Typographia, 1972 (104. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
1972. JANUÁR I. KÖNYVKIADÁS A kiadói dolgozók örömmel fogadták, hogy szakszervezetünk elnöksége,, majd ezt követően a központi vezetőség ülése foglalkozott a könyvkiadás helyzetével. A szakszervezeti tagság megelégedéssel vette tudomásul, hogy a nyomda- és papíripar helyzetének elemzése után sor került a kiadói alkotóműhelyek munkájára is, és egészében megállapítást nyert, hogy könyvkiadásunk nemzetközi tekintetben is kiemelkedő helyet foglal el. Mindezek előrebocsátásával csak helyeselni lehet, hogy szakszervezetünk központi vezetőségének határozata feltárta a könyvkiadás legégetőbb problémáit, az eredményes könyvkiadói munka kibontakozását gátló tényezőket és megmutatta a kiadói tevékenység és a kiadói dolgozók helyzetének megjavítása érdekében követendő utat. Minden remény megvan arra, hogy az illetékes szervek felfigyelnek a határozatokra, és a nyomdaipar negyedik ötéves tervének tárgyalásakor nagyobb súlyt helyeznek a könyvcélú kapacitás bővítésére, a kiadói igények teljesítésére, és olyan intézkedéseket tesznek, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a jelenlegi nehézségek kiküszöböléséhez, a könyvkiadás korszerű feltételeinek megteremtéséhez. Tematika és gazdaságosság Figyelemre méltó a határozatnak az a része, amely felhívta a könyvkiadók vezetőinek és a szakszervezeti bizottságoknak a figyelmét a szorosabb együttműködésre a könyvkiadással kapcsolatos kérdések eldöntésében és a kiadói tervek kialakításában. A központi vezetőségi határozat után a kiadói műhelyeken, a szocialista kultúra őrhelyein, a kiadókban működő szakszervezeti bizottságokon a sor: hogyan tovább, milyen új kezdeményezésekre van szükség a szakszervezeti munkában! Kiadónként — profiljuknak megfelelően — helyes vállalati politikára van szükség, amely az általános kultúrpolitikának szerves része. Az igények számbavételénél azonban mindig tekintettel kell lenni műszaki és gazdasági lehetőségeinkre. Ugyanakkor a gazdaságosságra való törekvés nem lehet egymagában meghatározója a tematikai tervek kidolgozásának. A gyakorlati példák azt mutatják: a gazdasági vezetés nem nélkülözheti a társadalmi szervekkel — például a szakszervezettel és a KISZ- szel való szoros együttműködést. Azt szokták mondani: a tervek és a határozatok anynyit érnek, amennyit azokból valóra váltanak. Ennek érdekében a kiadók szakszervezeti bizottságai megtárgyalták a határozatot, és kijelölték sajátos tennivalóikat. A Tankönyvkiadónál például az szb ütemtervet készített a feladatokról, segíti a vállalatvezetést az intézkedési terv összeállításában és végrehajtásában. Legfőbb törekvés, hogy a magasabb színvonalú kiadói munka, az előrelátóbb tervezés, az igényesebb formai kivitelezés és az ésszerű gazdaságosság legyen a munka alapja, és a dolgozókat következetesen informálják a kiadó előtt álló feladatokról. A kiadói szakszervezeti munka így új színekkel gazdagodik. Elsődleges törekvés — hangsúlyozza Előd Istvánná, a Tankönyvkiadó szb-titkára —, hogy a terveket a pártalapszervezet segítségével, a KISZ és törzsgárdatagság bevonásával karöltve hajtsák végre, ezzel is segítve a gazdasági vezetés munkáját. A szakszervezeti aktíva-hálózat munkája eredeti vonásokkal bővül: alaposabban figyelemmel kísérik a tematikai tervek kidolgozását, konkrét teljesítését, a felmerülő nehézségek megoldását. Javaslatokat dolgoznak ki és terjesztenek a gazdasági vezetés elé. A szakszervezet igen fontos feladatának tekinti a szakmai továbbképzés segítését. Sok hasznos kezdeményezés és észrevétel születik. A jövőben egyre inkább támaszkodni kívánnak a törzsgárdatagságra, a legtapasztaltabb és legképzettebb munkatársakra, akiknek munkája, példamutató magatartása, fegyelmezettsége ösztönzően hat a környezetre. A „jó kéziratért” Érthető — és ezt a központi vezetőség határozata is aláhúzta —, hogy a kiadókban éppen a munka sajátos jellege miatt a szocialista versenymozgalom eddig nemigen tudott gyökeret verni. Ennek ellenére bizonyos eredmények felmutathatók, főleg az ünnepi könyvhét vagy a nyári tankönyvkampány időszakában, esetleg a karácsonyi könyvvásár alkalmából. Egyes terjedelmesebb vagy nyomdailag igényesebb művek késedelme esetén munkaközösségek létesültek, és a kollektíva tagjainak összefogása fokozta az aktivitást, előmozdította a korrektúrafordulók betartását és a könyvnek határidőre való megjelenését. Nincs akadálya annak, hogy ugyanilyen mozgalom indulhasson a tartalmilag jó kézirat kimunkálása, a nyomdai szabvány követelményeinek betartása, a hibamentes korrektúra biztosítása és az esztétikai igények fokozottabb szem előtt tartása érdekében. Helyes lenne az ilyenfajta kezdeményezésekbe a KISZ-fiatalokat is bevonni. Számukra ez nemcsak erkölcsi megbecsülést, de egyben nagyobb szakmai tapasztalatot és hasznos gyakorlati ismereteket eredményezne. Más területen is keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyek a fiatalok felkarolását, szakmai és emberi segítését jelentik. A szakszervezeti bizottságok egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a kiemelkedő dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését. Arra kell törekedni, hogy dolgozóink anyagilag is érdekeltté váljanak a munkában, másrészt a mindenkori megítélés alapját egyedül a valóságos teljesítmény határozza meg. A helyes értékelésben fontos szerepe van a szakszervezetnek, aminek természetesen feltétele, hogy a gazdasági vezetés rendszeresen kérje az szb véleményét és hallgassa meg álláspontját a különféle kérdésekben. Az szb-k általában elmondják javaslataikat és észrevételeiket, de alapvető, hogy a gazdasági vezetők ne formálisan, hanem alaposan mérlegeljék azokat, és vegyék figyelembe a döntések előkészítésénél, meghozatalánál. Az alkotóműhelyeken a sor TYPOGRAPHIA CSEPELI RIPORT Sok nőnek hiányzik alapképzettsége A papíripar feldolgozó ágazatában kevés a szakmunkás. Sok nő dolgozik itt, hiányos általános iskolai vagy szakmai végzettséggel. Az ipar szakmai színvonalának fejlesztése és a nők szakmai, valamint általános műveltségének gyarapítása ezek szerint összetartozó kérdések. Megoldásukra mit tesznek a Csepeli Papírgyárban? Csepelen a papírfeldolgozó üzemek vezetője, valamint a párt vb-nőfelelőse Knerczer László.Irodájában a hullámüzemek nődolgozóiról, gondjaikról, szakképzésükről beszélgettünk. — Hányan dolgoznak a két hulámüzemben? — A létszámmozgást figyelembe véve ,kereken ötszázan. — Közülük mennyi a szakképzett? — Tizenöt-húsz dolgozónak van papírfeldolgzó-ipari szakképzettsége. — Hányra lenne szükség? — Száz szakmunkásra. — Hogyan változtatnak a jelenlegi állapoton? — Tavaly szakmai napokat hirdettünk — mindenkinek. A viszonylag magas színvonalú szakmai előadások népszerűek voltak. Nem jelöltük meg, ki jöhet, ki nem. Egyegy előadást — önkéntes alapon — nemegyszer ötvenen is meghallgattak. Tervezett időtartamuk két óra volt, de gyakran három-négy órás eszmecserére alakultak. — Milyen tapasztalatokat szereztek a szakmai napokon? — Az iparág gyors fejlődése következtében számos olyan munkahely keletkezett, amelyet jobb híján betanított munkásokkal töltöttünk be, így bizonyos szakmai rangot ért el a dolgozó, ha úgy tetszik, hiányos előképzettséggel, de gyakorlati szakismerettel és viszonylag jó jövedelemmel. Nem volt nehéz olyan szellemet teremteni, hogy önmaguk igényeljék a munkakörükhöz és jövedelmükhöz tartozó képzettség megszerzését is. A szakmai napok nyomán nemcsak szakmailag fejlődtek dolgozóink, hanem munkaerkölcsi vonatkozásban is. Továbbképző tanfolyamok — Hogyan tovább? Miként szerezhetik meg a