Typographia, 1938 (70. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-07 / 1. szám
*2720877862* Budapest, 1938 január 7 Hetvenedik évfolyam lMV.c. 35119 1. szám TYPOGRAPHY A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Sír BUDAPEST VIII. BÉRKOCSIS UCCA I. SZÁM számára 20 fillér. Telefonszám: 130-133 FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés ára: millimétersoronként 30 fillér. A hirdetés díja mindenkor előre fizetendő A szolidáris indult el az új esztendő, mintegy bizonyságtételéül annak az összetartásnak, amely eleven valóságként él a nyomdai munkásság nagy testvéri közösségének lelkében. Az új esztendő beköszöntével, január másodikán adta át a Gépmesteregyesület rendeltetésének új, csalogány utcai székházát, jelképéül annak a tevékenységnek, amelyet a Gépmesteregyesület folytat általában és a munkából kiöregedett tagjai érdekében. Szorgos munkáskezek munkájának eredményéből, verejtékes fillérekből gyűlt össze az az összeg, amelyből ez a gyönyörű ház épült, amely nemcsak ennek az intézménynek, hanem remek építészeti megoldásával és architektúrájával fővárosunknak is díszére válik. Nemcsak technikai megoldás tekintetében szilárd az a fundamentum, amelyre ezt a házat építették, hanem azért is, mert ennek a tényleges szilárd fundamentuma a mi lebírhatatlan szolidaritásunk, jóban, rosszban való közös összefogásunk, jövőt építő elhatározott akarásunk és az élet minden nehéz viszonylatában való segítésre törekvésünk a mi testvéri közösségünk, szaktársaink érdekében. Több , mint félszázados munka eredménye az, hogy gépmester szaktársaink székházat avathattak szorgos és kitartó munkásságuk jutalmául. Mert ennek a jutalma ez a ház, amelynek az a rendeltetése, a gyűjtött tőke biztosításán túlmenőleg, hogy nyugodtabbá és elviselhetőbbé tegye azoknak a gépmester . szaktársainknak a jövendő életét, akik hosszú munkálkodásuk után az élet harcaitól megtépetten nyugalomba, rokkimtállományba vonulrjnk. KBU-e magasztosabb célkitűzés annál, mint javára lenni azoktak, akik egy élet iüUlfeá'jlílí&‘‘dift'Öitions?e- ként azzal a tudattal hajthatják álomra fejüket, hogy az élet telének közeledtekor nincsenek kitéve annak, hogy nyomornak nézzenek elébe, s hogy a nyugalom esztendeit súlyos életgondok terhével kelljen átélniük. Ettől óvja meg szaktársainkat az a tevékenység, amelyet Egyesületünk és vele párhuzamosan a Gépmesteregyesület folytat valamennyiünk érdekében. Ennek a felismerése vezette elődeinket törekvéseikben, amikor intézményeink alapjait lerakták, így cselekedtek gépmester szaktársaink is, amikor kicsiny közületekben, a Gépmesteregyesületben a rokkantsegélyezést intézményesen bevezették. Most, amikor a Gépmesteregyesület több mint félszázados fennállásának és szorgos tevékenységének e jelentős állomásához érkezett el, csak meghatódottan tudunk az elődökre gondolni, akiknek a jövőt építő tevékenysége lehetővé tette azt, hogy munkájuknak eredményét generációk élvezzék és elismeréssel adózzunk azoknak a szaktársainknak, akiknek a továbbépítés munkájában az a szerep jutott, hogy az elődök munkáját még tökéletesebbé, céljának és rendeltetésének megfelelőbbé tegyék. A Gépmesteregyesület vezetősége — jólesőleg állapítjuk meg — ennek a magára vállalt feladatnak és várakozásnak mindenben megfelelt, bizonyság erre ez a gyönyörű szép épület, bizonyság erre az a gondos előrelátás, amellyel tagjainak és rokkantainak jövendőjét kívánják biztosítani életüknek utolsó, a nyugalombavonulás esztendeire. Közel másfél