Udvarhelyi Híradó, 2015. október (26. évfolyam, 190-211. szám)
2015-10-01 / 190. szám
2 Udvarhelyi Híradó * 2015. október L, csütörtök AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 3 hónap 6 hónap 12 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 220 lej 1 hónap Tárgyalásokkal folytatódik holnap Gáborék pere Újabb tanúkat kért a vádlott „Kész kabaré!”, ez volt a véleménye a Gálfi Árpád, székelyudvarhelyi önkormányzati képviselőt támogató közösség tagjainak arról a tárgyalási ülésről, amelyen tanúkat hallgattak ki szerda reggel. Az ügy, amelynek vádja szerint Gábor Róbert a rendőrségen megfenyegette a városatyát, halasztással ért véget. JÁNOSI ANDRÁS Az ítélőszék a fenyegetés ügyében a rendőrség beltéri kameráinak felvételeit kérte, de a rendőrségi jelentésben az áll, hogy nincsenek használható felvételek. Az előző ülésről hiányzó és ezúttal előállítási paranccsal megjelenő szolgálatos rendőr tanúvallomásában a rendőrségen történtekről adott beszámolót, bár látta, hogy emelkedett hangnemben folyt a felek közti vita és a testbeszéd fenyegető volt, mivel nem tud magyarul, nem értette, hogy valóban fenyegetés hangzott-e el. Vallomásában elmondta, hogy a rendőrségen több alkalommal is ki kellett küldenie a vádlottat abból a szobából, ahol Gálfi tartózkodott. Nem egyértelmű a vallomás A tanúvallomás utáni keresztkérdések és a válaszok pontosabban körvonalazták a fenyegetés történetét. Gábor ügyvéd nélkül tette fel kérdéseit, amelyekben a panaszos tanúit próbálta hitelteleníteni. Kiderült, hogy a két tanú közül az egyik feljelentést is tett ellene, de mivel az egy másik iratcsomóhoz tartozik, ebben az ügyben nincs jelentősége. A vádlott többször is egyenesen a tanúkhoz próbálta intézni kérdéseit, de mindannyiszor felszólította a bíró, hogy csak rajta keresztül értekezhet velük, és néhányszor arra is figyelmeztette Gábor Róbertet, hogy ne beszéljen soron kívül. A panaszos ügyvédjének kérdéseire a rendőr ismét közölte, hogy semennyit nem tud magyarul, ám ezúttal azt mondta, hogy az emelkedett hangú szóváltás nem utalt egyértelműen fenyegetésre. Újabb tanúk beidézését kérte a vádlott A vádlott tanúja azt állította, hogy a nap folyamán végig Gábor társaságában volt, és Gálfi Árpád legalább kétszer megfenyegette őket. Elmondta azt is, hogy egy-két héttel később Gábor Róbertet meg is verték, de nem tudta, ki. A rendőrségen történt szóváltásra ő úgy emlékezett, hogy Gálfi fenyegetőzött, a vádlott pedig csak emelkedett hangnemben kérdezte, miért fenyegeti őt. Gábor Róbert még két tanú beidézését kérte a bíróságtól, de nem tudta személyi adataikat. A bíró annak függvényében engedélyezte a tanúk meghallgatását, ha a vádlott öt napon belül iktatja az adatokat az iratcsomóba. „Ellenkező esetben az október 28-ára halasztott ülést a tanúk nélkül folytatjuk le" - jelentette ki az ítélőszék képviselője. Újabb halasztással ért véget a bírósági tárgyalás "“"^Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430X BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Székhely István, Veres Réka (aktuális) Zályi Tibor (sport) Molnár Melinda (hitvallás) Barabás Ákos (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Barabás Alpár I Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet ap kihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218 361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lhordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro teries7tes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között i: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Folytatás pénteken Pénteken folytatódnak a tárgyalások több, Gábor család ellen indított perben is. A bethlen- és kadicsfalvi közösség által indított, fenyegetés és más bűncselekmények miatti perek, valamint a Gálfi Árpád elleni, Duna Televízió