Typographia, 1885 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-09 / 41. szám
Ez egy nyolcz sorból álló rövid hir, amelyben Szőllösy úr elmondja, hogy az országos nyomdászgyülésen mely városok voltak képviselve küldött által és hogy a nagyszebeni németek »nem csatlakoztak«, nekik (a németeknek) »extra Wurst« kell.« Valóban csodálatos, hogy Szőllösy úr ennyire leereszkedett, hogy még a segédek dolgaival is törődik (bár ugyan ez ne ártson nekünk), de ha már erre szánta magát, legalább arra a pár sorra fordítson figyelmet. Először a küldöttek sorából kihagyja a brassóit, ellenben beleteszi a nagyszebenit és szombathelyit, akik csak vendégekül szerepeltek. És e pár sor végén az »extra Wurst«-ot tálalja fel a németeknek, holott a kolozsváriak voltak azok, akik külön indítványt adtak be és nem csatlakoztak az »általános« országosításhoz. Ebből a pár sorból azt kell következtetnem, hogy Szőllösy úr sem a »Typographiá«-t, sem pedig a budapesti napilapokat nem szokta olvasni, mert ha ezt tenné, ilyesmiket nem írna össze. Olvassa csak el a jegyzőkönyvet, vagy pedig az akkor megjelent napilapokat, azokban hasábos tudósításokat fog találni gyűlésünkről, amelyről a »Graphica« kemény nyolcz sorban emlékezik meg. Hja, úgy látszik, önnek kell az »extra Wurst«, amit a németekkel akart megetetni; ön akar oly szekér után kapaszkodni, amelyik fel nem veszi. Szőllösy ura egy főnök lapot akart alapítani, de biz’ abból csak reklámlap lett. És úgy látszik, hogy nagy pártolásnak is örvend, mert kezdetben, havonkint kétszer jelent meg, most pedig csak egyszer, de ugyanannyi előfizetési árral. Úgy látszik, hogy az előfizetők (?) megelégszenek, ha havonkint egyszer látják a »Graphicá«-t, mi még így is sokaljuk. V. Á. A velenczei könyvnyomdász-egylet nemrégiben hozzácsatlakozott az olasz nyomdász-szövetséghez. Ez ügyet illetőleg a »Cp.«-nek a következőket írják Rómából: A velenczei nyomdászoknak az általános szövetség megalapítása előtt voltak már árszabály-határozmányaik és saját segélyző-pénztáraik is, különböző czélokra. Ez intézmények szorosabb körben megjárták, de ha valamely velenczei nyomdászsegéd sziget hazáját elhagyta, akkor a szárazföldi szaktársak előtt idegen volt, akit sem utazásában, sem pedig betegségében nem gyámolítottak. Az öregebb tagok, kik hazájukat soha el nem hagyták és a kiknek a pénztári kezelés kezükben volt, az egyesülés eszméjéről nem akartak semmit tudni , mert minden újabb javaslat, mely ez irányban tétetett, az ifjabb nemzedék előtt befolyásukat kisebbíthette volna. De győzött mégis a modern kor ifjabb nemzedéke, kik a haladást az egyesülés felé sürgették addig, míg az végre keresztül is vitetett. Szakközlemények. Egyletünk ügyei rendezésében — hála az égnek! — szépen haladunk. Nincsenek már pártok, s így nincs is pártérdekből eredő polémia ; jut tehát egy-egy szakczikknek is tér lapunkban, s úgy hiszem, szívesebben veszik ezt a szaktársak, mint a régi, igen sokszor személyeskedő czikkeket. