Typographia, 1997 (129. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

1997. JANUÁR TYPOGRAPHIA Szemelvények a Szikra Lapnyomda történetéből 3. Egyszer Sajtóház lesz a híd alatt... A Szikra története is a múlt században kezdődik, kap­csolódik a magyar sajtó történetéhez éppen úgy, mint az évszázad politikai viharaihoz, a háborúkhoz, forra­dalmakhoz. A Blaha Lujza téri, sokszor át- meg átalakí­tott sajtóház 1893-ban épült fel a Budapesti Hírlap sajtó­házaként. 1993-ban, a századik évben már zárás előtt álltak a nyomda utolsó, itt maradt részlegei is, az egész Szikra átköltözött az Árpád híd melletti, 1981. január 15-én ünnepélyesen felavatott, a kor követelményeinek megfelelő üzembe. Az 1993-ban megjelent jubileumi emlékkönyv nyomán idézzük fel a Népszabadság-kor­szakot, a nagy tervek és beruházások éveit. A Szabad­­Nép Székház már 1945-től a pártpropaganda egyik központjává vált, 1956. január 1-jétől a Szikra Lapnyomda pártvállalatként működött. Természetes volt tehát, hogy 1956. október 23- án már délután 4 óra tájt tö­meg gyülekezett a Rökk Szi­lárd utcai oldalon, majd kö­rülfogta az egész házat. Hét óra tájban hangzott el először a „Le a vörös csillaggal!” jel­szó. A tüntetők ezt követően szétzúzták a nyomda bejárata fölött az Élüzem táblát és be­verték a nyomda titkárságá­nak ablakait... A Szabad Nép október 24- én és 25-én nem jelent meg. Az október 29-i számig (megszűnéséig) ismét elké­szült, hogy azután november 2-án, immár Népszabadság néven, a Magyar Szocialista Munkáspárt lapjaként jelen­tek meg. Október 29-én a ko­ra reggeli órákban Dudás Jó­zsef fegyveres csoportja szállta meg az épületet. Du­dás a nyomdászoknak az Or­szágos Forradalmi Bizottság elnökeként mutatkozott be. A következő napokban nem­csak Dudás lapja, a Magyar Függetlenség készült a nyomdában, itt állították elő a Magyar Ifjúságot, a Nép­­szabadságot, a Népsportot, az Egyetemi Ifjúságot, a Ma­gyar Szabadságot és néhány újonnan alakult párt lapját, amelyek miniszterelnöki en­gedéllyel rendelkeztek. Október végétől a lapok impresszumában Budapesti Lapnyomda név szerepelt egészen 1957. március 24-ig. Március 26-tól ismét vissza­tér a Szikra Lapnyomda meg­nevezés. A leghevesebb har­cok idején, november 5-től 8- ig a nyomda nem működött. Novemberben megalakult a nyomdában az ideiglenes munkástanács. Elnökévé Brunner György gépszedőt választották. November 17- én és december 12-én előbb a Nyomdász Szakszervezet, majd a Budapesti Munkásta­nács sztrájkfelhívására a nyomda munkástanácsa ki­mondta a sztrájkot. A Nép­­szabadság ennek ellenére mindkét napon megjelent. A lap előállítását a pártközpont és a lap munkatársai szervez­ték meg és a Szikra néhány dolgozója mellett más intéz­ményekben dolgozó nyom­dászok készítették el. 1957 nyarán a Kádár-kormány ren­deleti úton megszüntette a munkástanácsokat. A Szikra krónikásai a for­radalmat követő években ar­ról számolnak be, hogy felfu­tott a termelés: 1958-tól 1967-ig 60 százalékkal emel­kedett. Ide került 1966-ban a Zrínyiből a Hétfői Hírek elő­állítása, itt készült a Buda­­pester Rundschau, 8 oldalnál nagyobb terjedelem esetén, szombatonként itt nyomták a Magyar Nemzetet is. A nö­vekvő feladatokhoz igazo­dott a műszaki fejlesztés. Új Ludlow címöntőgép, évente 2-4 új szedőgép, gyorszáró rámák, szedéstároló kocsik kerültek a szedőterembe. Korszerűsítették a kliségyár­tást, és tízéves megbízható működés után megkezdték a Piamag nyomó- és öntőgé­pek felújítását. Új gépekkel, technológiával bővült a köté­szet, és 1961-ben a Kárpát ut­cába települt a puha fedelű könyvek készítésére alkal­mas