Udvarhely, 2016. január (3. évfolyam, 449-468. szám)
2016-01-04 / 449. szám
Napirenden. MINDENNAPI Én, fogadom Van az az igen találó Woody Allen idézet, hogy „Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről”, ami igen szépen rímel arra a másik közkeletű mondásra, hogy „Ember tervez, Isten végez”. Talán ezek miatt is van az, hogy manapság az újévi fogadkozások helyett azok kigúnyolása, de minimum elvicceskedése dívik? Nem tudom, abban viszont biztos vagyok, hogy mindenki életében vannak olyan területek, amelyek működhetnének jobban, simábban, urambocsá boldogabban. Valahogy mégis az van, hogy a legtöbben látják a problémát, talán még a megoldást is, a tevés viszont már sokszor szenvedés, úgyhogy marad minden úgy, ahogy volt, langyosan és diszfunkcionálisan. Nyilván sokan a korábban bebukott és meg nem valósított tervek miatt hagynak fel az év eleji fogadkozással, pedig szerintem ezeknek még úgy is nagy hasznosságuk van, ha sikertelenek. Mert legalább felszínre hozzák a gondokat és szembenézésre, önvizsgálatra kényszerítenek, ha csak időlegesen is. Ez persze a legtöbbször igen fájdalmas, kényelmetlen és feszengős, így teljesen érthető a szokásos visszacsúszás a már jól ismert, lapos mederbe. Én magam nagy tervező vagyok, annak ellenére, hogy maximálisan hiszek a spontaneitás erejében is. A tervekre, s így a fogadalmaimra is úgy tekintek, mint valami keretrendszerre, amely egy általam kívánatos pályán tart, de hogy azon belül milyen eszközzel, gyorsasággal és társasággal haladok, azt már az élet rendezheti el. Hiszen az igazából mindegy, hogy azt a 10 kilométert kedden vagy vasárnap, reggel vagy este, magányosan vagy csoportosan szaladom le, a lényeg, hogy a heti penzum, ami a kitűzött sportcéljaimhoz igazodik, meglegyen. A fentiekből is látszik, hogy én hiszek a fogadalmakban, amelyek persze nem köthetőek csak az újévhez, hiszen ahogy az élet zajlik, mindig újabb, szebb ötletek és lehetőségek merülnek fel, amelyek simán átírhatják a korábban olyan jól kifundált terveket. Amik még így sem mentek veszendőbe vagy pocsékba, hiszen egészen az új történésekig kapaszkodót nyújtottak a mindennapok zavaros katyvaszában. Megfogadni dolgokat és elfogadni olyanokat, amilyeneket az élet dob, egyszerre lehetséges és működőképes modell, amiben nincs választási kényszer. Éppen ezért én az idei évnek utat mutató, nagy ívű fogadalmakkal indulok neki, miközben izgatott lelkesedéssel várom a váratlan eseményeket is, hogy azokat is befogadjam és beillesszem a szépen alakuló, rugalmasan tervezett székelyföldi életembe. ■ Györgyei Szabó Magdolna FEEL GOOD, AHOL A LEGNAGYOBB ÉRTÉK A CSAPAT Jól érzik a futásokat Egyre nagyobbra duzzad azon futóbolondok száma, akik az udvarhelyi Feel Good Sportegyesület közösségi futásain, rendezvényein részt vesznek. 2015- ben majdnem minden második hétvégén volt közös szaladás, a tagok rengeteg szépen csillogó érmet hoztak el a különböző versenyekről, és nem hiányoztak a saját szervezésű események, versenyek sem a repertoárból. A Feel Good Sportegyesületet néhány barát alapította, akiket összekötött a közös futás öröme, és ezt szerették volna szélesebb körre is kiterjeszteni. A 2012-es megalakulás után 2013-ban húzták fel igazán a nyúlcipőt, innentől kezdve egyre gyakoribbá váltak a nyílt, meghirdetett terepszaladások, amihez évről évre mind többen csatlakoznak: időjárástól és időponttól függően akár 30-40-en is ott vannak egy-egy ilyen közösségi futáson. sí Szépen megszaladtak 2015-ben is A futószezon a Feel Goodnál már január első