szakmunkásbizonyítványt a hullámüzemek dolgozii? — Novemberben kétéves feldolgozóipari szakmunkástovábbképző tanfolyam indult. A múlt évi szakmai előadásainak sikere bizonyította, hogy üzemünkben érdeklődnek a szakma iránt. —Most a kétéves szakmunkás-tanfolyamra harmincnégyen járnak. Nem vettünk fel minden jelentkezőt. — Milyen szempontok szerint válogattak? A képzés már meglevő gyakorlati ismeretekre támaszkodik, ezért azt vettük fel, aki legalább két éve dolgozik a gyárban. Aki koránál fogva még nappali tagozaton is járhatna szakmunkásképző iskolába, tehát nincs még tizennyolc éves, kimaradt. — Hány nő jár a tanfolyamra? — Tizenhárom. A hullámüzemek dolgozóinak kétharmada nő, számuk háromszáz fölött van. Sok a szakmunkát végző, gépvezetői beosztásban dolgozó nő. Az új hullámüzemben méretbeállító és csoportvezetőhelyettes Tereczi Gyuláné. Magas, fiatal nő, fekete haját szabályosan szorítja hátra a kendő. Határozottan, pontosan fogalmaz. Törzsgárdatag, ismeri a gyár gondjait. — Miért jár a szaktanfolyamra? — A gépek is megkívánják, hogy szakmailag felkészültek legyünk. Tíz éve dolgozom a gyárban, gyakorlatilag mindent tudok, ami a munkámhoz kell, de érzem, hogy az elméletről csak igen keveset. Az sem rossz, ha van bizonyítványa az embernek arról, hogy otthonos a szakmában. Szocialista brigádban dolgozom, tőlünk nyolcan jelentkeztek. — Hányan vannak a brigádban? — Tizenhárman. De az egyiknek van szakmunkásbizonyítványa és a másik négy otthoni körülményei és közlekedési nehézségek miatt nem járhat — válaszol a fiatalaszszony. Szalai Zsuzsa szintén az új hullámban dolgozik, és látogatója a szakmai tanfolyamnak. Fiatal lány, s elmondta: mivel amúgy sincs szakmája, ez adódott, hát jelentkezett. — Hogyan szerzett tudomást a tanfolyamról? — Hát jöttek felírni. Előtte nem tudtam róla, csak amikor már a jelentkezőket írták öszsze a KISZ-esek. A nyolcadikat járom... Csepelen két éve nem indítottak nappali tagozaton papíripari szakmunkásképzést. Szakmunkásokra viszont szükség van. Szépséghibája, hogy a több mint 300 nő közül csak tizenhárman járnak a tanfolyamra. Beszélgettem az új hullámüzemben olyan lányokkal, asszonyokkal, akiknek előbb még az általános iskola elmaradt osztályait kell kijárni. Szőcs Ilona két éve dolgozik a gyárban, gépvezető a fűzőknél. — Most a nyolcadikat járom — mondja —, aztán majd utána szeretnék valami mást is tanulni. Hogy mit, még nem tudom. Ha sikerülne, gyors- és gépírásra járnék. — A papíripari munka nem tetszik? Nem jobb lenne majd ezt tanulnia? — Hát —, vonja meg a vállát két engedelmes varkocsa alatt — nem nagyon. Mert szerintem ezt csak itt, a papírgyárban tudom használni. S azt hiszem, nem maradok itt végig. — S miért menne el? — Messziről, Szigetszentmiklósról járok be. Naponta két órát utazom, és közelebb is lenne munkaalkalom. Most mégnem nehéz az utazás, mert fiatal vagyok — válaszolja Ilona. — Hány éves? — kérdezem. — Tizenhét. — Amikor kellett volna, miért nem fejezte be az iskolát? — Az az igazság, hogy én nem nagyon szeretek tanulni. Próbáltam már egyszer estin folytatni, de akkor is többet mentem az iskola mellé. (Vajon milyen gépírónő lesz belőle ?) — Nehéz volt az asszonyokat rávenni. Akadt, aki szégyellte és letagadta, hogy néhány osztálya hiányzik. Volt, aki megvonta a vállát, ugyan mire való ez, nem lesz több a fizetése — mondja Brozselz Imre, akit az idén választottak meg szakszervezeti oktatási felelősnek. — De volt olyan is, aki örült a lehetőségnek. Tizenhat nő jár az általános iskola esti tagozatára a Csepeli Papírgyárból. Akikkel az új hullámüzemben találkoztam, mind szívesen tanulnak. De a létszám kevés. A papírgyárban több mint háromszáz dolgozónak hiányzik az általános iskolából néhány osztály. Pontos adat ugyan nincs rá, de hozzávetőleg ennek a létszámnak