Typographia, 1934 (66. évfolyam, 1-52. szám)
1934-01-05 / 1. szám
Budapest, 1934 január S Megjelenik minden héten pénteken. Előfizetési ár egy félévre 5 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszám: 30-1-33 *2720877858* Hatvanhatodik évfolyam IM,6. 35115 L. számi TYPOGRAPHY A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VIII. BÉRKOCSIS UCCA 1. SZÁM FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés ára: milliméter soronként 30 fillér. A hirdetés díja mindenkor előre fizetendő Ábránd és valóság Amit a farizeusok és írástudók mondanak, azt cselekednétek, de amit ők cselekesznek, azt ne cselekedjetek. Mert ők mondják csak, de nem cselekszik. (Máté evang.) A szeretet hozsannája zengett égen és földön. A megváltás hatalmas gondolatában ölelkeztek össze a szenvedő emberek. A szívekben kigyűlt az egymást megbecsülő szeretet pirosló lángja, s hittel, reménységgel telítődtek meg a lelkek — a szeretet ünnepén. Szeretet! — Ennek a szónak most nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a szeretetlenek, a nyomorgók és mindazok, akikre súlyos teherként nehezedik az élet. Szeretetet sugárzott az egy sorsot élők szíve, lelke: a közös szenvedésben egymásra találtak, a szeretet lángjánál melegítették át az életért folyó harcokban megdermedt lelküket. A szegények, a mindennapi falat kenyérért verejtékes küzdelmet vívók áldozatos tettrekészséggel segítették meg azokat, akik munka és kenyér nélkül élik sivár életüket. A dolgozók megtörték kenyerüket azokért, akiket a mai élet fosztott meg attól. Cselekedték a jót hangtalanul, némán, csendben, hivalkodás nélkül, megfogadva a farizeusok és írástudók szavait. A szeretet ünnepére kisebbre szabták a dolgozók az ő és családjaik kenyerét, hogy ne legyen senki éhező, akiknek sorsában a maguk sorsát látják. Nemcsak mondták, de cselekedték a szeretetet. Testet öltött lelkükben az Ige és kiengedett e nemes megnyilatkozásnak a nyomán a nincstelenek, a nyomorgók, a szen lők lelkének a dermedtsége: ünnepeltek a szeretet ünnepén azok, akiknek az élet a munka árán szerzett saját kenyérnél többet nem nyújt, azokkal, akiket a mai rideg, kegyetlen élet foszt meg az életet adó kenyértől. * A december végi esti homályban tüzes fények cikáztak. A modern technika eszközei gyújtottak világot az esték sötétségébe. A transzparensek égő tűzvonalai a szeretet szent érzésének lángját élesztették a lelkekben. Az uccáik zajló forgatagában is utat keresett a szeretet. Az emberek arculatján az ünnepvárás boldogító tudata tükröződött vissza. A fényes kirakatok előtt tömegek tolongtak, szemlélve mindazt, ami alkalmas lehet szeretetük kinyilvánítására a kedves, a család, az asszony, a gyerek személye iránt. A meggyötörtek vágyai enyésztek el a fényes kirakatok előtt, amelyek mögött elérhetetlenül fényesedtek a csillogó szépségek, az ínyencfalatok, a meleget adó ruha. A szenvedők elérhetetlen vágyaikban élték ki az ünnepvárás izgalmait. Színes, szivárványos ködfolttá merevült mindaz tekintetük előtt, ami szép, ami fényes és ami jó. A transzparensek fénye megtörött a könnyek árján és a fénytörés káprázata döbbentette a valóságra azokat, akik oly régóta várnak a reménységek megvalósulására, szeretekre, sorsuk jobbrafordultára. A reményvesztettség azonban mégsem tudott úrrá lenni a lelkeken. Nem pedig azért, mert a mai szörnyű helyzetben sok olyan megnyilatkozás hangzott el, amely azt érzékeltette, hogy komoly a segíteni akarás. Az írástudók szószékeiről, a politikai és társadalmi élet irányítóinak az ajkáról a szeretet szavai ömlöttek. A farizeusok és írástudók hirdették a szeretetet. A szeretet szavát formálták eleven valósággá az írásos megnyilatkozások is. A sajtó is milliós példányokban ontotta szét ezt az emberiséget megnemesítő fogalmat. Hallottunk emberi és társadalmi kötelességekről. Az egyes embernek, még a nincstelen robotosnak is erkölcsi kötelességévé tétetett, hogy segítsen a nálánál rosszabb sorsot élők helyzetén. Ezek teljesítették is e kötelességet, cselekedték azt, amit az írástudók és farizeusok mondottak. A társadalmi segítés egy tányér meleg