esztendeje annak, hogy ez a munka elindult. Halk szóval, mondhatnánk csak külső jelekből érzékeltük azt, hogy valami újabb alkotó tevékenység folyik gépmester szaktársaink berkeiben. Nem hivalkodás és vásári lárma jellemezte ezt a tevékenységet, aminthogy a székházavatás is a legszűkebb körben zajlott le január 2-án, vasárnap délelőtt. Ezen a halkszavú ünnepségen csak a Szervezet, az Egyesület, a társkörök, valamint a Szakszervezeti Tanács és testvérszervezetünk, a könyvkötők küldöttei vettek részt, a Gépmesteregyesület vezetőségének tagjaival együtt. Az épület megtekintése élmény volt mindazoknak, akik abban részt vehettek. Az épület homlokzati részén elhelyezett zászlótartó alatt a nyomdászszínek harmonikus egysége irányítja rá a figyelmet arra, hogy nyomdászalkotás az épület. A földszinti részt szépen képzett üzlethelyiségek fogják körül hatalmas kirakatokkal és a legmodernebb portál-kiképzéssel. Kétszárnyas, remekbe készült ás jegyében kapu vezet a márvánnyal borított gyönyörű vesztibülbe, ahonnan néhány lépcső vezet fel a földszint előterébe, ahonnan a lift-ház és a házmesterlakás nyílik. Innen vezet fel a lépcső az emeletekre, amely ugyancsak dísze az épületnek, s egybeépített korlátrendszerével is teljesen újszerű. Az emeleteken mindenütt három kétszobás, teljesen modern komfortos lakás van, amelyek praktikus elrendezettségükkel, tágas, nagy, világosságot nyújtó hatalmas ablakaikkal biztosítják a lakályosságot. Minden lakás, még a konyhák és cselédszobák ablakai is uccára nyílnak. A fürdőszobák ugyancsak a legmodernebbül vannak felszerelve. Az egész épületben az üzletek és lakások gőzfűtéssel vannak ellátva. A tetőszerkezet manzárdjában van a mosókonyha és a cselédek fürdőszobája, valamint a lift parafaalapra helyezett motora. Megállapítható, hogy az épület belső és külső kiképzésével nemcsak esztétikai vonatkozásban, hanem minden tekintetben a legkényesebb ízlést is kielégíti. Az épületet* Freund Dezső és fia, Tibor, műépítészek tervezték. Meg kell mondanunk teljes őszinteséggel, hogy művészi alkotás ez a ház és csak a legnagyobb elismerés illetheti tervezőiket, akik páratlan ambícióval és törekvéseink megértésével és átérzésével törekedtek arra, hogy az épületet rendeltetésének és szociális céljának megfelelőbbé és jövedelmezőbbé tegyék. A két műépítész a legteljesebb elismerésre a legnagyobb mértékben szolgál rá; mindazok részéről, akik szemlélői lehettek művészi alkotásuknak. Az épület megtekintése után a megjelenteket , 'a ‘Géfitobsteregye’sület vezetősége látta vendégül az Aranykacsa vendéglő különtermében, 'ahol 'Welitsch Géza szaktárs, az Egyesület elnöke üdvözölte a megjelenteket. Beszédében felvázolta a Gépmesteregyesület súlyos helyzetét a háború után, amikor problematikussá vált a tagok segélyezése és elismerő szavakkal emlékezett meg Gyürey és Welsz szaktársakról, akik az újjáépítés nehéz munkájában segítségére voltak — úgymond —, ez a tevékenység segítette hozzá a Gépmesteregyesületet ahhoz, hogy most székházat avathatnak. Ezután Eperi István szaktárs az építőbizottság nevében szólalt fel és rövid vázlatát adta az előzményeknek és annak, hogy milyen célok vezették a Gépmesteregyesületet a Táncsics utcai ház eladásával és az új ház megépítésével. A tőkét kívántuk jövedelmezőbbé tenni — mondotta —, hogy rokkant tagjaink segélyezését és nem utolsósorban azt a célt szolgáljuk, hogy az illeték csökkentésével a tagok terhein is könnyíthessünk. Majd köszönetet mondott a Szervezet és Egyesület vezetőségének