Typographia, 1917 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-05 / 1. szám
Budapest, 1917 .január 5 M-ü. J3 O811. szám TYPOGRAPHTA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE “ SAS; KIADÓHIVATAL: *%? »Ä ír... f?v«r„sb„, » fillér, a 10-40 kor. Kéziratok nem adatnak vissza. BUDAPEST, VIII. BÉRKOCSIS-UTCA 1. SZÁM, A 1“’? 2? 1111- segédmunkásoknak 10 fül. Megjelenik péntek.,.. Telefon: József 1-a FELEMELET, 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON iV.rm”m.Yr.- Rokkantügyi bizottság. — 1916 november 6-án. — Falk Zsigmond dr. elnök az ülést megnyitván, bejelenti, miszerint szeptember hó végén Bécsben tartózkodván, ez alkalmat felhasználta arra, hogy megtekintse a Graphische Lehr- und Versuchsanstalt keretében létesített grafikai rokkantiskolát. Az itt tapasztaltak minden várakozását felülmúlták. Az iskola technikai berendezése a legmesszebbmenő igényeket kielégíti és módot nyújt arra, hogy a súlyosabb sérülést szenvedett munkások is megfelelő kiképzésben részesüljenek s ott minden azt a célt szolgálja, hogy a különféleként sérült rokkantak munkálkodása megkönnyíttessék. A szakiskola vezetője ígéretet tett arra, hogy annak idején a beszerzés megkönnyítése érdekében rendelkezésünkre fogja bocsátani az általunk kívánt felszerelési eszközök mintáit. Folytatólag tárgyaltatik G. G. rokkantnyomdai gépmester ügye. Nevezett rokkant karlövés következtében bal kezét nem képes bezárni, munkaképessége ennek dacára teljes. Tekintettel arra, hogy hadbavonulása előtt a Magyarországi Baptisták Nyomdájában állott alkalmazásban, a bizottság elhatározta,hogy nevezett nyomdát megkeresi G. G. újra való alkalmazása érdekében. A nyomda a bizottsághoz intézett levelében arról értesít, hogy G. G.-t nem alkalmazza, mert nevezettet még bevonulása előtt meg nem felelő magaviselete miatt elbocsátotta. G. G. újból kihallgattatván, közli, hogy jelenleg az üdülőben van, ahonnan a közeljövőben felülvizsgálatra fog kerülni. Biztos kilátása van arra, hogy legalább egyévi szabadságot fog kapni. Bejelenti még, hogy teljes munkaképességűnek érzi magát, a bizottság átír a békéltetőbizottsághoz annak megállapítása végett, váljon a cég G. G.-t jogosan vagy pedig jogtalanul bocsátotta el. Az utóbbi esetben a cég tartozna a rokkantügyi megállapodás 2. pontja értelmében kötelezettségét pénzbeli hozzájárulással megváltani. A bizottság felhívja G. G.-t, hogy az egyévi szabadságának elnyerése után jelentkezzék elközvetítése végett a szakszervezeti munkaközvetítőnél. Kellner Albert bizottsági tag kifogásolja, hogy a bizottság még nem foglalkozott a rokkant munkások munkaképességének megállapításával, aminek a gyakorlatban nagyon hátrányos következménye lehet. Tud olyan esetről, hogy egy rokkant nyomdai munkás, akinek rokkantsága a katonai hatóság részéről 50%-ban lett megállapítva, teljes 100% bér mellett dolgozik. Az illető nyomda, amely a szóban forgó munkást alkalmazza, a jelenlegi nagy munkáshiány miatt kénytelen az illetőnek ezt a magas bért megadni, annak dacára, hogy a munkás nem képes a bérnek megfelelő munkamennyiséget produkálni. Ha azonban a normális viszonyok helyre fognak állni és a szakma megfelelő számú munkás felett fog rendelkezni, az ilyen rokkant munkások elhelyezése sok gondot és zavart fog okozni, tekintve, hogy azok a most élvezett