üzemrész. Több szerve­zési intézkedést is tettek ezekben az években, többek között kialakították a kézirat­átvevői munkakört, szabvá­nyosították az üzemi lapok­nál a sorszélességeket. Ezekben az években mind több nő került a szakmába, nemcsak korrektornak, kézi- és gépszedőnek, könyvkötő­nek is mind többen kerültek a szakmába. Bővült a szak­munkásképzés, gyarapodott a nyomdalétszám: 1957-es 341-ről 1967-re 436-ra emel­kedett, de még így is sok volt a túlóráztatás, a Szikra mind nagyobb nehézségek árán tudta teljesíteni feladatait. Már 1960-ban felvetődött egy úgynevezett új Sajtóház felépítése. A Könnyűipari Beruházási Vállalatnál el is készültek az új üzem tervei, de a kivitelezés megindítása évről évre halasztódott, anya­gi, elsősorban devizális gon­dok miatt. Felállt, majd né­hány év múlva feloszlott az a beruházási csoport, amelyet a tervek kivitelezésére szer­veztek. Közben a Szikra rotációs gépparkja öregedett, a Pia­mag gépek elhasználódása már a Népszabadság bizton­ságos előállítását veszélyez­tette. Halaszthatatlanná vált az új nyomóüzem felépítése. Erről 1965-ben döntöttek: az üzem helyét a XIII. kerület­ben az Esztergomi út mellett, az Árpád híd feljárójának dé­li oldalán jelölték ki, a beru­házás megvalósításával a Nyomdaipari Trösztöt bízták meg, amely az építkezés megindulását követően meg­szűnt. Ekkor vette át az irá­nyítást a Szikra Lapnyomda, amely érdekelt volt a gyors üzembe helyezésben, így az 1968. július 24-ére elkészült új B üzemből kerülhetett ki a Szabad Föld. Ebben az új üzemben 2, egyenként két ■nyomóműves Piamag gyárt­mányú, 168 cm tekercsszé­lességű, magasnyomó rotáci­ós gépet, önműködő lemez­öntő és megmunkálógépet, a Kárpát utcából áttelepített kötészetet, papírraktárt és ex­pedíciót helyeztek el. Ez az év más újdonságokat is hozott a Szikrában. Beve­zették az 5 napos munkahe­tet, megszervezték a tanmű­helyt, ahol a fiatalok önálló munkát kaptak, itt készült például a Füles Évkönyv, a Kincses Kalendárium, a Technika Évkönyv. A tanu­lók emellett fokozatosan megismerkedtek a szedőter­mek egyes osztályaival, gya­korlatot szereztek napilapké­szítésben, brosúra- és könyv­tördelésben. Ugyancsak ebben az esz­tendőben nyugdíjazták Kul­csár Mihályt, aki 21 évig ve­zette a nyomdát és Grigalek Lajost, aki két évtizeden át volt a nyomda műszaki veze­tője. Őt váltotta fel Sándor József főmérnökként. Sándor keze nyomát viseli a mai Szikra minden létesít­ménye: ő irányította már a B üzem beruházását és 1974- től a C üzemét, amely az 1974—1980 közötti időszak legnagyobb magyar nyomda­ipari beruházása volt. Az Ár­pád híd pesti feljárója és a Váci út találkozásánál jelöl­ték ki az új ofszetnyomda he­lyét, figyelembe véve, hogy itt később felépíthető egy szerkesztőségi és kiadói ma­gas épület is... Ugyanis a ter­vezett üzemet óránként 400 000 tizenhat oldalas 13/3-as alakú újság nyomá­sára és expediálására alkal­mas segédüzemekkel, raktá­rakkal, irodahelyiségekkel és szociális létesítményekkel kellett megvalósítani. Összehangoltan és körülte­kintően folyt a beruházás, közben gondoskodtak a mun­kaerőképzésről is, 69 magyar fiatalt küldtek Berlinbe az of­szetlapnyomtatás technológi­ájának megismerésére. A Blahán közben elkészült az ofszet fényképészet és mon­tírozó üzemrész, 1979. de­cember 14-én megindult az első ofszet-rotációs gépegy­ség, 1980 tavaszán a próba­üzem. A moszkvai nyári olimpia kezdetétől a Nép­sport már ezzel a technoló­giával készült. Az üzem ava­tási ünnepsége 1981. január 15-én volt. A szerkesztősé­gekben azon „sopánkodtak”, hamarosan költözhetnek „a híd alá”... (Folytatjuk.) Száz éves Kner