Udvarhelyi Híradó, 2004. január (15. évfolyam, 2-20. szám)
2004-01-23 / 15. szám
8 Iskolaudvar Kiskapuk, nagy örömük Megkezdődött ez az év is, és nemcsak jó dolgokat hozott magával, hanem olyanokat is, mint a vakáció vége és a második félév eleje... És mint tudjuk, ez a félév nem épp arról híres, hogy rövid, és úgy elrepül, hogy észre sem vesszük. Ellenkezőleg: arról híres, hogy még hozzáfagyunk a padhoz, amikor megkezdődik, és már rég leolvadunk a padról, amikor véget ér. Végül is ebből a szempontból azért nem olyan rossz, mert így, félév elején iskolautálatunkkal hivatkozhatunk arra, hogy olyan hideg van, hogy az embernek kedve sincs kimenni a házból, és ha ki is megy, akkor is csak olyan helyeket látogat, ahol forró csokihoz juthat, hogy felolvadjon. A nyár közeledtével pedig már mindenki nagy együttérzéssel gondol ránk, suliban sínylődő diákokra. Persze ez csak az évnek erre a néhány napjára jellemző, soha máskor, miért is lenne? Úgyhogy az embernek minden létező követ meg kell mozgatnia és minden létező kiskaput meg kell találnia annak érdekében, hogy elviselje mindazt, ami júniusig rá vár... Hogy mire is gondolok? Valami olyasmire, hogy gyakran fájni kezd a fogad románóra előtt, haza kell menned elzárni a nyitva felejtett vízcsapot, harmadszor temeted ugyanazt a szomszéd nénit, ja és persze, a legmegszokottabb kiskapu, amitől már szerintem tényleg minden tanár falra mászik: a könyvtár. Azt hiszem, ha tanár lennék (csak ezzel meg ne verjen az Isteni), szívesebben hallanám, hogy bocs, tanárnő, el kell mennem találkozni a szerelmemmel, vagy hogy nikotin- meg koffeinhiányom van, és meglátogatnék egy kávézót, minthogy egy diák ezzel a könyvtárdumával jöjjön. Amúgy szeretném előre is felhívni mindenki figyelmét: az előbb felsorolt kiskapuk igazán nem azért jelennek meg egy diákok számára írt oldalon, hogy ötleteket adjanak nekik, remélem, ez meg sem fordult a fejetekben... Khmm... Van persze még néhány nagyobb szabású kiskapu is, vagyis van elegánsabb módja is annak, hogy valaki mellőzzön néhány tanórát... például az osztálykirándulás. Az osztálykirándulás az az alkalom, amikor az osztályfőnök van a leginkább benne abban, hogy suli helyett inkább valami mással töltsétek az időt. Persze ez azért nem olyan egyszerű, hiszen ki kell választani a helyet, az időpontot, ami legalább a többségnek megfelel, de ha mindez összejön, akkor általában ezek a kirándulások azok, amelyek közelebb viszik egymáshoz az embereket. Mert itt mindenki önmaga lehet... Legalábbis inkább, mint a suliban. Arról nem beszélve, hogy a társaság együtt van reggeltől estig, és főleg estétől reggelig, így kénytelen figyelni a másikra, alkalmazkodi hozzá stb. így születnek a legnagyobb barátságok, és ott lesznek a legnagyobb balhék is. De talán még így is megéri a dolog, ha egyébért nem, csak a sulitól távol töltött időért, bár egy-egy osztálykirándulás után nem ez jut az ember eszébe. Hanem a közös főzések és a veszekedések a mosogatásnál, a párnaháborúk, a fogpasztázások, a spicces társainkon való szórakozás és még sorolhatnám. Bár azt hiszem, mindegyikben benne van egy kicsit a káröröm, hiszen az a legjobb öröm... legalábbis osztálykirándulások alkalmával. De még így is megéri elmenni, mert ha nem, akkor mégis mit fogunk majd mesélni az unokáknak, hogy milyen érdekes volt jó