Udvarhelyi Híradó, 2001. augusztus (12. évfolyam, 60-68. szám)

2001-08-28 / 67. szám

oldott Jieryi -csú­dó, 1601. auffusztus 16., hebdx M­agaxix A mndme? doraMtL si mm Jl u2 a i TmMmJlUJJ ■ Mondd meg, milyen indulókat is­mersz, és megmondom, hány éves vagy ■ Az ifjúság legfeljebb a klasszikus Rákóczi-indulót ismeri, az idősebbek még a Sztálin-dalok­­ra is emlékeznek ■ Köztük indulók sorozatára, oroszos vagy kevésbé oroszos változatban, ahogy a párt­ideológia diktálta ■ Mi menetel­tünk ritmusukra hajdan a nagy ün­nepeken ■ Ez ma már szerencsére a múlté, mint ahogy az is történe­lem, ami Budapest mellett, a Tété­­nyi-fennsíkon levő szoborparkban található. A bejárat stílusosan szocreál, szigorú téglafal, melyben Lenin atyuska és a Marx-Engels páros szobra áll mementó­­ként. A sajátosan kelet-európai, amúgy a világon egyedülálló gyűjteményt a haj­dani köztéri szobrok alkotják, amelyek a szocialista kultúrpolitika és ideológiai eszmerendszer útmutatásai és igényei alapján készültek el. A szoborpark létre­hozásának ötlete Szörényi László iro­dalomtörténészé volt, aki elképzeléseit a Hitel című folyóirat 1989. július 5-ei szá­mában le is írta. A rendszerváltás természetszerűen hozta magával a szobrok ledöntését, így a régi ideológia kézzelfogható szimbólu­mai nem maradhattak a helyükön. Me­rész gondolat volt összegyűjteni és az utókor számára átmenteni őket. „Ezek­ből a propagandisztikus szobrokból egy ellenpropagandisztikus parkot építek - írta pályázatában a tervező, ifj. Előd Ákos. - Ez a park a diktatúráról szól, s abban a pillanatban, amikor ez kimond­ható, leírható, megépíthető, akkor már a demokráciát hirdeti. Csak a demokrácia képes megadni a lehetőséget, hogy sza­badon gondolkodhassunk a diktatúrá­ról." A hangulat tökéletes. A kapun belépve a két fogadóépület előtt egy özönvíz előtti rádióból harsog az induló: „Álltunk a vészben, álltunk merészen...“ A pionír­ként, ifjúmunkásként nevelkedett látoga­tó önkéntelenül is dúdolgatni kezd, míg a régi kitüntetéseket, propaganda-anya­got nézegeti. Aztán belép a parkba, melynek központjában virágokból kira­kott ötágú vörös csillag díszeleg. Körü­lötte állnak az alkotások. No nem minde­­nik, hisz az 1993-ban megnyitott létesít­mény még most sincs befejezve. A fű­ben szétfűrészelt dombormű hever, a szovjet katona szemgödrében meggyűlt a víz, mintha sajnálná, hogy nem hirdet­heti többé az egypártrendszer diadalát. A szocialista rendszer hanyag nagyvo­nalúsággal bánt az anyaggal. Vannak itt méreteikben meghökkentő bronz monst­rumok, melyek alatt kényelmesen meg­pihenhet egy felnőtt is. Ilyen a felszaba­dulási emlékmű egyik mellékalakja, a szovjet katona. A pálmaágat tartó nőalak maradt az eredeti helyén, a Gellért-he­gyen. De a zászlós, melyet egy Vaszilij Ivanovics Golovcov nevű szovjet kato­náról mintáztak, a skanzenbe került. A Tanácsköztársasági emlékmű 9,5 méte­res szobrának lábfején kényelmes az ülés. Az ember eltörpül az óriási, üvöltő alak mellett, akárcsak a mártírszobornál, melynek lehanyatló kezét is csak lábujj­hegyre állva lehet elérni. A látogatók bi­zony tiszteletlenek, utánozzák a „hősies“ gesztusokat, megpihennek a szobrok lá­bán vagy talapzatán, kezet fognak az elvtársakkal, és roppantul élvezik, hogy az egykor zsarnok hatalom immár nem büntethet érte. Megkopogtatják Kun Bé­la rozsdásodó pléh-emlékművét, ahol a „tömeg“ inkább