Typographia, 1939 (71. évfolyam, 1-52. szám)
1939-01-06 / 1. szám
Budapest, 1939 január 6 .2720877863 hetvenegyedik évfolyam I/NI/V O.331201. szám A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK EGYESÜLETEINEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Megjelenik minden héten pénteken. Előfizetési ár egy félévre 5 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszám: 130-133 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VIII. BÉRKOCSIS UCCA 1. SZÁM FÉLEMELET 4. AJTÓ, GUTENBERG-OTTHON Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetés ára: milliméter soronként 30 fillér. A hirdetés díja mindenkor előre fizetendő Év kezdetén Örök emberi törvény, hogy az év kezdetén új reménységek csíráznak ki a lelkekben, különösen akkor, ha az elmúlt esztendő sok megpróbáltatással terhelte életünket. Ilyenkor rendszerint áttekintjük az elmúlt esztendő eseményeit és az azokból leszűrt tanulságokkal fölszerelten keressük azokat a lehetőségeket, amelyeknek nyomán elindulunk arra az útra, amelynek végére érve, megvalósíthatónak tartjuk reménységeinket. Így volt ez eddig mindig és ha egyéb külső körülmények nem befolyásoltak elhatározásaink megvalósításában, akkor, ha zökkenőkkel is, de elérhetjük kitűzött céljainkat. Sajnos, a jelenlegi viszonyaink között, látva a bennünket környező adottságokat, számot kell vetnünk azzal, hogy az előttünk álló hosszú út nem sok reménységgel kecsegtet. Látjuk azokat a nehézségeket, amelyek útunkat keresztezik és amely gátló körülmények hátráltatnak bennünket előrehaladásunkban. És mégis, hiszünk és bízunk abban, hogy sok olyan kérdésnek kell megoldódnia az új esztendőben, amelyre hosszú esztendők óta vár a nyomdai munkásság. Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőkre, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a nyomdai munkásságot a munkanélküliség és a dolgozók problémájának a kérdése foglalkoztatta a legjobban. A munkanélküliség és a dolgozók problémája. A kérdésnek ilyen formában való beállítása szinte paradoxonként hat, mert sokakban vetődhet fel a kérdés, hogy vajjon milyen problémájuk is lehet azoknak, akik szerencsés sorskörülmények folytán dolgozhattak? Sajnos, meg kell állapítanunk az elmúlt esztendő leszűrt tanulságai alapján, hogy a nyomdai munkásság körében nemcsak a munkanélküliek, hanem a dolgozók helyzete is bizonytalanná és nyomorúsággal teljessé vált, annak következtében, hogy a nyomdai munkásság a viszonyok leromlása folytán, a munkanélküliek helyzetének könnyítése érdekében heti harminchatórás munkaidőben és ennek megfelelően huszonöt százalékkal csökkentett bér mellett kénytelen dolgozni. Azonban ez a nagy és jelentőségteljes áldozathozatal sem volt elég arra, hogy a munkanélküliek súlyos helyzetén enyhíthessenek. így került sor arra is, hogy csökkentett bérük egy jelentős hányadáról a munkanélküliek megsegítése érdekében lemondottak. Akkor senki sem gondolt arra nyolc esztendővel ezelőtt, hogy a gazdasági és ipari helyzet leromlása állandósulni fog. így jutottunk el oda, hogy ma már nemcsak a munkanélküliek, hanem a dolgozók helyzete is terhessé vált és ennek következményei a legszűkebb családi keretben is jelentkeztek. Ez a körülmény érlelte ki, hogy a dolgozók helyzetük megjavítása érdekében a munkaidő meghosszabbítását szorgalmazták, hogy az ennek folytán előálló keresettöbbletből fedezhessék azokat a szükségleteiket, amelyeknek pótlásáról nem gondoskodhattak fenti okok következtében. Ez a kérdés foglalkoztatta a nyomdai munkásság minden testületét és bár a helyzet súlyos volt, mégis nehezen jutottak arra az elhatározásra, hogy ez a fontos és mindenkinek