Udvarhelyi Híradó, 2000. június (11. évfolyam, 43-51. szám)

2000-06-01 / 43. szám

2 A Cserahát-íigy - az igazmandis próbaköve (folytatás a keddi lapszámunkból) És az RMDSZ nem segített? Mert Szász Jenő ezt állítja. És nem mondja el, amit én most elmondok. A Văcăroiu-féle intézkedést közzétevő Hivatalos Közlöny megérkezése pillanatában Sófalvi László alpolgármester irodájában tartózkodtam. Azonnal felhívtam Takács Csaba ügyvezető elnököt, tájékoztattam őt és intézkedéseket sürgettem. Az új kormány ülésein, az immár kormányban lévő RMDSZ nyomására, Tokay György nemzetiségi miniszter felvezetésében többször is napirendre került a csereháti ügy. Verestóy Attila szenátor, az RMDSZ parlamenti frakciójának vezetője még a Szász Jenő jelenlétét is kieszközölte az 1997. március 14-i kormányülésen: az udvarhelyi álláspontot Verestóy szenátor terjesztette elő. Ezek után írja alá Ciorbea miniszterelnök azt a kormányrendeletet, amely hatályon kívül helyezi a Vácároy-féle adományozást. Az RMDSZ közbelépésére az új kormány igazságot szolgáltatott az udvarhelyi önkormányzatnak - de Szász Jenő azt állítja, hogy az RMDSZ csúcsvezetése nem állt melléje. És mit tett el Ezt a kormányülést megelőzően, március 4-én, a Marosvásárhelyi Táblabíróság 198/B számú döntésével helyt ad az Aris Industrie fellebbezésének, és az építkezés leállítása ügyében számunkra kedvezőtlen döntés születik úgy, hogy az önkormányzat akkori védőügyvédje meg sem jelenik a tárgyaláson. Hol volt abban a fontos pillanatban a Szász Jenő ügyvédje? Ez is talán az RMDSZ mulasztása? A Ciorbe-féle döntés után világos lett: az RMDSZ bukaresti tisztségviselői megtették kötelességüket és az új román hatalom is jóindulattal nyúlt a kérdéshez, amely visszaterelődött jogi síkra. Azt se felejtsük el, hogy nemcsak a bukaresti RMDSZ-politikusok, hanem a Hargita Megyei Tanács is határozottan támogatta az udvarhelyiek igényeit: még 1997. február 4-én (tehát már a Vácároy-döntés után, de még a Ciorbea-határozat előtt) Kolinthán Gábor, a Blargita Megyei Tanács elnöke Szándéknyilatkozatot írt alá a Baselban Martin H. Bruckhard elnökkel és Cyrill Bürgellel, a Basel Hilft Egyesület képviselőivel, amelyben rögzítik a csereháti épület működésének alapelveit. Ez a protokollon ismét az udvarhelyieknek kedvez, már akkor valós esély volt arra, hogy ha a helyi vezetés ügyes diplomáciával dolgozik, a Cserehát ügye mind a bukaresti, mind a svájci vonalon már rég a javunkra dőlt volna el. Nem ez történt... Hanem az ellenkezője. 1997. május 20-án váratlanul Székelyudvarhelyre érkezett a Szeplőtelen Szív Kongregáció néhány apácája, Aristide Roibu kíséretében. Az aznapi tárgyaláson nem történt megegyezés, ezért másnapra, 27-ére új tárgyalásokat tűztek ki. Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában Marosvásárhelyen találkoznak Emil Constantinescu és Göncz Árpád elnökök: esély van arra, hogy a féléve hivatalába lépett román államfő és a magyar elnök elindíthassák a román-magyar megbékélési folyamatot. Tudja ezt Roibu úr, és tudja ezt Szász Jenő is. Csakhogy nem mindenkinek érdeke a megbékélés. Közismert a svájci nagykövettel kapcsolatos botrány, akinek román kitartottja a szekuritáté, majd a SRI informátora volt. Roibu úr és Cyrill Bürgel sokszor megfordultak ebben a környezetben. Roibu úr udvarhelyi megjelenése éppen 1997. május 26-27-én nem volt a véletlen műve! Erre a mesteri provokációra Szász Jenő dilettáns módon válaszol: az ő érdeke nem a diplomatikus megoldás és az ügy tapintatos kezelése, hanem ellenkezőleg, annak