Udvarhely, 2016. január (3. évfolyam, 449-468. szám)

2016-01-04 / 449. szám

Napirenden. MINDENNAPI Én, fogadom V­an az az igen találó Woody Allen idézet, hogy „Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről”, ami igen szépen rímel arra a másik köz­keletű mondásra, hogy „Ember tervez, Isten végez”. Talán ezek miatt is van az, hogy manapság az újévi fogadkozások helyett azok kigúnyolása, de minimum elvicceskedése dívik? Nem tudom, abban viszont biztos vagyok, hogy mindenki életében vannak olyan területek, amelyek működhetnének jobban, simábban, urambocsá bol­dogabban. Valahogy mégis az van, hogy a legtöbben látják a problémát, talán még a megoldást is, a tevés viszont már sokszor szenvedés, úgyhogy marad min­den úgy, ahogy volt, langyosan és diszfunkcionálisan. Nyilván sokan a korábban bebukott és meg nem valósított tervek miatt hagynak fel az év eleji fogad­kozással, pedig szerintem ezeknek még úgy is nagy hasznosságuk van, ha sikertelenek. Mert legalább fel­színre hozzák a gondokat és szembenézésre, önvizsgá­latra kényszerítenek, ha csak időlegesen is. Ez persze a legtöbbször igen fájdalmas, kényelmetlen és feszen­­gős, így teljesen érthető a szokásos visszacsúszás a már jól ismert, lapos mederbe. Én magam nagy tervező vagyok, annak ellenére, hogy maximálisan hiszek a spontaneitás erejében is. A tervekre, s így a fogadalmaimra is úgy tekintek, mint valami keretrendszerre, amely egy általam kívána­tos pályán tart, de hogy azon belül milyen eszközzel, gyorsasággal és társasággal haladok, azt már az élet rendezheti el. Hiszen az igazából mindegy, hogy azt a 10 kilométert kedden vagy vasárnap, reggel vagy este, magányosan vagy csoportosan szaladom le, a lényeg, hogy a heti penzum, ami a kitűzött sportcéljaimhoz igazodik, meglegyen. A fentiekből is látszik, hogy én hiszek a fogadal­makban, amelyek persze nem köthetőek csak az újév­hez, hiszen ahogy az élet zajlik, mindig újabb, szebb ötletek és lehetőségek merülnek fel, amelyek simán átírhatják a korábban olyan jól kifundált terveket. Amik még így sem mentek veszendőbe vagy pocsékba, hiszen egészen az új történésekig kapaszkodót nyúj­tottak a mindennapok zavaros katyvaszában. Megfogadni dolgokat és elfogadni olyanokat, amilyeneket az élet dob, egyszerre lehetséges és mű­ködőképes modell, amiben nincs választási kényszer. Éppen ezért én az idei évnek utat mutató, nagy ívű fo­gadalmakkal indulok neki, miközben iz­gatott lelkesedéssel várom a váratlan ese­ményeket is, hogy azokat is befogadjam és beillesszem a szépen alakuló, rugalma­san tervezett székelyföldi életembe. ■ Györgyei Szabó Magdolna FEEL GOOD, AHOL A LEGNAGYOBB ÉRTÉK A CSAPAT Jól érzik a futásokat Egyre nagyobbra duz­zad azon futóbolondok száma, akik az udvar­helyi Feel Good Sport­egyesület közösségi futásain, rendezvényein részt vesznek. 2015- ben majdnem minden második hétvégén volt közös szaladás, a tagok rengeteg szépen csillogó érmet hoztak el a külön­böző versenyekről, és nem hiányoztak a saját szervezésű események, versenyek sem a reper­toárból. A Feel Good Sportegyesüle­tet néhány barát alapította, akiket összekötött a közös futás öröme, és ezt szerették volna szélesebb körre is kiterjeszteni. A 2012-es megalakulás után 2013-ban húzták fel igazán a nyúlcipőt, innentől kezdve egyre gyakoribbá váltak a nyílt, meghirdetett terepszaladások, amihez évről évre mind többen csatlakoznak: időjárástól és idő­ponttól függően akár 30-40-en is ott vannak egy-egy ilyen kö­zösségi futáson. sí Szépen megszaladtak 2015-ben is A futószezon a Feel Good­­nál már január első hétvégéjén