groteszkül táncoló em­berekre emlékeztet. Belehuhognak a belsejébe, az meg kísértetiesen vissz­hangzik, mintha a kommunizmus szelle­me válaszolna. Sorjáznak a szobrok és emléktáblák, is­mert és kevésbé ismert nevekkel. Haj­dan ünnepi színterek díszei voltak, ma puszta díszletek. Emlékeztetnek arra a zsarnokságra, amit Illyés Gyula ekkép­pen fogalmazott meg: „Zsarnokság van, nemcsak a talpra álltan harsogott élje­nekben, hurrákban, énekekben. Ott van az utca sarkán, az éppoly harsány vígan vagy kongó zordan feszülő kőszobor­ban... Mert a zsarnokság ott van jelen­­valóan mindenekben.“ Sz. M. M. Életmentő „hálózsák” vízisiklóknak ■ „Hálózsákot” gyártanak vízisiklóknak Németországban ■ A különle­ges eszközzel a veszélyeztetett fajta túlélését akarják biztosítani ■ A vízisikló-hálózsákokat az észak-rajna-vesztfáliai Neuss székhelyű bioló­giai állomás Természet Háza a 3M elnevezésű céggel együttműködve gyártatja. A termék nem textil alapanyagú, hanem fa- és alumíniumlapokból készül. Ezeket a kissé merev „hálózsákokat” megfelelő helyeken kihelyezik a rajnai erdőkben, hogy a veszélyeztetett siklóknak rejtekhelyül szolgáljanak, és egy­ben elősegítsék felmelegedésüket is. Az emberre nézve teljességgel ve­szélytelen vízisiklók számára első lépésként 60 „hálózsákot" helyeznek el Neuss környékén, és azokat természetvédők rendszeresen ellenőrzik majd. A vízisikló (Natrics natrix) elsősorban kétéltűekkel táplálkozik és rendkívüli alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Kis-Ázsiától egész Európán át Észak-Afrikáig terjed élettere. Hossza eléri az egy-két métert, s a nőstények többnyire jóval hosszabbak a hímeknél - áll a dpa jelentésében. (MTI) Fonttól külön akar élni a felesége , Harrison Ford felesége benyújtot­ta a különélés bírósági kimondására irányuló kérelmét - közölte múlt csütörtökön a filmsztár szóvivője. Az „ágytól, asztaltól” történő elválasztás (amely még nem azonos a házasság végleges felbontásával) 18 évi házasság után történt, de nem érte váratlanul a hí­rességek magánélete iránt érdeklődő közvéleményt, mert tavaly novemberben a pár közös nyilatkozatban már bejelen­tette a különélést - csak akkor még mindketten hozzátették, hogy „megkísér­lik az életközösség helyreállítását”. A feleség, Melissa Mathison Ford foglal­kozása forgatókönyvíró. A pár az Apoka­lipszis, most című film forgatásakor talál­kozott egymással, és 1983-ban kötött há­zasságot. A Ford házaspárnak két gyer­meke - egy fia és egy lánya - van: a 14 éves Malcolm, valamint a 11 éves Geor­gia. Harrison Ford szóvivője szerint a kü­lönélés bejelentéséhez ragaszkodó asz­­szony a gyermekek közös felügyeletének a fenntartása mellett van. A légkör állító­lag „nagyon barátságos” Harrison és Melissa között. A világsztár, aki egyebek közt „Az elveszett frigyláda fosztogatói” cí­mű filmben nyújtott emlékezetes alakítást, és akit számos női magazin olvasói nyil­vánítottak szavazással a világ legkívána­tosabb férfijává, nem kommentálta felesé­ge jogi lépését. MTI embert Székelykeresztúron sike­rült lencsevégre kapni . Félreér­tés ne essék, a képen nem egy Forma-1-es pilóta látható, hanem Szabó Károly, a sportág húszéves rajongója. Szenvedélye valamikor gyermekkorá­ban kezdődött­­ a televízió képernyője előtt. Később valósággal falta az autós magazinokat, évek múlva pedig szinte mindenét pénzzé tette, hogy kijuthas­son a Hungaroringre, a