levesben élte ki kötelességteljesítését. A szeretet fogalmának hirdetői megnyugtatták lelkiismeretüket és nyugodtan emésztettek az ünnepi dús lakoma után. Ünnep után ez a sivár kép alakul ki a szemlélő előtt. A Nyomdaipari vonatkozásban a szeretet ünnepe ezidén talán többet jelentett. A szeretet igéje, a szeretet fogalma a nyomtatott betűn keresztül is utat keresett a lelkekhez. A sajtótermékek óriási tömegei készültek, amelyeknek nagy volt a keletjük. Ez természetesen az ipari konjunktúra javát szolgálta, ami munkanélküliek felszívódását is eredményezte. a Munkanélküli szaktársaink meglepően nagy számban helyezkedtek el és ezek lelkében is kicsirázott a reménykedés hite, hogy szebb lesz, jobb lesz a karácsony. Hittek abban, hogy ez az átmeneti munkaalkalom lehetővé fogja tenni számukra, hogy családjuk részére a legszükségesebbet beszerezhessék, hogy még arra is jut, hogy adósságaikat, házbérhátralékukat is törleszthessék. Úgy vélték, hogy ez az átmeneti munkaalkalom enyhíteni fog sorsukon és ha az ünnepek után semmijük sem marad, de fejük felől elháríthatják a kilakoltatás veszélyét. A szeretet igéjének a sajtó útján való hirdetése egy megfelelő haszontöbblet biztosítását is jelentette. A különféle nagy nyomdavállalatok munkatöbbletük elvégzésére munkanélkülieket állítottak be. Ezek között az üzemek között nem egyben készülnek olyan napilapok, amelyeknek politikai irányelve a keresztényi szeretet jelszaván épül fel A keresztényi szeretet fogalmát azonban alaposan megcsúfolja az a tény, amely egy cseppet sem mondhatni keresztényinek, sőt amely homlokegyenest ellenkezik azzal és amely igazolását szolgáltatja annak a krisztusi megállapításnak, amelyet cikkünk mottójául használtunk fel. De ebben a tekintetben alig volt kivétel, mert a nyomdaüzemek nagy része, kevés kivétellel, karácsony előtt, tehát az ünnepet megelőzően, a kisegítőket elbocsátotta, hogy mentesüljön az ünnepnapok megfizetésétől. Az egyik nyomdavállalat, amely ugyancsak a keresztényi összefogás, a keresztényi szeretet fundamentumán épült fel, a krisztusi szeretet e mindent átfogó fogalmával súlyos ellentétbe került. De nagy ellentét mutatkozik ezenfelül annak a felelős tényezőnek a politikai megnyilatkozásával szemben is, aki a mai leromlott életnek jobbá formálását, szebbé és elviselhetőbbé tételét hirdeti. Nagy a kontraszt a kimondott szavak és a cselekedetek között. Nemzeti és keresztényi összefogás, nemzeti öncélúság a szeretet jegyében. Klasszikusan hangzó szavak, amelyek tartalmat és megvalósulást ígérnek. Reményt keltő szavak, hogy lesz munka, lesz kenyér még áldozatok árán is. Ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban nem éhezhet senki sem, gazdagnak, szegénynek egyaránt áldoznia kell azokért, akik nyomort szenvedve, hihetetlenül megfeszítve erejüket, küzdenek az elbukás ellen. Valahogyan megingott — úgy látszik — az az erkölcsi fundamentum, amelyen ez a vállalat épült fel és ugyancsak ez a felfogás alakul ki a szemlélőben a felelős tényező által hirdetett elmélet és a rideg valóság között. Ez a vállalat hatvan munkását bocsátotta el közvetlenül karácsony előtt, hogy megtakarítást eszközöljön részvényesei számára, akik nem érzik a nyomort és akiknek osztalékát csak fillérekkel csökkentette volna az ünnepnapra járó bér megfizetése. Csak filléreket kellett volna áldozniok a keresztényi szeretet szent nevében, hogy karácsonyuk legyen azoknak is, akik hosszú, nélkülözést szenvedő esztendők után néhány hétre, napra munkához jutottak. Elmúltak az ünnepek, a munka nem csökkent. Bizonyság erre, hogy az elbocsátott munkások helyébe — ünnep után — másokat vettek fel egy kétnapos kisegítőre, nehogy sor kerülhessen az árszabályszerű ünnepnapra járó bér megfizetésére, mert karácsony után is vannak még ünnepnapok. A nyomdák egy tekintélyes hányadában ugyanez volt a helyzet, de sehol sem mutatkozott ez olyan szembeötlően, mint a fentebb említett nyomdavállalatnál. Nem kívánjuk ezzel enyhíteni azoknak a nyomdavállalatoknak e téren követett gyakorlatát, amely ugyancsak megcsúfolása volt a hirdetett — és hasznot jelentő — szeretetnek. Nem