elkezdődik, az első közös sza­ladás a hagyományoknak meg­felelően mindig a Gondűzőtől indul, s ez így történt 2015-ben is. Ugyan a tél futószempontból jellemzően az alapozás idősza­ka, de néhányan a tagok közül ekkor sem lazáztak, február­­márciusban vertikál típusú ver­senyeken vettek részt. Az igazi szaladóidény azon­ban március végén startolt el, amikor Ivóban megrendezték az első futótábort, ahol mint­egy 50-en rótták a kilométere­ket, hogy aztán regenerálódás közben előadásokat hallgathas­sanak a futásról, az edzésmód­szerekről, a helyes táplálkozás­ról. A tábor költségeinek nagy részét sikerült a 2014-es Fuss neki!-n összeszaladni, a szállás például ingyen volt a részvevők­nek. Októberben szintén ilyen célból futottak, 5000 lej felet­ti összeget gyűjtve a második futótáborra, amire valamikor március végén kerül majd sor. A 2015-ös húsvéti sonka le­futására szervezett vágta már jubileumi volt, hiszen elérték az ötvenedik közösségi szala­­dást. A Feel Good - osok ettől szó szerint megtáltosodtak, a következő hónapokban egymás után nyargaltak végig a városi és terepfutó versenyeken (Ko­lozsvár, Brassó, Tusnád, stb.). Májusban egy nyolc fős udvar­helyi különítmény hódította meg Keszthelyt, ahová a test­vérváros meghívására érkeztek, és igen szép eredményeket, ösz­­szesen öt egyéni és csapat he­lyezést értek el. Szervezésben sem utolsók Augusztus elején még nagy számban vettek részt a Varsági Terepfutáson, hogy aztán iga­zán belevethessék magukat a hónap végi nagy eseménybe, a harmadik Hargita Trail meg­rendezésébe. A Feel Good által szervezett versenyen három távon indult a mintegy 170 ne­vező, akiknek közel 70 szervező biztosította az útvonalat, a fris­sítőket és mindent, amire cs­ak szüksége lehetett a futóknak. A sikeresen és vidám han­gulatban lezajló terepverseny után sem pihentek a tagok, hi­szen szeptember végén jött a különleges, töri­tési órának is beillő Tivadár emlékfutás, ahol a résztvevők szaladva ismerhet­ték meg a város környéki, már elfelejtett települések történe­tét. Az októberi versenyek (Ki­rálykő Maraton, Budapest Maraton) és a nagyon ered­ményes Fuss neki! után no­vemberben a legbátrabb és legbevállalósabb Feel Good­­osok megtámadták a székely szent hegyet: a Patkóból 42 ki­lométeren keresztül szaladtak szinte végig felfelé, hogy elérjék a már behavazott Madarasi- Hargita csúcsát. Idén sem lustálkodnak A közösségi futások 2016- ban is folytatódni fognak, ahogy az új, vagy már bejára­tott rendezvények is (futótábor, Hargita Trail, Tivadár, Kifutok a Hargitára), és nagy verseny­tervekről is hallani már. Ilyés Lóránd, a Feel Good vezetője szeretné, ha rendezvényeik egyre magasabb színvonalúak lennének és minél többen ven­nének rajtuk részt. Szerinte eddig is azért működtek jól az események, mert a tagok lelke­sedésből és szeretetből csinál­ják a dolgokat, nem pénzért. A Feel Goodnál ugyanis nem az anyagiak, hanem a csapat és a közösség a legnagyobb érték. • Györgyei Szabó Magdolna : Mintegy hatvanan jelentkeztek a harmadik újévi tömegfutásra A futás minden gondot elűz így gondolhatta az a 60 szaladó - köztük a 75 éves, Csíkszere­dai Gyuri bácsi - is, akik január 3-án, vasárnap nem a meleg ágyban henyélést, hanem a közös, évindító futást választották a kemény mínuszok ellenére is. A Gondűző­től startoló és oda visszaérkező­, a Mondó hegyet megszaladó újévköszöntés igen jól sikerült, hiszen a sok BUÉK puszi mellett már az idei futós tervek egyeztetésére is sor került, így biztos, hogy a Feel Good­­osok 2016-ban sem maradnak érmek és sportos élmények tucatjai nélkül.

Next