hétvégéjén elkezdődik, az első közös szaladás a hagyományoknak megfelelően mindig a Gondűzőtől indul, s ez így történt 2015-ben is. Ugyan a tél futószempontból jellemzően az alapozás időszaka, de néhányan a tagok közül ekkor sem lazáztak, februármárciusban vertikál típusú versenyeken vettek részt. Az igazi szaladóidény azonban március végén startolt el, amikor Ivóban megrendezték az első futótábort, ahol mintegy 50-en rótták a kilométereket, hogy aztán regenerálódás közben előadásokat hallgathassanak a futásról, az edzésmódszerekről, a helyes táplálkozásról. A tábor költségeinek nagy részét sikerült a 2014-es Fuss neki!-n összeszaladni, a szállás például ingyen volt a részvevőknek. Októberben szintén ilyen célból futottak, 5000 lej feletti összeget gyűjtve a második futótáborra, amire valamikor március végén kerül majd sor. A 2015-ös húsvéti sonka lefutására szervezett vágta már jubileumi volt, hiszen elérték az ötvenedik közösségi szaladást. A Feel Good - osok ettől szó szerint megtáltosodtak, a következő hónapokban egymás után nyargaltak végig a városi és terepfutó versenyeken (Kolozsvár, Brassó, Tusnád, stb.). Májusban egy nyolc fős udvarhelyi különítmény hódította meg Keszthelyt, ahová a testvérváros meghívására érkeztek, és igen szép eredményeket, öszszesen öt egyéni és csapat helyezést értek el. Szervezésben sem utolsók Augusztus elején még nagy számban vettek részt a Varsági Terepfutáson, hogy aztán igazán belevethessék magukat a hónap végi nagy eseménybe, a harmadik Hargita Trail megrendezésébe. A Feel Good által szervezett versenyen három távon indult a mintegy 170 nevező, akiknek közel 70 szervező biztosította az útvonalat, a frissítőket és mindent, amire csak szüksége lehetett a futóknak. A sikeresen és vidám hangulatban lezajló terepverseny után sem pihentek a tagok, hiszen szeptember végén jött a különleges, töritési órának is beillő Tivadár emlékfutás, ahol a résztvevők szaladva ismerhették meg a város környéki, már elfelejtett települések történetét. Az októberi versenyek (Királykő Maraton, Budapest Maraton) és a nagyon eredményes Fuss neki! után novemberben a legbátrabb és legbevállalósabb Feel Goodosok megtámadták a székely szent hegyet: a Patkóból 42 kilométeren keresztül szaladtak szinte végig felfelé, hogy elérjék a már behavazott Madarasi- Hargita csúcsát. Idén sem lustálkodnak A közösségi futások 2016- ban is folytatódni fognak, ahogy az új, vagy már bejáratott rendezvények is (futótábor, Hargita Trail, Tivadár, Kifutok a Hargitára), és nagy versenytervekről is hallani már. Ilyés Lóránd, a Feel Good vezetője szeretné, ha rendezvényeik egyre magasabb színvonalúak lennének és minél többen vennének rajtuk részt. Szerinte eddig is azért működtek jól az események, mert a tagok lelkesedésből és szeretetből csinálják a dolgokat, nem pénzért. A Feel Goodnál ugyanis nem az anyagiak, hanem a csapat és a közösség a legnagyobb érték. • Györgyei Szabó Magdolna : Mintegy hatvanan jelentkeztek a harmadik újévi tömegfutásra A futás minden gondot elűz így gondolhatta az a 60 szaladó - köztük a 75 éves, Csíkszeredai Gyuri bácsi - is, akik január 3-án, vasárnap nem a meleg ágyban henyélést, hanem a közös, évindító futást választották a kemény mínuszok ellenére is. A Gondűzőtől startoló és oda visszaérkező, a Mondó hegyet megszaladó újévköszöntés igen jól sikerült, hiszen a sok BUÉK puszi mellett már az idei futós tervek egyeztetésére is sor került, így biztos, hogy a Feel Goodosok 2016-ban sem maradnak érmek és sportos élmények tucatjai nélkül.