botránnyá duzzasztása. Nyílt tanácsülést hív össze, és a helyi tv egyenes adásában az egész város láthatja: Szász Jenő oroszlánként küzd a város igazáért! Azt persze a nézők nem tudhatják, hogy a polgármesternek a város előtti imázs teremtése a fontos, mert vaj van a fején. Anélkül ugyanis, hogy a Városi Tanács véleményét kikérte volna, május elején Bürger úr kérésére beengedett a lepecsételt csereháti épületbe „felügyelőként" egy holland házaspárt, Harry W. Peterst és feleségét. A hollandok szinte egyhónapi tartózkodása a Csereháton precedenst teremtett arra, hogy - a polgármester által csak színlelt látványos „háború" ellenére - az apácák még aznap éjjel egyszűen besétáljanak a hátsó ajtón a „lepecsételt" épületbe... Szász Jenő saját maga vontatta be a trójai falovat a Cserehátra. De erről mélyen hallgat mind a mai napig. Következett a másnapi tömeges tiltakozás és egy még nagyobb botrány, aminek szenvedő alanya a saját hősiességétől megrészegült Bardóczy Csaba lett, hiszen a pecsét és az apácák kitessékelésekor (Szász Jenő-i fogalmazás) került le az ajtóról, így a törvény betűje értelmében Bardóczy törte fel az épületet... így lett a Harkov-jelentésben inkriminált székelyföldi „románüldözést" felelevenítő botrányból ismét politikai ügy, amely megtorpedózta a román—magyar tárgyalásokat. Szomorú példa: a hozzá nem értő, hősködő „magyarkodás" hogyan futtatja zátonyra az egész romániai magyarság ügyét, csak azért, mert Szász Jenő úgy mozog a politikában, mint az elefánt a porcelánboltban. Az ügy epizódjaként nemcsak Szász Jenő ellen indult kivizsgálás (ahogyan ő egyedül mártírkodik), hanem Sófalvi László alpolgármester ellen is, aki akkor a Városi RMDSZ elnöke volt. Mindkettejük ügyének leállításában nagy szerepe volt Verestóy Attila szenátor közbelépésének. (folytatás a következő lapszámunkban) Antal István képviselő Székelyudvarhely, 2000. május 26-28. Mesteri diverzió - dilettáns politikus Felhívás a romániai magyarsághoz Több mint tíz esztendeje immár, hogy mi, romániai magyarok közös akarattal szövetséget hoztunk létre. Időközben pártok jöttek és pártok mentek körülöttünk a román politikai életben, de mi megtartottuk ezt a szövetséget. Sok minden megváltozott, ám egyvalami nem változhatott: az összefogás értelme és képessége. Egy elnyomott, félreszorított, roncsolt közösség ezekben az években erőt gyűjtött és talpra állt. Lejárt az az idő, amikor mások döntöttek a fejünk fölött. Ma már tőlünk függ számos helységben, hogy kik lesznek a polgármesterek és tanácsosok. Elnémított közösség voltunk valamikor, ma szólhatunk és szólnunk kell, szavazhatunk és kell is szavaznunk! Mindenütt, ahol az elmúlt években a mi kezünkben, az RMDSZ kezében volt a döntés, előbbre vittük a magyar közösség helyzetét, és ha lehetett, az ország sorsát is. Most ismét választanunk kell mindannyiunknak, június 4-én szavaznunk kell az RMDSZ polgármester-jelöltjeire, helyi és megyei tanácsosjelöltjeire. Ők azok, akik egy erős szövetséggel a hátuk mögött tudnak majd úgy cselekedni a következő négy évben, hogy végre gyarapodjunk és ne szegényedjünk, hogy gyermekeink itt keressenek maguknak jövőt a szülőföldön, hogy magyarul szólhassanak és tanulhassanak. Szűklátókörű, aki azt mondja, hogy mindenkitől függetlenként akar dolgozni, és az is, aki más pártok listáin állítólag éltünk, magyarokért akar majd küzdeni. Mi nem lehetünk egymástól függetlenek, és különösen nem lehetünk az összefogás, a közös akarat eszméjétől függetlenek. Nekünk ma legfőbb értékünk a szövetség, amelyet egy