teljes összegű bérekről nem szívesen fognak lemondani. Peidl Gyula alelnök tiltakozik azon felfogás ellen, hogy a rokkantak munkaképességének megállapításánál a katonai hatóság előzetes megállapítása mérvadó lehetne. Az itteni megállapodás kizárólag arra kell hogy irányuljon, váljon a rokkantat szenvedett sérülése hátráltatja-e munkaképességének kifejtésében, vagy nem. Hangsúlyozza, hogy eddig is a bizottság elé került a rokkantak ügye; a bizottság csak azért nem volt még abban a helyzetben, hogy munkaképességet százalékokban megállapítson, mert az eddig ide került rokkantaknál erre szükség nem volt. Az eddig elhelyezett rokkantak feltételesen teljes munkaképeseknek nyilváníttattak s az őket alkalmazó cégekre bízatott az, hogy tegyenek jelentést, ha a rokkantak munkaképessége nem volna teljes. Glück Béla bizottsági tag bejelenti, hogy a Légrády Testvérek nyomdájában alkalmazásban áll egy rokkant korrektor, akinek bal keze teljesen béna, ennek dacára munkaképessége teljes, van továbbá alkalmazva egy rokkant szedő, aki szintén egyik kezére béna, az illető felvámolásra alkalmaztatik, amit kifogástalanul tud végezni; mindkét munkás, tekintettel arra, hogy munkájukat, amellyel megbízattak, kifogástalanul elvégzik, teljes hetibérben részesül. Wózner Ignác bizottsági tag nem tudja helyeselni, hogy Légrády Testvérek cég rokkantakat alkalmaz anélkül, hogy az illetők ügye a bizottság elé terjesztetett volna. Minden rokkant ügye a bizottság útján intézendő el és amennyiben van közöttük olyan, aki nem találtatnék teljes munkaképességűnek, úgy a bizottság állapítsa meg, hogy az illető munkacsökkenése milyen mérvű és hogy ehhez képest mennyi bér illeti meg. Peidl Gyula alelnök teljesen osztja Wózner Ignác bizottsági tag felfogását. A csökkent munkaképességű rokkantak munkabére a bizottság által állapítandó meg, amiáltal elkerülhető lesz, hogy az ilyenek —jóhiszeműen bár — félrevezettessenek. Megtörténhetne ugyanis, hogy ilyen rokkantak a bizottság tudtán kívül kondíciót vállalnak valamely cégnél olyan bér mellett, amelyet kondícióváltoztatás esetén más cég nem volna hajlandó megadni, mert esetleg azt tapasztalná, hogy az illető munkakifejtése az eddig élvezett bérrel nincsen arányban. A bizottság részéről történt megállapítás azonban minden cég részéről respektáltatni fog. Végül még azon kívánságának ad kifejezést, hogy a bizottság a csökkent munkaképességű rokkantak ügyét időközönként újra megvizsgálja. Tárgyalás alá kerül Seb. F. rokkant betűiöntőmunkás előterjesztése, amelyben előadja, hogy bokalövés következtében rokkant lett. Egyévi szabadságot kapott. Jelenleg a Franklin-Társulat üzemében dolgozik, ahol a bevonulása előtti bérét élvezi. Munkaképessége teljes. A bizottság részéről ez ügyben semmiféle intézkedés nem kivántatván, a bejelentése tudomásul vetetik. i 5' Ji betűszedő előadja, hogy lábfagyás miatt lett rokkant. Amint parancsnokságánál igazolni tudja, hogy állása van, a hadsereg kötelékéből azonnal el lesz bocsátva. Bevonulása előtt az i . bepaeum r.-t.-nál állt alkalmazásban. A cég képviselője közli, hogy a T.