jegyet kapni, és szépen viselkedni? Na, azt már nem! Akkor már inkább jöjjön, aminek jönnie kell! Akár egy tubus fogkrémnek... Jégkarnevál „Idén végre mehetünk a jégre!" a mottója a vasárnap 11 órakor kezdődő jégkarneválnak. Az Udvarhelyi Fiatal Fórum által szervezett rendezvény két korosztályhoz szól, a gyerekekhez és a középiskolásokhoz. A jégkarneválnak a sétatéri korcsolyapálya ad otthont, a kétrészes program délelőtti részében a kis- és általános iskolás diákokra számítanak, itt a jelmezes felvonulástól az egyéni vetélkedőkig sok érdekességre lehet számítani. Ilyenek a csoportos korcsolyázás, felvonulás a jégen, jelmezesek bemutatkozása. A játékok között lesz bójázás előre és hátra, jég(HD)emberépítés a pálya közepére, tornászás, táncolás. Mindehhez meleg tea és emléklapok is járnak majd a szervezők részéről. A délutáni, középiskolásoknak szóló programokra minden iskola benevezhet egy ötfős csapattal (két lány, három fiú), a korcsolya mindenkinek kötelező. A 15 órakor kezdődő vetélkedő csoportos korcsolyázással, felvonulással, bemelegítéssel kezdődik. Ezután a csapatok bemutatkoznak (el kell mondják, hogy mit ábrázol a jelmezük). A vetélkedő próbái: staféta (gyorsaság, bójázás, meleg tea, célbadobás hógolyóval), jégkorongvezetés és kapura lövés, tekézés (műanyagpalackkal), szánkózás (két lány ül, két srác húzza, egy taszítja), karaoke a jégen (két személy), közben a többiek táncolnak, buliznak, seprűsdi (öt személy, öt seprű, egy teniszlabda és annyi kapu, ahány csapat van), kötélhúzás, tánc. (K. Z.) Az oldalt szerkesztette Katona Zoltán és Kovács Zsuzsanna, támogatta a Communitas Alapítvány Udvarhelyi Híradó, 2004. január 23., péntek Kusza világ: útvesztőkről, labirintusokról Nem mintha sokat tudnék segíteni bárkinek bármilyen problémájában. Tanácsot tudnék adni vagy hasonló... Én biztosan nem, hiszen én, vagyis a tinédzser vagyok a legelveszettebb, a legöszszezavarodottabb minden ember közül. Az egész életem olyan, akár egy labirintus, csak sajnos kijutni belőle számomra most kilátástalan. Gondolom, ezzel minden fiatal így van, és úgy érzi, hogy nem tud szabadulni a gondolatok útvesztőjéből. És persze én sem segíthetek, hiszen ezzel én is így vagyok, de írhatok pár dolgot arról, hogy a valódi labirintusokkal mi a helyzet... A világ egyik legősibb, ma is élő szimbóluma sok változatban és országban megtalálható. 1967-ben a montreali Világkiállításon több mint egymillió látogató kereste fel a Labirintusnak nevezett pavilont, melyben kinematografikus hatásokkal elevenítették meg a Minótauroszt elpusztító Thészeusz mítoszát. A történet felidézése az önmagát legyőzni tudó embert kívánta bemutatni, ahogy a kiállítás igazgatója, Roman Kroitor kifejtette: „A színterek élettapasztalatok, a „fenevad" az emberi természet szükségszerűen tökéletlen megismerése, amelyet legyőzni vagy elűzni remélünk, miközben áthaladunk a „labirintus" egyes szakaszain". A labirintus-jelkép valamennyi emberre hatással van, bármennyire különbözzön is életvitelük, mert az emberiség közös ősi tudásának része, hiszen jelentése a fajt és a kultúrát is meghaladó tudat alatti szinten jelenik meg. Ezt bizonyítja, hogy számos változatban ugyan, de ugyanazt az alapszimbólumot használták termékenységi rituálékon, halotti szertartásokon, kegytárgyként, kertmotívumként, rejtvényekben