az elevenjébe vágó kérdés fenti módon nyerjen elintézést. Ebből arra a következtetésre kell jutnia mindenkinek, hogy a nyomdai munkásság lelkében élő szolidaritás elnyomta hosszú időn át a nyomorúság lelket sorvasztó érzését. De a viszonyok erősebbek voltak és ennek kell betudni azt, hogy a negyvenórás munkahét gondolata mind szélesebb körben terjedt el és került sor arra, hogy a vezetőség ez ügyben a munkáltató érdekeltséghez fordult azzal kívánsággal, hogy a kérdés megoldása érdekében tárgyalásokat kérjen. És amikor minden reménység megvolt arra, hogy a dolgozók kívánsága teljesedésbe menjen, olyan események jöttek közbe, amelyek nem tették lehetővé a kérdés megtárgyalását és megoldását. A nyomdaipar helyzetét a sajtórevízió ügye befolyásolta és annak a nyomdaiparra kiható következményeiről — sajnos, azóta már — szomorú tapasztalataink vannak. A sajtórevízió következtében elhullott időszaki lapok a nyomdai munkásság munkaalkalmi lehetőségét nagymértékben csökkentették és végső eredményükben a munkanélküliek nagymérvű szaporodását eredményezték. Súlyosbította a helyzetet két napilapnak: a „Magyarságának, valamint a „Népszaváénak a betiltása is. Így természetes, hogy a nyomdaipar és a nyomdai munkásság élénken rezonált a sajtórevízió kérdésére és egyrészt állást foglalt azzal szemben, a továbbiakban pedig határozati javaslatokban irányította rá a kormányzat figyelmét a sajtórevíziónak az egyetemes nyomdaiparra kiható káros következményeire. De foglalkozott a kérdéssel a nyomdai munkásság küldöttközgyűlése is és határozatában a sajtórevízió revízióját kérte. Sajnos, a kormány részéről még nem történt olyan intézkedés, amelyből arra a következtetésre juthatnánk, hogy e tekintetben a nyomdaipar érdekeinek figyelembevételével valami érdemleges intézkedés történt volna. Még nem történt gondoskodás a megszüntetett lapok pótlásáról, illetve arról, hogy a nyomdai munkásság létérdekeinek figyelembevételével munkaalkalmi lehetőségei szaporodjanak. Ilyen körülmények között érthető, ha a közeljövőt tekintjük, hogy sok lesz a teendő és sok gátló körülménnyel kell számolnunk, amelyek akadályozni fogják előrehaladásunkat. De nem lehet kétsége senkinek a tekintetben, hogy jövő teendőink legfontosabbja lesz egyrészt a sajtórevízió kérdésének az egyetemes nyomdaipar számára való kedvező elintézésére való törekvés a munkanélküliség meggátlása érdekében, másrészt pedig a dolgozók helyzetén való könnyítés a negyvenórás munkahét bevezetése révén. Általában minden törekvésnek arra kell irányulnia, hogy a nyomdai munkásság gazdasági és szociális helyzete megjavuljon és ennek eredményeként a nyomorúságos esztendők megpróbáltatásai után elviselhetőbbé váljon életünk. Év kezdetén ezek az elgondolások töltenek el bennünket és hogy közös céljainkat elérhessük, annak legfontosabb előfeltétele az az erkölcsi kitartás és a szolidaritásnak az a magasabbrendű átérzése, amely a nyomdai munkásságot mindenkor átsegítette legnehezebb harcain is. A magyar nyomdai munkásság az elmúlt esztendők folyamán erről olyan módon tett bizonyságot, amely egyedülálló és példátlan a maga nemében és ez a legnagyobb és legbiztosabb ígérete annak, hogy kitartó munkával, közös összefogással és akarással célhoz is fog érni. Ez az eltökélt akarás éljen lelkünkben utunk elején, az év kezdetén! A toluol mérgezés megelőzéséről Ezt a cikket dr Heller Imre, az OTI ólomvizsgáló-állomásának kiváló vezetője írta és bocsátotta a Typographic!. rendelkezésére. Néhány évtizede a sokszorosító ipar egyik ágában, a mélynyomással kapcsolatban nagy szerephez jutott a toluol néven ismert vegyi anyag. A toluol vegyi felépítését