Udvarhelyi Híradó, 2004. január (15. évfolyam, 2-20. szám)

2004-01-23 / 15. szám

8 Iskolaudvar Kiskapuk, nagy örömük M­egkezdődött ez az év is, és nemcsak jó dolgokat hozott ma­gával, hanem olyanokat is, mint a va­káció vége és a második félév eleje... És mint tudjuk, ez a félév nem épp ar­ról híres, hogy rövid, és úgy elrepül, hogy észre sem vesszük. Ellenkező­leg: arról híres, hogy még hozzáfa­gyunk a padhoz, amikor megkez­dődik, és már rég leolvadunk a pad­ról, amikor véget ér. Végül is ebből a szempontból azért nem olyan rossz, mert így, félév elején iskolautálatunk­kal hivatkozhatunk arra, hogy olyan hideg van, hogy az embernek kedve sincs kimenni a házból, és ha ki is megy, akkor is csak olyan helyeket lá­togat, ahol forró csokihoz juthat, hogy felolvadjon. A nyár közeledtével pedig már mindenki nagy együttérzéssel gondol ránk, suliban sínylődő diákok­ra. Persze ez csak az évnek erre a néhány napjára jellemző, soha más­­kor, miért is lenne? Úgyhogy az embernek minden létező követ meg kell mozgatnia és minden létező kiskaput meg kell talál­nia annak érdekében, hogy elviselje mindazt, ami júniusig rá vár... Hogy mire is gondolok? Valami olyasmire, hogy gyakran fájni kezd a fogad románóra előtt, haza kell men­ned elzárni a nyitva felejtett vízcsapot, harmadszor temeted ugyanazt a szomszéd nénit, ja és persze, a leg­­megszokottabb kiskapu, amitől már szerintem tényleg minden tanár falra mászik: a könyvtár. Azt hiszem, ha ta­nár lennék (csak ezzel meg ne verjen az Isteni), szívesebben hallanám, hogy bocs, tanárnő, el kell mennem találkozni a szerelmemmel, vagy hogy nikotin- meg koffeinhiányom van, és meglátogatnék egy kávézót, minthogy egy diák ezzel a könyvtár­dumával jöjjön. Amúgy szeretném előre is felhívni mindenki figyelmét: az előbb felsorolt kiskapuk igazán nem azért jelennek meg egy diákok számára írt oldalon, hogy ötleteket adjanak nekik, remé­lem, ez meg sem fordult a fejetek­ben... Khmm... Van persze még néhány nagyobb szabású kiskapu is, vagyis van ele­gánsabb módja is annak, hogy valaki mellőzzön néhány tanórát... például az osztálykirándulás. Az osztálykirándulás az az alkalom, amikor az osztályfőnök van a legin­kább benne abban, hogy suli helyett inkább valami mással töltsétek az időt. Persze ez azért nem olyan egyszerű, hiszen ki kell választani a helyet, az időpontot, ami legalább a többségnek megfelel, de ha mindez összejön, akkor általában ezek a kirándulások azok, amelyek közelebb viszik egy­máshoz az embereket. Mert itt min­denki önmaga lehet... Legalábbis in­kább, mint a suliban. Arról nem be­szélve, hogy a társaság együtt van reggeltől estig, és főleg estétől regge­lig, így kénytelen figyelni a másikra, alkalmazkodi hozzá stb. így születnek a legnagyobb barátságok, és ott lesz­nek a legnagyobb balhék is. De talán még így is megéri a dolog, ha egyé­bért nem, csak a sulitól távol töltött időért, bár egy-egy osztálykirándulás után nem ez jut az ember eszébe. Ha­nem a közös főzések és a veszeke­dések a mosogatásnál, a párnahábo­rúk, a fogpasztázások, a spicces tár­sainkon való szórakozás és még so­rolhatnám. Bár azt hiszem, mind­egyikben benne van egy kicsit a kár­öröm, hiszen az a legjobb öröm... leg­alábbis osztálykirándulások alkalmá­val. De még így is megéri elmenni, mert ha nem, ak­kor mégis mit fogunk majd mesélni az unokáknak, hogy milyen érdekes volt jó jegyet