kétharmada nő. A szakképzettségről még ilyen adatokat sem találunk. Csak a középfokú és felsőfokú végzettséget tartják számon, holott még nagyon sok dolgozónak hiányzik az alapműveltséghez szükséges általános iskolai végzettsége, szakmunkásbizonyítványa is. A nők képzésének segítése a termelésben is bőségesen megtérülne. ŐRSZIGETHY ERZSÉBET Felelősségünk Kétségtelen: a szakszervezeti bizottságok egyik fontos feladata, törődni a dolgozókkal, a szociális és munkakörülmények állandó javítására törekedni, az igazi alkotóműhely megteremtéséhez szükséges nyugodt légkört kialakítani. Helyes, hogy a határozat ezt külön hangsúlyozza, ennek birtokában közös összefogás szükséges. Az eddiginél következetesebben tartsuk szem előtt könyvkiadásunk ügyét, a szocialista kultúra terjesztésében fáradozó dolgozók felelősségteljes munkájának elismerését. Ugyanis a kiadói dolgozók alapos szakmai felkészültsége, gazdag tapasztalatai és sokoldalú műveltsége elengedhetetlen feltétele az eredményes könyvkiadói munkának. HUNORA SÁNDOR Úttörő, mozgósító szerep Ezeknek a kérdéseknek különös időszerűséget ad, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1971. december 1-én meghatározta a szocialista munkaversenymozgalom továbbfejlesztésének szükségességét. A munkaverseny alapvető formája továbbra is a szocialista brigádmozgalom. „A szocialista brigád” cím elnyerésének feltételeit a jövőben szigorítani kell. A szocialista brigádok, mint a dolgozó tömegek öntudatos kollektívái, továbbra is töltsenek be úttörő, mozgósító és példamutató szerepet a munkában, a termelésben, a művelődésben, a közösségi életben, érvényesítsék a kölcsönös segítség elvét, lépjenek fel a munka- és technológiai fegyelem lazaságai ellen, harcoljanak a minőségért. Változatlanul arra kell törekedni, hogy a szocialista brigádmozgalomban minél nagyobb számban vegyenek részt a termelést közvetlenül irányító műszaki vezetők is. A közeljövőben tartjuk az iparágainkhoz tartozó szocialista brigádvezetők országos tanácskozását, ami jó alkalom lesz, hogy a társadalom politikai és gazdaságpolitikai célkitűzéseivel összhangban megtanácskozzuk közös tennivalóinkat. Félre a formalitással! A nyomdaipari, papíripari szocialista brigádok eddig is sokat tettek az eredményekért. Volt azonban a munkaversenyben formalitás is. A nyomdaipar műszaki-technikai állapota miatt a brigádok sokszor kényszerültek kompromisszumra. A mérce — tisztelet a kivételnek — nem volt elég magas. Az állandó túlóráztatás miatt elmaradtak a kulturális vállalások teljesítései, s ezt mint „objektív akadályt” mentesítésnek vették. De voltak látszattörekvések is: „ha egyik vállalatnál ennyi meg ennyi brigád van, nálunk miért ne lehetne ugyanannyi, nem vagyunk mi sem rosszabbak”___s máris lazították a feltételeket. Sok helyen a gazdasági vezetők a munkaversenyt alapvetően társadalmi feladatnak tekintették, holott kettős feladat volt, és a jövőben is az lesz. Legfeljebb külön-külön állapítható meg a gazdasági vezetők és a társadalmi szervek felelőssége. Több vállalatunknál tapasztalható, hogy az alacsony vállalási szint miatt a kulturális vállalásokért ítélik oda a szocialista brigád címet, másutt meg egyoldalúan csak a termelési eredményeket értékelik. Mindkét hiba rontja a megtisztelő cím rangját, vajon segítették-e a brigádokat a vállalások kidolgozásában és megvalósításában! A formalitások elkerülésének egyetlen módja a világos, érthető feladatmeghatározás. A hiányok pótlására jó lenne, ha minden esetben nagyon megfontoltan és alaposan mérlegelnének egy-egy vállalást, amelynek sokrétű gazdasági hasznáról meggyőződtek. Nem feltétlenül szükséges, hogy a teljesítménynek bizonyos százalékokkal való mechanikus emelése legyen a cél. Egy vállalatunknál történt, hogy a szocialista címet elnyert brigád eredményei öt