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha az én közleményemet vennék szívesen, mert ez bizony nagyon igénytelen, s csak kezdete akar lenni a jobbaknak, amelyeket a nálam hivatottabbak minden bizonnyal írni fognak ezentúl. Én csak rövid bírálatot szándékozom írni egy kezembe akadt üzleti kártyáról, előre bocsátván ama véleményemet, hogy a jóról, a szépről fölöslegesnek tartom azt, mert ehhez csak dicséret fér, amit pedig mind az üzlet, mind a szedő már a megrendelő elismerésében élvez. A bírálatom tárgyát képező kártya oly rossz, oly semmit sem mutató, hogy a vele való foglalkozást is alig érdemli meg. Hogy mégis teszem ezt, az csakis annak tulajdonítható, mert az üzlet, ahol az készült (Birkholz és Vajda), az accidens-munkák kiállítása tekintetében meglehetős jó hírnévnek örvend. A kártya hibáit különben szorosan taglalni nincs szándékom, e helyett lehetőleg hű utánzásban ide mellékelem annak második oldalát. ;---------------------------------------------------GYÁRTMÁNYOK: FABRIKATE: I. Malomberendezési gépek. I. Müllerei Maschinen. II. Gőzgépek. II. Dampfmaschinen. III. Légszeszerőgépek, (Gáz-III. Gaskraftmaschinen, (Gasmotorok). motoren). TV. Treurök és lyukasztott IV. Theur und gelechte lemezek. Bleche. A kártya szedője talán azzal védekezik támadásom ellen, hogy a nyomda nem rendelkezik elég nagy választékú betűanyaggal az ilynemű nyomtatványok előállításához. Azonban ez nem áll, mert az említett nyomdában van annyi s oly jó anyag, hogy a szóban levő nyom a vanyt, ha nem is valami kitünően, de legalább középszerűen Prospectumok minden egyes gép felöl kaphatók. Költségvetésekkel és tervrajzokkal kívánatra szolgálunk. Prospecte liegen von jeder Maschine auf.—Kostenvoranschläge und Plänefertigen auf Wunsch an. kiállíthatta volna. De különben is nem a betűválasztókra, hanem a gyalázatos beosztásra irányzom megjegyzésemet: a hasáb-linea és a körzet jobb és bal oldala egészen a szedéshez simul, s ez már magában annyira rontja az egész kártyát, hogy még a laikus rosszalását is méltán kihívja. Áttérek a kártya első oldalára, melyen a gyár-épület s ezt a különböző kiállításokon nyert kitüntetések jegyei körítik. Ez jó, de ez nem a Birkholz és Vajda czég érdeme, hanem a rajzolóé ; az ez alatti két sor azonban már lesz. GUTJAHR & MÜLLER GÉPGYÁRA — MASCHINENFABRIK Külső=váczi út. BUDAPEST, Ausseren Waitznerstrasse. E sorok szedője talán helyszűke miatt szedte úgy, a mint van. Ha igen, akkor más alkalommal a jó ízlést is tartsa szem előtt, mely szakunknál oly szükséges, hogy e nélkül aceidens-szedő nem lehet senki. Egy kis jó ízléssel igy szedte volna azt, s igy bizonnyal szebben is nézne ki. GUTJAHR & MÜLLER Gépgyára BUDAPEST ^Maschinenfabrik Külső váczi út íre Reussere Waitznerstr. A nyomdatulajdonos uraknak pedig, kik nem szakemberek, azt ajánlom, hogy törekedjenek arra, miszerint nyomtatványaik jövőre ne szolgáljanak bírálat tárgyul, hanem’igyekezzenek csinos accidencziákkal megrendelőiket kielégíteni; ez annál inkább szükséges, mert az oly megrendelőket, mint Gutjahr és Müller, kik szokva vannak elsőrendű nyomdák csinos munkáihoz, ellenkező esetben könnyen elveszthetik. W. E. A szedőfiúk oktatásáról a »Graphische Mittheilungen« czímű szaklapban nemrégiben egy czikk jelent meg, amelyben oly állítások vannak, amelyekhez igen sok hozzászólás fér. A nevezett lapnak igaza van abban, hogy a fiúnak szüksége van az oktatásra, különösen ami a fogást (Griff) illeti, csakhogy a recept, amelyet e