kapni, és szépen viselked­ni? Na, azt már nem! Akkor már in­kább jöjjön, aminek jönnie kell! Akár egy tubus fogkrémnek... Jégkarnevál „Idén végre mehetünk a jégre!" a mottója a vasárnap 11 órakor kezdődő jégkarneválnak. Az Ud­varhelyi Fiatal Fórum által szerve­zett rendezvény két korosztály­hoz szól, a gyerekekhez és a kö­zépiskolásokhoz. A jégkarneválnak a sétatéri korcsolya­pálya ad otthont, a kétrészes program délelőtti részében a kis- és általános is­kolás diákokra számítanak, itt a jelme­zes felvonulástól az egyéni vetél­kedőkig sok érdekességre lehet szá­mítani. Ilyenek a csoportos korcsolyá­zás, felvonulás a jégen, jelmezesek bemutatkozása. A játékok között lesz bójázás előre és hátra, jég(HD)em­­berépítés a pálya közepére, torná­szás, táncolás. Mindehhez meleg tea és emléklapok is járnak majd a szervezők részéről. A délutáni, közép­­iskolásoknak szóló programokra min­den iskola benevezhet egy ötfős csa­pattal (két lány, három fiú), a korcsolya mindenkinek kötelező. A 15 órakor kezdődő vetélkedő cso­portos korcsolyázással, felvonulással, bemelegítéssel kezdődik. Ezután a csapatok bemutatkoznak (el kell mondják, hogy mit ábrázol a jelme­zük). A vetélkedő próbái: staféta (gyor­saság, bójázás, meleg tea, célba­­dobás hógolyóval), jégkorongvezetés és kapura lövés, tekézés (műanyagpa­lackkal), szánkózás (két lány ül, két srác húzza, egy taszítja), karaoke a jé­gen (két személy), közben a többiek táncolnak, buliznak, seprűsdi (öt sze­mély, öt seprű, egy teniszlabda és an­nyi kapu, ahány csapat van), kötélhú­zás, tánc. (K. Z.) Az oldalt szerkesztette Katona Zoltán és Kovács Zsuzsanna, támogatta a Communitas Alapítvány Udvarhelyi Híradó, 2004. január 23., péntek Kusza világ: útvesztőkről, labirintusokról Nem mintha sokat tudnék segíte­ni bárkinek bármilyen problémá­jában. Tanácsot tudnék adni vagy hasonló... Én biztosan nem, hiszen én, vagyis a tinédzser va­gyok a legelveszettebb, a legösz­­szezavarodottabb minden ember közül. Az egész életem olyan, akár egy labirintus, csak sajnos kijutni belőle számomra most ki­látástalan. Gondolom, ezzel min­den fiatal így van, és úgy érzi, hogy nem tud szabadulni a gon­dolatok útvesztőjéből. És persze én sem segíthetek, hiszen ezzel én is így vagyok, de írhatok pár dolgot arról, hogy a valódi labi­rintusokkal mi a helyzet... A világ egyik legősibb, ma is élő szim­bóluma sok változatban és országban megtalálható. 1967-ben a montreali Világkiállításon több mint egymillió lá­togató kereste fel a Labirintusnak ne­vezett pavilont, melyben kinematog­­rafikus hatásokkal elevenítették meg a Minótauroszt elpusztító Thészeusz mítoszát. A történet felidézése az ön­magát legyőzni tudó embert kívánta bemutatni, ahogy a kiállítás igazgató­ja, Roman Kroitor kifejtette: „A színte­rek élettapasztalatok, a „fenevad" az emberi természet szükségszerűen tö­kéletlen megismerése, amelyet legyőzni vagy elűzni remélünk, miköz­ben áthaladunk a „labirintus" egyes szakaszain". A labirintus-jelkép valamennyi ember­re hatással van, bármennyire külön­bözzön is életvitelük, mert az emberi­ség közös ősi tudásának része, hi­szen jelentése a fajt és a kultúrát is meghaladó tudat alatti szinten jelenik meg. Ezt bizonyítja, hogy számos vál­tozatban ugyan, de ugyanazt az alap­szimbólumot használták termékeny­ségi rituálékon, halotti szertartásokon, kegytárgyként, kertmotívumként, rejt­vényekben