a nyújtott támogatásért és Peyer Károly elvtársnak, a Szakszervezeti Tanács főtitkárának azért a fáradozásáért, amellyel a Közmunkák Tanácsánál a legkülönbözőbb, hivatalosan támasztott nehézségek elintézésénél mindenkor segítségére volt a Gépmesteregyesületnek. Végül köszönetet mondott munkatársainak, az építőbizottság tagjainak, akik fáradhatatlanul végezték munkásságukat, Hornyéky és Fülöp szaktársaknak, akik állandóan kint jártak és ellenőrizték az építkezés munkáját. Freund Dezső műépítész derűs bevezetésű felszólalásában emlékezett meg Eperi szaktársunk munkásságáról, aki az alap kiásásától kezdve a legnagyobb körültekintéssel vett részt az ellenőrzés munkájában és sok tanáccsal szolgálva, ösztönzően volt segítségükre, hogy ez az alkotás minél jobb és tökéletesebb legyen. Végül jókívánságának kifejezése mellett mentette ki Freund Tibor urat, az épület egyik tervezőjét és alkotóját, aki másirányú elfoglaltsága miatt nem tudott megjelenni. Peyer Károly elvtárs felszólalásában kitért azokra a nehézségekre, amelyeket a Közmunkák Tanácsa állított ez elé az altruista célokat szolgáló intézmény elé az építkezés során, ahelyett, hogy segítségére lett volna abban a törekvésben, amellyel ez az egyesület is az állam helyett kíván gondoskodni arról, hogy egy hosszú élet munkássága után ne jusson koldushoz a kiöregedett munkás kezébe. Felszólalása kapcsán kitért arra, hogy más, kevésbé altruista célokat szolgáló intézmények milyen nagy kedvezményekben részesülnek, míg a munkásintézmények számára nem jut semmi. — Ma már — mondotta — minden tényező, még a miniszterelnök is elismerte újévi beszédében, hogy a bajok orvoslásánál elsősorban arra kell törekedni, hogy a dolgozók fogyasztóképességét kell megfelelőbb munkabérekkel lehetővé tenni. A dolgozók fogyasztóképességének az emelése a kultúra emelését is jelenti és szemléltetésül vázolta fel és állította szembe az angol munkás kulturális helyzetét a kínai kuli minden kultúrát nélkülöző nyomorúságos helyzetével. Halász Alfréd szaktárs az Egyesület vezetőségének a nevében üdvözölte a Gépmesteregyesületet. Halász Alfréd szaktárs rámutatott, hogy az uralkodó politikai irányzat konstruktív és destruktív csoportokra osztja a társadalmat s bennünket világszemléletünknél fogva ez utóbbi csoportba sorol. Nos, a nyomdai munkásság háromnegyedszázados szervezeti tevékenysége, kiépített intézményei, gazdasági, kulturális és szociális létesítményei bizonyítják, hogy egész lelki beállítottságunk a legnagyobb mértékben építő irányzatú, tehát konstruktív. Nagyszerűen kiépített segélyezési rendszerünk, a kollektív szerződésen keresztül biztosított életszínvonalunk, valamint egyesületi gazdálkodásunk mind-mind a magyar nyomdai munkásság jól felfogott érdekeit szolgálja, de egyben működésünk során állami feladatokat teljesítünk, mert a betegekről, munkanélküliekről, rokkantakról, özvegyekről és árvákról való gondoskodás kifejezetten állami feladatok volnának. S tesszük mindezt a saját erőnkből, minden külső segítség nélkül. Intézményeinket a nyomdai munkásság szervezett összetartása, áldozatkészsége és öntudatos fegyelmezettsége hozta létre, ezek az erkölcsi értékek vitték előre a fejlődés útján s biztosítják egyben alkotásaink jövőbeni fennmaradását. A Gépmesteregyesület mai házavatása is a mi kollektív építő tevékenységünknek egyik beszédes bizonyítéka. Modern, szép bérházzal gazdagította a főváros budai részét s bár e ház kényelmes és higiénikus lakásait maga a nyomdai munkásság nem