-t döbbeni fizetése mellett alkalmazza. Ha az első három hét alatt azt tapasztalná, hogy munkaképessége nem teltig," úgy jelentést fog tenni a bizottságnak. Tudomásul vétetik. Lőwy Salamon egyesületi titkár előterjeszti S. A. betűszedő kérelmét. Közli, hogy a szóban forgó munkás a rokkantak számára felállítandó grafikai szakiskola hallgatói sorába kéri felvételét. Noha az illető bevonulása előtt vidéken dolgozott s így ügyének elintézése nem tartozna a bizottság elé, mégis arra való tekintettel, hogy az iskola az egész ország grafikai rokkantai részére nyitva kell hogy álljon, ajánlja a kérelem teljesítését. A bizottság a titkár javaslata értelmében a kérelemhez hozzájárul. Olvastatik az Első Magyar Betűöntőde r.-t. levele, melyben bejelenti, hogy a felállítandó rokkantiskola céljaira egy használt, de jókarban levő 28X46 cm. (amerikai) tégelysajtót adományképpen felajánl és egy ugyancsak használt, de jókarban levő 13-as Mödlingi 63/96 cm.-es gyorssajtót, melynek mai kereskedelmi forgalmi értéke meghaladja a 3000 koronát, a jótékony cél érdekében 1400 koronás árban volna hajlandó az iskola céljaira átengedni. Egyébként több olyan nyomdai szerelvényt, mint állványt, szekrényt, fiókot stb., amennyiben ilyenek más oldalról elegendő számban adományképpen fel nem ajánlatnának, erre a célra beszerzési áron volna hajlandó a bizottság rendelkezésére bocsátani. A bizottság az Első Magyar Betűöntőde r-t levelében foglalt ajánlatát köszönettel tudomásul veszi és az ajánlatról értesíti a Rokkantügyi Hivatalt. Lőwy Salamon egyesületi titkár közli továbbá, hogy a Légrády Testvérek cég bejelentette, miszerint az üzeméből hadbavonultakon kívül hajlandó három olyan rokkant munkást is alkalmazni, akik bevonulásuk előtt más cégnél dolgoztak. Tudomásul vétetik: szaktárs abban a cikkben nyíltan a Szakegyesület másodszori megalakulását ünnepelte,de egyben utalt arra, hogy a 10 éves jubileumot 1905 ben ünnepeltük. Ha a Szakegyesület 1905-ben volt 10 éves, hogyan ünnepelhetjük a 20 éves fennállását 1916-ban? Ez a kérdés meredt elém és késztetett visszaemlékezésre a Lerner szaktárs cikkének olvasása után. Történelmi dátumról lévén szó, kívánatosnak tartom a kérdés tisztázását, azért részben a „Typographia“ egykorú évfolyamai és az „Egyesült erővel“ című mű, részben emlékezetem szerint a következőkkel kívánom bizonyítani, hogy téves és helytelen a Szakegylet alakulását 1896 december 20-ára tenni, mert az tényleg 1895 július 11-én alakult meg. Az 1889-iki párisi nemzetközi szocialista kongresszust követő időben indult meg Magyarországon a modern szakszervezeti mozgalom. A nyomdászok azonban — a közelebbi okok talán most nem fontosak — csak 1893-ban foglalkoztak komolyan szakegylet alakításának gondolatával, amikor is a junius 4-én tartott budapesti általános nyomdászgyűlés kimondta, hogy: „Miután a jelenlegi árszabály bizottság nem felel meg a céljának, amennyiben még anyagi áldozatot sem hoz fennállása érdekében a szaktársak legnagyobb része, a bizottság meglévő tőkéjével alapíttassék egy Szakegylet“. Szeptember 29-én már az alapszabálytervezet is megjelent és az október 29-én tartott gyűlés azt elfogadta és elhatározta, hogy az felterjesztendő a belügyminiszterhez jóváhagyás végett. Amint a június 4-iki nyomdászgyűlés fentebbi határozatából kitűnik, az alapítóknak akkor az volt a céljuk, hogy a Szakegylet az árszabálybizottság feladatait is átvegye és tehát az árszabályügyeket intézze és a mozgalmakat vezesse. 