és játékokban, vagy kézi­munkák díszítőelemeként. Bár amióta világ a világ, a labirintus az emberiség erőteljes szimbólumai közé tartozik, máig sem tudni, hogyan és miért ragadta magával az embert. Eredete sem ismert, a legkorábbi pél­dák a Földközi-tenger mellékéről, főképpen Európából vannak megem­lítve. A görög eredetű labirintus szó ar­ra a mítoszra utal, melyben Daidalosz a krétai Minósz király kérésére a ször­nyeteg Minótaurosz lakhelyéül szolgá­ló útvesztőt épít. Soha senki nem talál­ta meg ennek a labirintusnak a pontos földrajzi helyét, bár egyes feltételezé­sek a krétai gortüszi barlangrendszer­re céloznak. Mindazonáltal a krétai la­birintus motívuma újra meg újra feltű­nik a világ minden táján. A krétai Knósszoszban, a minószi palotában végzett ásatások labirintusnak ugyan nem találták nyomát, bőséges bizonyí­tékaira bukkantak azonban a bikakul­tusznak, melynek jelképe a bárd, a labrüsz volt; talán ebből ered a „labirin­tus" szó... Az útvesztő a mai ember számára rejtvény, izgalmas, olykor félelmetes kaland lehet a bejárattól a középpon­tig vezető helyes út kiválasztása egy labirintus formájú élősövényben. Az első labirintusokban azonban csak egy út vezetett a középpontba, s többségüket kőbe faragták, vagy agyagedényekbe karcolták. A kis la­birintusábrázolásokat, mint amilye­neket a hopi indiánok készítettek (de ilyen a krétai labirintus is), talán na­gyobb - akár valóságos, akár mitikus - építmények szimbólumaiként hasz­nálták. Még korábbi időkből szár­maznak az egyiptomi labirintusok, így a pecsétminták és a Kr. e. 3400 körül élő Peribszen fáraó sírboltja. Mivel a labirintus feltehetőleg 5000 éves, múltra tekint vissza, nagy ne­hézséggel jár azon beszédes jelek felsorakoztatása, melyek fényt vetné­nek eredeti formájára és jelentésére. Az azonban bizonyos, hogy a labirin­tus-szimbólum közeli kapcsolatban állt a halállal. Amellett a közismert kör alakú útvesztők hasonlítanak a pre­­hisztorikus sírboltokba vésett spirá­lokhoz vagy a szép mívű hármas spi­rálhoz, mely az írországi Newgrangr folyosó sírjában ma is látható. Az útvesztők és labirintusok, melyek mind szándékukban, mind céljukban megkülönböztethetetlenek, ily módon talán az Alvilág térképei, melyeket a távozó lelkeknek követniük kell, s mint ilyenek, a halál szimbólumai. Egyidejűleg az újjászületést is jelké­pezhetik, mert ha a lélek be tud jutni a labirintus közepébe, a kivezető utat is követni tudja majd... Előkészületben a Hó-napok Elkészült már az egy hónap múlva esedékes IV. Hó-napok program­­tervezete, amelyet az Sz-Madisz és a Star rádió szervez a Madarasi Hargitán február 26-29. között. A rendezvény első napja, csütörtök a hóröplabda, hótollaslabda, amerikai foci-vetélkedőkön részt vevő csapatok szervezésével, edzé­sekkel telik el, illetve hószoborépítéssel és a teremszakasz első felé­vel. Pénteken bonyolítanák le a hóröplabda-bajnokságot, a hószumó­­megmérettetést, az amerikai focibajnokságot, a teremszakasz máso­dik felét, illetve a síbotdobó-versenyt és a szkanderbajnokságot. Szombat lesz a hótollaslabda-bajnokság, az amerikai focibajnokság folytatásának meg a sí- és hódeszkaverseny futamainak napja, ekkor értékelik ki a hószoborversenyen készült munkákat, és tartják meg a díjkiosztást. Minden nap természetesen buli zárja az estet. (R.A.) Ifjúsági havilap Megjelenik minden hónap utolsó csütörtökén.

Next