veheti igénybe szociális helyzeténél fogva, de megmutatták, milyennek kell lennie a mai lakásnak s ezzel helyes irányba terelik az igényeinket, mondván: ilyen otthonra van joga a dolgozó embernek! Az Anyaegyesület nevében szeretettel köszönti a Gépmesteregyesületet házavatása alkalmából s kéri, hogy a jövőben is abban a kollegiális szellemben neveljék tagjaikat, amely a nyomdászszervezet központi irányítása mellett fejlesztette naggyá, erőssé, életképessé intézményeinket. Éljen a nyomdászösszetartás! Wiesenberger Vilmos szaktárs, szervezetünk vezetője beszédében azt mondotta: Még munkások sem értik meg, hogy a nyomdai munkásság még ilyen súlyos gazdasági viszonyok között is alkotni tud. Nem titokzatos valami ez — mondotta —, hanem ez abból a szolidaritásból folyik, amelyet az elődök plántáltak az utódokba és akiknek a felfogását a magukévá tették a későbbi generációk. Ez a magyarázata annak, hogy mi a legnehezebb viszonyok között is alkotunk, dolgozunk a nyomdai munkásság érdekében és intézményeinket az idők viszontagságaival szemben ellentállóbbá tudjuk tenni. Ezt az álláspontot kellene magáévá tennie a munkásságnak és akkor sokkal könnyebb lenne a viszonyokkal megküzdeni, mint enélkül. Büszkeség tölt el, hogy a mi szolidaritásunk ilyen alkotásokra képessé tesz bennünket, mint amilyen alkotás megszemlélésének a tanúi voltunk még néhány perc előtt a Gépmesteregyesület székházának a megtekintése alkalmával." Ezt csak annak a szolidaritásnak köszönhetjük, amely közöttünk valóságként él és amely, sajnos, még nincs meg teljesen a munkásság szélesebb körében. De nemcsak ez a körülmény — mondotta Wiesenberger szaktárs —, hanem az is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nyomdai munkásság mindenkor megfelelőbb életszínvonal elérésére törekedett. Ez igényesebbé tette őket és ez látszik meg minden törekvésükben. Ennek során rámutatott a munkásság körében elterjedt ama téves felfogásra, amely azt tartja, hogy csak úgy remélhető a munkásság helyzetének jobbá tétele, ha életszínvonala egy mély szintre kerül és ezen keresztül ismeri fel helyzetének súlyosságát és eszmél föl egy emberibb élet lehetőségének az igénylésére és ezt forradalmi megmozdulásokkal véli elérhetőnek. Végezetül egyetértésre és az ellentétek kiküszöbölésére hívta fel a gépmester szaktársak figyelmét, mert a múltban és mindenkor az tette erőssé Egyesületünket, hogy egyetértésünket nem zavarta meg sohasem a széthúzás. Ezután Gyürey Rudolf szaktárs rövid visszapillantást vetett az elmúlt időkre, méltatta az elért eredményeket és példaadásul állította azt a tevékenységét, amit az elődök végeztek és hangsúlyozta a megbonthatatlan egység építő fontosságát. Weisz Béla elvtárs, a könyvkötők szervezetének vezetője mondott ezután derűs hangulatú beszédet és méltatta a házavató nagy jelentőségét, amely követésre méltó. Ezzel kapcsolatban nyilvánította ki azt a véleményét, hogy ők is ezt az utat fogják választani, bár ez a jelenlegi viszonyok mellett, amikor a bevételeknek közel 70 százalékát fordítják segélyezésre, nehézségekbe ütközik. Felszólaltak még Brumiller, Trachmann és Reismann Dezső szaktársak, utóbbi a Hírlapszedők Körének jókívánságait tolmácsolva. Wellisch szaktárs zárószavával a szűk keretek között rendezett ünnepség véget ért és a nyomdai munkásság nagy egyetemessége a Gépmesteregyesület házával ismét gazdagabb lett egy olyan átfogó szimbólummal, amely a mi megbonthatatlan szolidaritásunkról tesz tanúságot a jelen és a jövő generációk számára.