évtizeddel ezelőtt megkötöttünk. Mi együtt vagyunk erősek. Mi külön-külön gyengék vagyunk, de együtt nem lehet minket legyűrni! Köszönet illeti mindazokat, akik ezt az egységet hűségesen megtartották, és akik ebben a választási kampányban is elkötelezetten dolgoztak a szövetségért! június 4-én minden szavazatra szükségünk lesz, hogy felkészült, elkötelezett, dolgozni tudó és küzdeni képes polgármestereket és tanácsosokat válasszunk. Hazavárunk mindenkit, hazavárjuk a külföldön tartózkodókat is! Erős, a gyakran még mi oilgrönkgrófiskedő központi hatalommal is szembeszegülő önkormányzatokra, európai színvonalú helyi közigazgatásra van szükségünk. Kérem, szavazzanak az RMDSZ jelöltjeire! Szavazzanak közös jövőnkre! Markó Béla, az RMDSZ elnöke _____________________________________________2000. május10. Xtbo&skeiyi jíit-A&á, ZÓÓÓ. jÚlius 1., etőtönökVÁLASZTÁS Tisztelt Szász Jenő úr! Nagyon sürgőssé vált Önnek az, amit szép kifejezéssel program-megvitatásnak vagy nyílt megmérettetésnek nevez.. Tisztelt polgármester úr, szögezzük le elöljáróban - vallja be őszintén és férfiasan a tükör előtt legalább magának -, hogy itt nem erről van szó. Az ember ne hazudjon se magának, se Udvarhely népének. Az az érzésem, hogy Önnek halvány fogalma sincs a fenti magyar szavak jelentéséről: 1. A programbemutatás szerintem nem egy félórás ingyencirkusz. Volt ideje és alkalma éppen elégszer az elmúlt két hónapban, hogy ismertesse a programját a város 11 RMDSZ körzetében, ahol én a jelölő részt vettem. Ehelyett Ön arra fecsérelte az időt, hogy minden úton-módon ócsárolta és rágalmazta az RMDSZ-t, valamint az Ön vélt ellenségeit. Ha emlékezetkihagyása lenne, én segíthetek, ezeket a szavakat Ön mondta éppen a Művelődési Házban rendezett lakossági fórumon: „Udvarhelyen az a folyamat, amit Bukarestből irányítanak, egyre erőteljesebb kell legyen, mert ha ennek Antal István egy végrehajtója, még azt sem fogja tudni, mi történt, annyira távol lesz.(...) Szomorú vagyok és azon vagyok szomorú, mert egy RMDSZ-szervezet, ha nincs megelégedve Szász Jenővel, nem tud felállítani egy normális alternatívát. (...) Most ide egy bábut be akar ültetni Antal István személyében, akinek lehet parancsolni." Tisztelt Szász úr, ha Ön két hónap alatt nem volt képes hitelesen beszámolni arról, amit tett - nem a melldöngetésekre és a más tollával való ékeskedésre gondolok, hanem a tagadhatatlan mulasztás bátor és férfias bevallására is -, ha két hónap alatt nem volt képes meggyőzően előadni programját, akkor már elnézést, ez szegénységi bizonyítvány egy tehetséges fiatalemberre nézve, hogy utolsó szalmaszálként szerény személyemhez - egy bábuhoz! - kapkod a programja elfogadtatása végett. Hát ide jutott Ön négy sikeres év utáni következtetésem. Ön most sem az igazat mondja, nem programismertetést, hanem felhajtást akar. 2. Milyen megmérettetésről beszélt? Önnek nem volt elég meggyőző, hogy az RMDSZ-ről több ezer udvarhelyi választópolgár mondott véleményt az előválasztásokon és most a 200-300 színháznéző előtti ripacskodást - amit elképzel - nevezi „nyilvános megmérettetésnek?" Legyünk komolyak, polgármester úr! Hát ide jutott, hogy a tévé nyilvánossága helyett nagylelkűen felajánlja azt a Művelődési Házat, ami a városé, nem az Öné, és amit két hónapig hiába kért az RMDSZ, men süket és kétszínű elutasítás volt a válasz. Még jó, hogy nem invitál kocsmai lájbitépésre! A mai, kabaréba illő események, amikor a város utcáit a budapesti cirkusz autója után a független polgármesterjelölt allegorikus kocsija