 13. századi történetéhez és a román állam kezdeteihez. I–II. Történelmi Szemle 7. (1962) 7., 1264: ÁVO VIII. 96., 1265: HD VIII. 99., 1270: Reg. Arp. II/1. 50. 45 1284: CD V/3. 249–251. 46 1338: Anjoukori Okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I–VII. Szerk. Nagy Imre – Tasnádi Nagy Gyula. Bp. 1878–1920. (a továbbiakban: AO) III. 458. 47 Tripartitum II. 15. § (Werbőczy István Hármaskönyve. Az eredetinek 1517-iki első kiadása után fordították, bevezetésekkel és utalásokkal ellátták dr. Kolosvári Sándor és dr. Óvári Kelemen. Magyarázó jegyzetekkel kíséri dr. Márkus Dezső. Bp. 1897. 250.) Ld. még Szabó János Győző: Adatok Dobó István élettörténetéhez. A családi keretek és hagyományok kialakulása a XIII–XV. században. Az Egri Múzeum Évkönyve – Annales Musei Agriensis 10. (1972) 22–23. 48 1339. AO III. 550–552.