és játékokban, vagy kézimunkák díszítőelemeként. Bár amióta világ a világ, a labirintus az emberiség erőteljes szimbólumai közé tartozik, máig sem tudni, hogyan és miért ragadta magával az embert. Eredete sem ismert, a legkorábbi példák a Földközi-tenger mellékéről, főképpen Európából vannak megemlítve. A görög eredetű labirintus szó arra a mítoszra utal, melyben Daidalosz a krétai Minósz király kérésére a szörnyeteg Minótaurosz lakhelyéül szolgáló útvesztőt épít. Soha senki nem találta meg ennek a labirintusnak a pontos földrajzi helyét, bár egyes feltételezések a krétai gortüszi barlangrendszerre céloznak. Mindazonáltal a krétai labirintus motívuma újra meg újra feltűnik a világ minden táján. A krétai Knósszoszban, a minószi palotában végzett ásatások labirintusnak ugyan nem találták nyomát, bőséges bizonyítékaira bukkantak azonban a bikakultusznak, melynek jelképe a bárd, a labrüsz volt; talán ebből ered a „labirintus" szó... Az útvesztő a mai ember számára rejtvény, izgalmas, olykor félelmetes kaland lehet a bejárattól a középpontig vezető helyes út kiválasztása egy labirintus formájú élősövényben. Az első labirintusokban azonban csak egy út vezetett a középpontba, s többségüket kőbe faragták, vagy agyagedényekbe karcolták. A kis labirintusábrázolásokat, mint amilyeneket a hopi indiánok készítettek (de ilyen a krétai labirintus is), talán nagyobb - akár valóságos, akár mitikus - építmények szimbólumaiként használták. Még korábbi időkből származnak az egyiptomi labirintusok, így a pecsétminták és a Kr. e. 3400 körül élő Peribszen fáraó sírboltja. Mivel a labirintus feltehetőleg 5000 éves, múltra tekint vissza, nagy nehézséggel jár azon beszédes jelek felsorakoztatása, melyek fényt vetnének eredeti formájára és jelentésére. Az azonban bizonyos, hogy a labirintus-szimbólum közeli kapcsolatban állt a halállal. Amellett a közismert kör alakú útvesztők hasonlítanak a prehisztorikus sírboltokba vésett spirálokhoz vagy a szép mívű hármas spirálhoz, mely az írországi Newgrangr folyosó sírjában ma is látható. Az útvesztők és labirintusok, melyek mind szándékukban, mind céljukban megkülönböztethetetlenek, ily módon talán az Alvilág térképei, melyeket a távozó lelkeknek követniük kell, s mint ilyenek, a halál szimbólumai. Egyidejűleg az újjászületést is jelképezhetik, mert ha a lélek be tud jutni a labirintus közepébe, a kivezető utat is követni tudja majd... Előkészületben a Hó-napok Elkészült már az egy hónap múlva esedékes IV. Hó-napok programtervezete, amelyet az Sz-Madisz és a Star rádió szervez a Madarasi Hargitán február 26-29. között. A rendezvény első napja, csütörtök a hóröplabda, hótollaslabda, amerikai foci-vetélkedőkön részt vevő csapatok szervezésével, edzésekkel telik el, illetve hószoborépítéssel és a teremszakasz első felével. Pénteken bonyolítanák le a hóröplabda-bajnokságot, a hószumómegmérettetést, az amerikai focibajnokságot, a teremszakasz második felét, illetve a síbotdobó-versenyt és a szkanderbajnokságot. Szombat lesz a hótollaslabda-bajnokság, az amerikai focibajnokság folytatásának meg a sí- és hódeszkaverseny futamainak napja, ekkor értékelik ki a hószoborversenyen készült munkákat, és tartják meg a díjkiosztást. Minden nap természetesen buli zárja az estet. (R.A.) Ifjúsági havilap Megjelenik minden hónap utolsó csütörtökén.