által is rögzített fenyegetés ügyének pere van napirendre tűzve. Utóbbiban a vádlott által kért „nyers”, meg nem szerkesztett felvételeket a bíróság rendelkezésére bocsátották, azok elemzése következik. KATALIN Valakik és senkik Megfigyeltük-e már, hogy ha bekapcsoljuk a tévét, fellépünk az internetre, csupa szenzáció ömlik velünk szembe? Kiveri a szemünket az érdekesség, a színes, képes, videós, felturbózott valóság, aminek minden pillanata a pörgésről, a különlegességekről szól. Emberek, cégek, érdekcsoportok százai, ezrei küzdenek azért, hogy címkéző, szenzációhajhász világunkban kivívjanak legalább egyet a „fontos”, „érdekes", „különleges” vagy éppen a mostanában egyre több területen használatos „hiánypótló” jelzők közül. Kimondatlanul ezt várják el tőlünk is: egy pillanatra se szűnjünk meg érdekesnek, különlegesnek lenni, mindig figyeljünk oda arra, hogy autentikusan szenzációsak legyünk. Nehogy egy pillanatra is megszűnjön körülöttünk a figyelem, mert akkor vége mindennek. Manapság ha a gyerekektől megkérdezzük, mit szeretnének elérni felnőttként, gyakran halljuk, híresek, népszerűek, megbecsültek akarnak lenni. Átlagon felüliek, mert csak az ilyeneket lehet értékelni. Hogy miként érjék el, azt még nem tudják - talán feltalálóként, ha nem sikerül, akkor énekesként, filmsztárként, focistaként vagy politikusként. Nem is ez a fontos, hanem a végeredmény, a siker. Szerencsére sokan kinövik ezt a gondolkodásmódot, ha ráébrednek, hogy a kiemelkedő teljesítményért valamibe kiemelkedő munkát is kell fektetni, de nem egyszer hallani olyan felnőttekről is, akiknek nem sikerült ezt a régi álmot teljességgel maguk mögött hagyniuk. Hallottam például olyan esetről, amikor vagyonos emberek azért mondtak le jó - és számukra könnyen megfizethető - programokról, mert nem kaptak ingyen belépőt, amely kiemelte volna őket a „mezei", szürke részvevők közül, a nagyobb tisztelettel övezett meghívottak csoportjába. S nap mint nap látni, hogy a legkülönfélébb státusszimbólumokat - márkás ruhák, modern autó, nagy ház stb. - gyűjtik, ezzel erősítve magukban a kiválóság, a fontosság érzetét. Azt az illúziót, hogy valóban számítanak, nem múlnak el nyomtalanul, ismeretlenül. Régen úgy tartották, a férfi élete úgy teljes, ha ültet egy fát, épít egy házat és nem egy gyereket, tehát ha kőbe, téglába, növényi és emberi életbe írja saját létét. A régi korok fiatal női pedig szerelmes levelekkel bombázták az írókat, költőket - később pedig a filmsztárokat abban a reményben, hogy így „beírathatják" nevüket az örökkévalónak hitt irodalomba, művészetbe. Hogy olyan hírnévre tesznek szert, ami nem múlik el csak úgy, nyomtalanul. Ha azonban a hírnév, létük, emlékük örökül hagyása volt a cél, bizonyára nagyon sokan kudarcot vallottak. Talán éppen azért, mert ezzel voltak leginkább elfoglalva. Amióta hallom a „fontos”, „érdekes”, „pótolhatatlan ember” kifejezéseket, körülbelül azóta motoszkál bennem a kérdés: mi tesz valakit ilyenné? A pénze, társadalmi státusza? A megvalósításai? A jósága, törődése? A szépsége? Az esze, a bölcsessége? Netán a félelmetessége, testi-lelki ereje? Hiszen ezek mindegyikére - és mindezek ellenkezőjére - is láthatunk példát. Különböző értékrendek alapján szerveződő közösségekben más-más típusú emberek lehetnek „fontosak”, méltán vagy méltatlanul. Amit azonban többségükről el lehet mondani, az, hogy nem ők kérték ki maguknak ezeket a jelzőket. Ha ugyanis ki akarták volna kényszeríteni a világból saját tiszteletüket, minden pillanatban pörögve azért, hogy másoknak bizonyítsanak, valószínűleg a végkimerülésig hajszolják a megbecsülést, és kudarcot vallanak. Úgy hiszem, ez különbözteti meg a „valakiket” a „senkiktől". Még ha a folyton száz százalékot követelő virtuális világ nem is erre biztat. -V BÁLINT KINGA Q VL...J..Ju i eo I—I—II ■ I