1894. év elején visszaérkeztek az alapszabályok — jóváhagyás nélkül — a belügyminiszter olyan kifogásaival, amelyekből nyilvánvalóvá lett, hogy ezek a feladatok a szakegyesületre nem ruházhatók; ugyanakkor az 1890-iki árszabálymozgalom kapcsán a Segélyző Egyesület nyakára ültetett hatósági biztos megtiltotta az önképzőosztálynak a „Typographia“ további kiadását. Ez a két körülmény az oka, hogy a Szakegylet alakítása ekkor abbanmaradt. A „Typographia“ „magántulajdonba“ ment át s a vezetők megpróbálkoztak a lap köré tömöríteni a nyomdai munkásokat s szabad szervezetileg intézni az árszabályügyeket, minthogy a magyar kormányzati bölcsesség nem tűrte, hogy ezt alapszabályokkal bíró egylet keretében, tehát nyíltan tegyék. A kísérletről azonban csakhamar kitűnt, hogy nem célravezető. A szabadszervezet a kezdet nehézségeivel küzdött és hiányzott a mindent átfogó keret, amelybe a munkások tömöríthetők lettek volna. (Mellékesen: Jó lesz ezt megjegyezni azoknak, akik ma a Szakegylet feleslegességére esküsznek s azt hiszik, hogy mindent ugyanúgy elvégezhetne a szabadszervezet. Mi ezt felületességnek tartjuk s az a meggyőződésünk, hogy a nyomdászszervezetben alapvető reformoknak az a feltétele, hogy az egyesülési jog radikálisan haladó szellemben kodifikáltassék. Ehhez járult az 1895 áprilisában tartott kongresszusnak az a határozata, amellyel a munkanélküli segélyt nős és nőtlen tagokra egyenlővé tette és a segély összegét az addigi 7 és 5 frt helyett, egyenlően napi 80 krajcárban állapította meg. Tény az, hogy a kongresszus után a Szakegylet alakításának eszméje abban a vonatkozásban került újra napirendre, hogy az egyéb céljai mellett az alacsony munkanélküli segély pótlására is alkalmas lesz. Tény az is, hogy 1895 julius 11-én tartatott meg az a gyűlés, amely a Szakegylet azonnali megalakulását kimondta és az ideiglenes vezetőséget megválasztotta. Július 27-én kezdődtek a befizetések és az első héten a tagok száma 629 volt. Ez a szám minden különösebb agitáció nélkül állandóan emelkedett és a november 25-én bekövetkezett fővárosi sztrájk idején már 1500-ra rúgott. A bukott sztrájk nemcsak megakasztotta a további fejlődést hanem a sztrájk után bekövetkezett személyes torzsalkodások vissza is vetették a Szakegyletet A veszekedések jórészt elterelték a figyelmet a harmadik pártról, a sehova nem tartozók pártjáról; a Szakegyletben tömörültek közül sokan elkedvetlenedtek; azok, akik kezdettől fogva nem jó szemmel nézték a Szakegyletet, felszabadultak az erkölcsi kényszer alól, másokat a bukott sztrájk után bekövetkezett anarchikus állapotok megfélemlítettek. Mindezen és más okok odavezettek, hogy a Szakegylet tagjét- Miért 20 a 21? Nehogy sokáig rejtélynek lássék a furcsa cím, azonnal ideiktatom, hogy a Szakegyesület központi vezetősége tévesen ünnepelte múlt év december 20-án az egyesület 20 éves fennállását, mert a Szakegyesület valójában nem 20 év előtt, hanem 1895 július 11-én, tehát 21 és fél esztendővel ezelőtt alakult meg. E sorok írójának a Szakegyesület alakulásában aktív szerep jutott, amennyiben az akkori Mikadó-kertben 1895 július 14-én tartott alakuló gyűlésen „A szakegylet célja és haszna“ címen a hivatalos magyar referátumot tartotta, mégis — megvallom — a központi vezetőség tévedésére csak Lerner Dezső szaktársnak a „Typographia“ múlt évi 50-ik számában megjelent jubiláris cikke hívta fel a figyelmemet. Lerner