szórja tele a legabszurdabb hazugságokkal, meggyőzően bizonyítják, hogy ön nemcsak politikai ellenfeleit, hanem az „Önt élő várost" is képes megalázni, jóérzésű ember nem veheti ezt komolyan. Tehát én sem. 3. Udvarhelynek a tájékoztatáshoz való jogára is hivatkozik. Ön veszi a szájára ezt a szót, aki arra sem volt képes, hogy legalább olyan becsületesen számoljon el a város pénzével és a költségvetési helyzettel, mint ahogy azt tette annak idején az Ön által hibáztatott Ferenczy Ferenc. Ebben viszont egyetértünk: Udvarhelynek joga van tudni, mire költötte Ön a polgárok pénzét az elmúlt négy év alatt. Erről beszéljen egyedül, ehhez nincs szükség az én segítségemre. 4. Tisztelt Szász Jenő úr, Ön nem ismeri a vita, viadal vagy párbaj legelemibb szabályait sem - vagy pedig szokása szerint megint mellébeszél, jobb helyeken a kezdeményező fél megküldi a kihívást, és a kihívott fél kizárólagos joga feltételeket szabni. Ne Ön határozzon meg nekem feltételeket, úgy mint a beosztottjainak - ez az én jogom. Tehát ha értelmét látom annak, hogy alkalmat adjak Önnek, nem megmérettetésre és nem programbemutatókra, hanem vitára, akkor a feltételeket én szabom meg. Ezt egyébként az előző válaszomban már megtettem, de Ön mintha nem is tudna olvasni, erre nem reagált. Megismétlem: Először: a jelenlegi kampány első fordulójában kizárólag mind a hat jelölt részvételével voltam hajlandó leülni Önnel beszélgetni. (És ne játssza az értetlent: jól tudja, hogy a két-két perc egyetlen kérdés és nem a teljes program kifejtésére vonatkozott.) Másodszor: csak a televízió adja meg a vita teljes nyilvánosságát és értelmét. Máshol nem ülök le Önnel beszélgetni. Harmadszor: az idő rövidségét szerintem csak Ön érzi kényszerítőnek. Én nem sietek. Ergo: én nem másítom meg a szavam, amit mondtam, azt tartom. Ha Ön nem tudja teljesíteni a feltételeimet, akkor legnagyobb sajnálatomra, méltatlannak tartom mindkettőnk számára, hogy egy rögtönzött piaci cirkusz most egyelőre elmarad. A második fordulóban, ha még versenyben leszünk - az előbbi feltételeimhez továbbá is ragaszkodva - , a legnagyobb örömmel állok az Ön rendelkezésére. Kiváló tisztelettel, Antal István Utóirat: Ma este (szerda) 8 órakor egyébként foglalt vagyok. Az én kampányprogramomban futballmérkőzés szerepel. ^____ Székelyudvarhely, 2000. május 31 . ) Tájékoztató a szavazás módszeréről ■ A szavazópolgár három szavazólappal, valamint a szavazóeszközzel, egy pecsételővel megy be a szavazófülkébe, de csak mielőtt felmutatta személyazonossági igazolványát - tájékoztatott Bunta Levente, az Udvarhelyszéki RMDSZ önkormányzati alelnöke. A szavazófüzetecskékben négyzetek találhatók, ezekben vannak elhelyezve a nevek. Nagyon fontos, hogy a választópolgároknak a téglalap alakú keretbe kell ütniük a pecsétet. A pártok, szövetségek feltüntethettették jeleiket, ezzel természetesen az RMDSZ is élt. Akik például az RMDSZ-re szeretnének voksolni, azok keressék a tulipánt. A székelyudvarhelyi választófüzetek esetében az RMDSZ polgármester-jelöltje a második, helyi tanácsosjelöltjeink szintén a második, míg a megyei tanácsosi tisztségre pályázó RMDSZ-es jelöltek listája a harmadik helyen található meg, természetesen mindegyik mellett fel van tüntetve a szövetség jele, a tulipán. Amennyiben valaki elrontja a szavazólapot, újat kérhet. Nagyon fontos, hogy egy füzetbe csak egy pecsétet szabad tenni, ellenkező esetben a szavazólap érvénytelennek minősül. Arra is felhívom a választók figyelmét, hogy a szavazófülkékbe csak egyedül szabad tartózkodniuk.