tápláltunk illúziókat lelkünkben eddig sem a tőke természetrajzát illetően. S bár e tekintetben eddig sem voltunk túlságosan elkényeztetve, mégis remélni mertük, hogy a mai viszonyok parancsolólag köteleznek mindenkit arra — még a tőkét is, sőt —, hogy fölöslegéből áldozzon azok részére, akik hosszú idő óta munka és kenyér nélkül nyomorognak. Ezek után nem csoda, de természetes folyomány, ha nem hiszünk a szépen megformált szavaknak és az ezekből kiáradó és hirdetett szeretetnek azok részéről, akik csak mondják, de nem cselekszik azt. Hiú ábránd volna, ha elhinnénk, hogy a szavak mögött lényeg van, mert erre cáfol rá a szeretet ünnepének rideg valóságaként elbocsátott munkástársaink sorsa. Ennek a magatartásnak a tanulságait le fogják vonni mindazok, akik a szeretet fentebb említett módon való gyakorlását magukon érezték a szeretet ünnepén, akik az elmélet és gyakorlat közötti ellentmondást felismerik és közös összefogásukkal arra fognak törekedni, hogy megvalósítsák a szeretet fogalmát a szó legnemesebb értelmében. Egy újabb esztendő Az idő örök és végtelen. De a gyarló ember, aki rendez és osztályoz, itt is keresi a törvényszerűségeket. Bámulatosan fejlett időszámításunk van. Biztos, csalhatatlan. Tudósaink évezredekre, évmilliókra kiszámíthatják a naptári fordulatokat. Az elkövetkező napok, évek mint titokzatos tabula rasa-k merednek ránk. Majd a történelem odajegyzi az emberség sorsát. A lepergett 1933. évnek majd minden egyes napja tanúsága annak, hogy amit most átélünk, azok történelmi idők. Vessünk egy futó visszapillantást az elmúlt évre. Keressünk benne valami jellemzőt és ragadjuk ki az események zavarosnak látszó tömkelegéből. Hogy a jövendőt megsejthessük, merüljünk el az elmúlt év történéseibe. „ Mit várhatunk az új esztendőtől! Hatoljunk be abba a dzsungelbe, amit politikai és gazdasági életnek neveznek. Vigyük magunkkal a szocialista gondolkodás iránytűjét. A történelmi mozzanatokból ragadjunk le kettőt. Az elmúlt évben a legkimagaslóbbat. Elemezve, kíséreljük megérteni. Talán így közelebb férkőzünk a ránk váró jövendő sorsához. Két névtől visszhangzik a világ. Hitler. Roosevelt zúgott naponta ezerszer fülünkbe. Az egyik a politikát, a másik a gazdasági életet forradalmasítja. Forradalmárok, akik a már meglevőt akarják megmenteni. A jelent konzerválni, ha lehet, visszaszökni a múltba. Ehhez saját egyéni módszereik is vannak. Egymástól különbözők, mint ahogy az alkalmazásuknak területe is eltérő. Amerika, a demokrácia hazája, a világháború diadalmas győztese, a kapitalizmus legfejlettebb képviselője. Mégis a válság letiportja. Akárcsak a háború vesztese, Németország. A válság mindennél félelmetesebb. A világ alapja a munka. Megrendült a világ alapjaiban. Kenyörtelen milliók sötét tömege gyászt visz az aranyhegyekre. A tőke gazdasági törvényei egymásba ütköztek. Amerikában, ahol a dollár a mindenható, az emberek megzavarodtak. Rémület és félelem leállította a termelés gépezetét. És jó Roosevelt. Menteni. És jővő a hitlerizmus. Menteni ő is. Nemcsak a kapitalizmust. A nép szellemét, erkölcsét. Lelkét. Melyet megmételyezett a liberalizmus átkos eszméje. Ha lehet, menjünk vissza. Hátrább. 1792 mögé. Mind a ketten kollektív összefogásról beszélnek. Milyen ismerős szó. Eddig mi hirdettük. Igen. De a kollektivitás is kétféle. Van a miénk, a szabad emberek kollektivitása, és van kollektív rabszolgaság. Válság Németországban, válság Amerikában. Világválság. Mindenütt keresik rá az orvosságot. Nagyjában két recept szerint. Az egyikben a rooseveltizmus, a másikban a hitlerizmus teszi ki a nagyobb adagot. Vegyítés szerint. És mi lesz nálunk? Roosevelt receptje nekünk drága. Hiányzik hozzá a sok pénz. Hiányzik a nagyvonalúság. De a horogkereszt sem válhat itt markáns vonalúvá. Miért is? A magyar munkás nem veszélyes. A rendszer szilárd. Minek ide a horogkeresztes vaskapocs. És a tömegszenvedélyek felkorbácsolása veszedelmes játék. A német tragédia minket is megrendített. Megkörnyékezett minket is a bizonytalanság. Ide is átcsapnak a legsötétebb hullámok? A legyengült gátakat áttörik?