tekintve, igen közeli rokonságban van a kőszénkátrány egyik legfontosabb lepárlási termékével, a benzollal. A toluol (monomethylbenzol) épúgy, mint a xilol (dimethylbenzol), a benzol homológ, mondhatnék testvérvegyülete. Vegyi rokonságuk miatt, mint lakkok, kencék, festékek stb. oldó- és higítóanyagainak, általában közös az alkalmazási területük is, a nyomdaiparban azonban a mélynyomásos festékanyagok hígításához főkép a toluolt használják. A benzol és testvérvegyületei: a toluol és xilol nemcsak vegyi és ipari felhasználás szempontjából hasonlóak egymáshoz, hanem abban is, hogy az emberi szervezetre kifejezetten mérgezőek. A mérgezés módja is teljesen azonos és a három vegyület méreghatását illetően csupán fokozati különbségek vannak: legmérgezőbb a benzol, legkevésbé a xilol, a kettő közötti középhelyet foglal el a toluol. A toluol méreghatását benzol hozzáadása fokozza, xilollal történő vegyítése pedig, éppen ellenkezőleg, csökkenti. A toluol már önmagában is igen nagy méreg, hibás tehát az a gyakorlat, hogy ennek a vegyületnek a méreghatását a még mérgezőbb benzol hozzáadásával fokozzák. Az emberi szervezet ellenállása a különböző ipari mérgekkel szemben roppant változó, így van ez a nyomdaiparban használatos toluollal is. Van, akinél a toluol annyira jellemző szaga is _ már kellemetlen tüneteket, szédülést, fejfájást vált ki, másnál viszont évek is elmúlnak, anélkül, hogy a legcsekélyebb kellemetlenséget érezné. A mérgekkel szembeni ellenállóképesség szempontjából az egyének között fennálló különbséget a mérgezés megelőzésével kapcsolatban feltétlenül figyelembe kell venni. Akik légzőszervi betegségben, szívbajban, érelmeszesedésben, vesebajban stb.-ben szenvednek, sokkal könnyebben kapják meg a betegséget, mint a teljesen egészségesek. A megelőzés első parancsa tehát, hogy akik orvosi megállapítás szerint toluolmérgezésre hajlamosító betegségben szenvednek, ne vállalkozzanak arra, hogy ezzel a mérges anyaggal valaha is érintkezésbe kerüljenek. Nem és „r szempontjából is vannak különbségek: nők, a fiatal és idősebb korúak hajlamosabbak a méreg hatása iránt, mint a felnőtt férfiak. Egyéni ellenállóképesség hiányában a toluol a szervezetben elég hamar elvégzi romboló munkáját. Ez a heves méreg gőzök alakjában a légzéssel jut a szervezetbe és elsősorban vérképző szerveinket: a csontvelőt és vérmirigyeket támadja meg. A vérképző szervek bántalma következtében a vérsejtek megfogynak, köznapi nyelven: vérszegénység fejlődik. A vörös vérsejtek pusztulása, hiánya a szervezet táplálkozásában súlyos zavarokat okoz, emiatt gyengül, soványodik a beteg. A vérszegénység nem egyszer egészen súlyos méreteket ölthet. Ilyenkor a vérsejtek megfogyását súlyos bőrés nyálkahártyavérzések kísérik. De szenvednek a fehér vérsejtek is, kezdeti emelkedés után ezeknek a száma is megrogy, ami a szervezetet külső fertőzésekkel szemben gyenírévé teszi. A toluol, amellett, hogy vérméreg, bizonyos szempontokból idegrendszeri bántalmakat is okozhat. I Máskor viszont a mérgezés gyomor- és bélbántalmak alakjában nyilvánul meg. A mérgezés belső tünetei mellett a toluolnak külső hatása is lehet: makacs bőrgyuladás, amely a toluollal közvetlenül érintkező bőrterületeken — főkép a kezeken — fejlődik. A toluolmérgezés keletkezésének alapfeltétele, hogy a munka közben képződő toluolgőzök mennyisége (töménysége) túlhaladja a mérgezésre megállapított küszöbértéket, az ú. n. mérgezési töménységet. Amerikai kutatók szerint a mérgezési töménység: 4700 rész toluol 1,000.000 rész levegőre. Nem szabad engedni, hogy a toluol-töménység ezt küszöbértéket túllépje, mert ellenkező esetben a