Magyar Nagy­díjra. Itt végre élőben is láthatta ked­venc sztárjait, megsimogathatta a cso­dás versenyautókat. Közben lefényké­pezett mindent, ami emlékül maradha­tott... Hazatérte után sem feledte azt az élményt, amit az autók és a sztárok kö­zelsége jelentett számára. Mintha va­rázslat alatt lett volna, azok a különös alakú és fura színekben pompázó ver­senyautók nem akartak kimenni a fejéből. Miután beiratkozott a székely­udvarhelyi képzőművészeti iskolába, minden rajztudását fölhasználva előbb autós vázlatokat készített, majd külön­féle anyagokból kis Forma-1-es ver­senyautókat kezdett fabrikálni. Mára már az összes sztár kocsiját megalkot­ta. Emellett nem egy védősisakot is ké­szített. Ezek között akadnak egészen kicsik és életnagyságúak is, amelyeket fel is lehet próbálni. Egy szűk esztendeje a szülői ház ud­varán hozzálátott egy igazi versenyautó készítéséhez is. Első próbálkozása lé­vén azonban ez még nem kedvenc Forma-1-es kocsijának utánzata lesz, hanem egy kartingszerű kisautó. Szá­mításai szerint őszre elkészül vele, s re­méli, talál majd egy helyet, ahol egy próbálkozás erejéig pályára is viheti. Szente B. Levente 9 Egy siklóernyős a szobron­ ­ Egy francia kaszkadőr sik­lóernyővel leszállt csütör­tökön a New York-i Szabad­ság-szoborra, de mivel nem találta el pontosan a „landolásra” kiszemelt he­­­­lyet, háromnegyed órán át lógott a levegőben, míg si­került feltornásznia magát egy szilárd pontra. A kasz­kadőr, bizonyos Terry Do, a 92 méter magas nőalak ke­zében tartott fáklya lángjait övező szegélyre próbált meg leszállni, ám közben siklóernyője beakadt az aranyozott lángokba. A fér­fi a szegély széléről lógott a levegőben, míg végül hosszas erőfeszítések árán sikerült feljutnia a lángok peremére. Itt már vártak rá a New York-i rendőrök, akik megbilincselték és elvezet­ték. Dugóban flörtölnek a német nők A német nők csaknem egyharmada kedveli a du­gókat, autójában ücsörög­ve flörtölésre használja fel az alkalmat. Míg a legtöbb autósnak stresszt okoz, ha elakad útján, a német nők 28 százaléka kellemes ka­landként éli meg a hosszú dugós perceket - derült ki a német autószövetség fel­méréséből. A szövetség ezer nő és férfi megkérde­zése alapján számította ki a dugókat élvezők arányát. Hogy a férfiak hány száza­léka találja hasonlóan kel­lemesnek, ha elakad autó­jával, arra nem tért ki a dpa jelentése. Panasz a túlvilágra Apósa és anyósa annyira csúnyán bánt egy gaboni özvegyemberrel, hogy a férfi az Union című libre­­ville-i újságban apróhirde­tésben panaszolta be őket néhai feleségénél. „Ponto­san három hónapja és öt napja, hogy örökre elhagy­tál, kényére-kedvére hagy­va szüleidnek, akik amíg éltél, mindennapos vendé­gei voltak otthonunknak, és szégyentelenül élvezték mindazt, amit nyújtottunk nekik” - üzeni nejének az özvegy. „Ma, miután brutá­lis hirtelenséggel eltávoz­tál körünkből, én váltam a fekete báránnyá, minden­féle madárnéven csúfol­nak, mindenfélével megvá­dolnak, és láthatóan arra törekszenek, hogy én is olyan sorsra jussak, mint te” - tudatta a riadt férfi. Az újság gyászrovatában megjelent hirdetés az el­hunyt fotójával jelent meg, és tiltakozik a „kegyetlen gonoszság” ellen, amellyel a néhai feleség szülei „csak fokozzák” az özvegy fájdalmát. Az afrikai férfi esetét az AFP találta mél­tónak arra, hogy más or­szágokban található vejek tudomására hozza. MTI

Next