Erzsébet A gyomai múzeum idei programja A Kner Nyomdaipari Múzeum ápolja a magyar nyomdatörténet hagyományait, gyűjti és rendszerezi a szakma ipartörténeti ritkaságait, legszebb termékeit. Az idén is rangos ju­bileum megünneplését tervezik. Az idén lesz 100 éves az Amerikában élő Kner Erzsébet, a nagy nyomdász leánya, a már klasszikus könyvkötő művész. Mint dr. Füzesné Hudák Julianna, a múzeum vezetője el­mondta, születésnapjára kiállítással tisztelegnek. Kner Erzsébet a negyvenes években ment el Magyarországról, s már nem fiatalon, de ifjúi lendülettel teremtett egzisztenciát, vívott ki elismertséget művészetével. 1982-ben és 1990-ben járt Budapesten és Gyomán. Akkor ma­gas állami kitüntetéssel tisztelegtek munkássága előtt, műveiből kiállítást is rendeztek. Ugyancsak a Kner család hagyományai előtt tiszteleg a múzeum ez évi első füzete is, amely a tavaly elhunyt Kner unoka, Haiman György tanulmányaiból közöl összeállítást.­ ­ Miniatűr remekművek, korhű színek, világritkaságok BÉLYEGKÖNYV Az Állami Nyomda Rt. külön­leges ritkaságot kínál a techni­ka, a nyomdatörténet, a grafika, a filatélia érdekességei, a szép könyvek, albumok kedvelői­nek. Nagy bélyegkönyvében a magyar filatélia klasszikus évti­zedeit öleli fel 1871-től az első világháborúig. A 774 színes áb­rát, reprodukciót tartalmazó al­bum nem katalógus rövid beve­zetővel, szűkszavú magyaráza­tokkal, hanem sokoldalú művé­szeti, nyomda- és postatörténe­ti, kultúrtörténeti áttekintés. Az album foglalkozik az Ál­lami Nyomda korabeli helyze­tével, a bélyeggyártás techno­lógiai fejlődésének jelentős mozzanataival, a nyomdai el­járások kialakítása során létre­jött különlegességekkel. Elemzően tárgyal a szerző három klasszikusnak tekinthe­tő bélyegcsaládot, az 1871-es kő- és réznyomású sorozato­kat, az 1874-ben megjelent le­vélboríték rajzú bélyegeket, amelyek negyed évszázadon át voltak különféle értékjelzés­sel, nyomdai előállításban for­galomban. Teljességgel bemu­tatja az 1896-os díjjegyes ké­­peslevezőlap-sorozatot, vala­mint az 1900-tól kibocsátott Turulos bélyegeket, amelyek másfél évtizeden keresztül szolgálták a postai bérmentesí­tést. A Turulos bélyegek vízje­les papíron, különböző színek­ben, több fogazatváltozatban készültek. E három klasszikus csoport filatéliatörténeti érdekességei ugyanúgy helyet kaptak a há­romnyelvű - magyar, angol, német - szövegben, mint a bé­lyegritkaságok. Visnyovszki Gábor, a kötet szerzője-szer­­kesztője hasonló részletesség­gel mutatja be a korszak ok­mánybélyegeinek grafikai gazdagságát. Az album exkluzivitása szembetűnő, ha az illusztráci­ók minőségét és mennyiségét vesszük figyelembe. Az évszá­zados ritkaságok, filatéliai em­lékek és dokumentumok ere­deti szépségükben és színek­ben pompáznak, az eredeti nagyságú és a nagyított bélye­gek, dokumentumok részlete­ikben együtt a kutatási ered­ményeket ábrázoló rajzokkal. Az Állami Nyomda repre­zentatív kiadványa ez a külön­leges album. Méltóságteljes, impozáns kötet, amely első­sorban a nagy múltú és híres nyomda mai technikai felké­szültségét bizonyítja, de mara­dandó emléket állít a 125 éve termékeként megjelent kő- és réznyomású bélyegeknek, amelyek közül nem egy vált az idők folyamán világritkaság­gá-A Bélyegkönyv megvásá­rolható a nyomda székhelyén lévő Leporelló és Nyomtat­vány Üzletben, a Bélyegmúze­umban vagy a Fókusz Könyv­áruházban. Megrendelhető utánvételes postai szállítással is, faxon (06-1-262-5430) vagy levélben az Állami Nyomda címén: 1102 Buda­pest, Halom u. 5. Ára: 3990 Ft (áfával együtt). Briefnysrken * *• • . **V> J**­-- '»--SÄ. 'w „ *' -K. — W v'

Next