czélra előír, nem tetszik nekünk. A czikk írója azt a tanácsot adja, hogy a fiút bizonyos ideig fisc-felszedéshez kell alkalmazni, hogy ez által begyakorolja magát a jó fogásban. Mi kétkedünk ebben, hogy ez jó hatással lenne a tanonczra, mert tegyük fel, hogy ez által a tanoncz jó és gyors fogáshoz szokik, de mi lesz később, midőn a szekrényhez kerül? Akkor nem fog neki semmit használni a begyakorolt gyors fogás, melyet a fischek fölszedésénél magának elsajátított. Nem is lehet e módszer használásáról a nyomdászati kézikönyvekben valamit találni, mely ezt ajánlaná. A mi nézetünk az, hogy a fiút mentőt előbb a szekrény mellé kell állítani, melynek egyes fiókjai a betűkkel meg vannak jegyezve. Ezután megmagyarázzuk a szekrényt és megparancsoljuk neki, hogy tanulja meg, hogy az egyes betűk hol feküsznek és csak azután, ha a vizsgát a szekrény ismerésről letette, kezdhet hozzá a szedéshez. Magától értetődik, hogy a szedés-szabályokat is meg kell neki mondani és különösen az egyenes és jó fogás elsajátításának módját kell emlékezetébe vésni. Osztásra a fiút nem kell használni mindaddig, míg meg nem vagyunk róla győződve, hogy a szekrényt jól ismeri. Legpraktikusabb eljárás az, ha 1—2 hétig folyvást szedni hagyjuk. Minden theoria homályos, azt tudjuk, és az első oktatás is többféleképen kezelhető. Végre is hát minden módszer, mely e tekintetben dívik, egy czélhoz vezet: a fiúból szedő lesz; de itt azonban csak arról lehet és van szó, melyik legpraktikusabb ? Mi azt hisszük, hogy az általuk ajánlott, nem pedig az, hogy a fiú 8—10—15 napig fisceket szedjen, és csak azután álljon a szekrényhez. Levelezések. Budapest, 1885. szept. 24. Tek. szerkesztő ur! Engedje meg, hogy a Hornyánszky-féle nyomdában a közelmúltban történt események közül én is elmondhassak e lapok hasábjain egyet, hadd vessen világot az ottani első és másod-faktor eljárására. A mult hetekben ugyanis egyik fiatal szedő, szorgalma és igyekezete által, egy héten számolva 31 forintot keresett. Nosza, beszalad a másod-faktor a főfaktorhoz értekezletre és nagy bölcsen kisütik, hogy »ennyi pénz sok egy szedőnek«, és minden tiltakozás daczára 10 forintot lehúznak belőle, fentartva a jövő hétre. De ezt a tényeket azzal koronázták be, hogy elvették a szedőtől a kéziratot és bizonyosba állították. Jó. Ehhez joguk volt. De kérdem a faktor urakat, hogy az ipartörvénynek melyik pontja engedi meg azt, hogy egy munkásnak becsületesen megkeresett béréből lehúzhassanak bizonyos összeget, azzal az indokolással, hogy »ez magának sok”. ÜLI Kolozsvár, 1885. okt. 5. T. szerkesztő ur! Tegnap, vasárnap d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlésünk volt. Egyletünk tagjai elég szép számmal (23-an) gyűltek össze, mire alkalmul szolgált a nyomdászgyűlési küldöttek beszámolója. Evvel kapcsolatosan egyszersmind a vidéki tagokra vonatkozó szabályzat tárgyalása és az országos egyletbe való be- vagy be nem lépés kérdése is napirenden volt. A küldöttek beszámoló beszédeit a közgyűlésen jelen voltak éljenzésekkel fogadták, melynek megtörténte után az általuk ajánlott álláspont megváltoztatását és az országos egyletbe való belépést élénk vita tárgyává tették. S mint örömmel jelezhetem, a vitatkozás eredménye az lett,