százalékkal romlottak. A címet a brigád természetesen nem nyerte el. Következő évben százalékos felajánlást tett és teljesített, majd minden évben egy-egy százalékkal növelte teljesítményét, s így jutott el 5 év alatt arra a szintre, amit már egyszer elért. Ez semmiképpen sem helyes. A gazdasági feladat teljesítését célszerű kapcsolni a munka- és technológiai fegyelem lazasága elleni, a minőség javítását gátló körülmények felszámolására törekvő felajánlásokkal. Felajánlásokat tehetnek a szakmai hozzáértés hiányainak pótlására, a kezdő és gyakorlatlan munkaerő felkarolására. A szakszervezeti bizottságok ösztönözzék a brigádokat a korszerűbb megoldások keresésére, egymás segítésére, a munkások és műszakiak összefogására. Segítsék a brigádokat a konkrét vállalások megtételére. Szakszervezeti testületeinknek minden szinten feladata a politikai, szervezési, felvilágosító munka javítása, az összefüggések megvilágítása, az élenjárók népszerűsítése, s végül az értékelésben és ösztönzésben való tevékeny részvétel. Termelési kultúra A gazdasági eredmények fontosságát nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Hiszen a munkatermelékenység növekedésének meg kell előznie a reálbér-növekedését. De nem elhanyagolható, hogy a termelést milyen körülmények között növeljük, miképp alakul egy üzem vagy gyáregység termelési kultúrája, és azok, akik a többletet létrehozzák, hogyan járulnak hozzá a szocializmus magasabb szinten való felépítéséhez. A szocialista brigád akkor nevezhető méltán szocialistának, ha tagjai állandóan képezik magukat a marxista-leninista világnézetben, növelik általános szakképzettségüket, a szocialista erkölcs normái szerint élnek és másoknak is ebben mutatnak példát. Következésképpen nagy gondot kell fordítani a kulturális vállalásokra. Sok esetben a brigádban megvan a jóakarat a vállalás megtételében és végrehajtásában is, csak nem tudják hogyan fogjanak hozzá, nincs aki tanácsot adjon a megfelelő ajánlás megtételére. A szakszervezeti bizottságoknak kell kidolgoznia, javasolnia azokat a módszereket, amivel a szépirodalmi műveket, a képzőművészeti ízlésfejlesztést, a művészeti rendezvényeket, színházakat népszerűsíti, vagy felkészíti brigádtagjainkat szakmai ismeretszerzésre, az egyéb módon való művelődésre. Szakszervezetünk küzd a nyomda- és papíripari munkások, egész tagságunk bérhelyzetének javításáért. De amikor kérünk, nem mehetünk üres kézzel, meg kell mutatnunk, mit tudott lerakni az ipar a népgazdaság asztalára. Mit tettek a mi szocialista brrágádjaink gazdasági és kulturális fellendülésünk érdekében. Úgy illik, hogy ha kapunk valamit, akkor meg is köszönjük jó munkával, igyekezettel, azzal, hogy valóságosan többet produkálunk, értékesebbet nyújtunk holnap, mint tegnap vagy ma. KUX JÁNOS közgazdasági osztályvezető 3 Munkaverseny, 1972 A kötelességnél kissé többet A hatékonyabb munkaverseny szervezés alapja, az egész mozgalom lényege a munkaköri kötelességet meghaladó többletnyújtás. Ehhez azonban ismerni kell, mit vár a vállalat, a társadalom. E célt szolgálja a terveknek, a termelési feladattoknak a megtanácskozása a végrehajtókkal, a munkásokkal. Valljuk be őszintén: a termelési tanácskozások sok esetben sablonosak. A tervismertető értekezleteken — türelmes és részletes magyarázatok helyett — a feladatmegjelöléssel együttjáró adathalmazt olykor úgy darálják le a vezetők, hogy csak zsonglőrszámba menő fejszámoló művészek tudnák megjegyezni. Ahol viszont jó a gazdasági vezetők és dolgozók kapcsolata, ahol támaszkodnak a véleményükre, ott megértik a problémákat, és olyan vállalások születnek, amelyek jól értékelhetők. A gazdasági vezetőket ösztönözzék a szakszervezeti bizalmiak, tisztségviselők, hogy a vállalások elfogadhatóságát, a mérce szintjét azonnal és ne egy év múltán állapítsák meg.