Udvarhelyi Híradó, 2015. október (26. évfolyam, 190-211. szám)

2015-10-01 / 190. szám

2 Udvarhelyi Híradó * 2015. október L, csütörtök AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 3 hónap 6 hónap 12 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 220 lej 1 hónap Tárgyalásokkal folytatódik holnap Gáborék pere Újabb tanúkat kért a vádlott „Kész kabaré!”, ez volt a véle­ménye a Gálfi Árpád, székely­udvarhelyi önkormányzati kép­viselőt támogató közösség tag­jainak arról a tárgyalási ülés­ről, amelyen tanúkat hallgattak ki szerda reggel. Az ügy, amely­nek vádja szerint Gábor Róbert a rendőrségen megfenyegette a városatyát, halasztással ért véget. JÁNOSI ANDRÁS A­z ítélőszék a fenyegetés ügyében a rendőrség beltéri kameráinak felvé­teleit kérte, de a rendőrségi jelentés­ben az áll, hogy nincsenek használható fel­vételek. Az előző ülésről hiányzó és ezút­tal előállítási paranccsal megjelenő szolgá­latos rendőr tanúvallomásában a rendőrsé­gen történtekről adott beszámolót, bár lát­ta, hogy emelkedett hangnemben folyt a fe­lek közti vita és a testbeszéd fenyegető volt, mivel nem tud magyarul, nem értette, hogy valóban fenyegetés hangzott-e el. Vallomá­sában elmondta, hogy a rendőrségen több alkalommal is ki kellett küldenie a vádlottat abból a szobából, ahol Gálfi tartózkodott. Nem egyértelmű a vallomás A tanúvallomás utáni keresztkérdések és a válaszok pontosabban körvonalazták a fenyegetés történetét. Gábor ügyvéd nél­kül tette fel kérdéseit, amelyekben a pa­naszos tanúit próbálta hitelteleníteni. Ki­derült, hogy a két tanú közül az egyik fel­jelentést is tett ellene, de mivel az egy má­sik iratcsomóhoz tartozik, ebben az ügy­ben nincs jelentősége. A vádlott többször is egyenesen a tanúkhoz próbálta intézni kér­déseit, de mindannyiszor felszólította a bí­ró, hogy csak rajta keresztül értekezhet ve­lük, és néhányszor arra is figyelmeztet­te Gábor Róbertet, hogy ne beszéljen soron kívül. A panaszos ügyvédjének kérdései­re a rendőr ismét közölte, hogy semennyit nem tud magyarul, ám ezúttal azt mondta, hogy az emelkedett hangú szóváltás nem utalt egyértelműen fenyegetésre. Újabb tanúk beidézését kérte a vádlott A vádlott tanúja azt állította, hogy a nap folyamán végig Gábor társaságában volt, és Gálfi Árpád legalább kétszer megfenyeget­te őket. Elmondta azt is, hogy egy-két hét­tel később Gábor Róbertet meg is verték, de nem tudta, ki. A rendőrségen történt szó­váltásra ő úgy emlékezett, hogy Gálfi fenye­getőzött, a vádlott pedig csak emelkedett hangnemben kérdezte, miért fenyegeti őt. Gábor Róbert még két tanú beidézését kérte a bíróságtól, de nem tudta személyi adataikat. A bíró annak függvényében en­gedélyezte a tanúk meghallgatását, ha a vádlott öt napon belül iktatja az adatokat az iratcsomóba. „Ellenkező esetben az ok­tóber 28-ára halasztott ülést a tanúk nél­kül folytatjuk le" - jelentette ki az ítélőszék képviselője.­­ Újabb halasztással ért véget a bírósági tárgyalás "“"^Híradó Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 1844-430X BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Bálint István Főszerkesztő-helyettes: Kovács Eszter Szerkesztőségi tagok: Bálint Kinga Katalin, Fülöp-Székely Botond, Jánosi András, Pál Gábor, Székhely István, Veres Réka (aktuális) Zályi Tibor (sport) Molnár Melinda (hit­vallás) Barabás Ákos (fotó) Sólyom Erika (olvasószerkesztő) Oláh István (korrektúra) Tördelőszerkesztők: Csáki Ferenc Mihály Róbert, Szász Éva Apróhirdetés: Bálint Erika Reklám: Barabás Alpár I Az (X) szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! Az Udvarhelyi Híradóra előfizethet ap kihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-218 361-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, l­hordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535600, Székelyudvarhely, Szentimre u.17.sz. Telefon: 0266-218 361 E-mail: uh@udvarhelyi-hirado.ro marketing@udvarhelyi-hirado.ro hirdetes@udvarhelyi-hirado.ro teries7tes@udvarhelyi-hirado.ro Fax:0266-218340 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között­­ i: www.udvarhelyi-hirado.ro Telefonszolgálat: 0266-218361 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják hétfőtől csütörtökig 8-20, pénteken 8-16, vasárnap 14-20 óra között. Folytatás pénteken Pénteken folytatódnak a tárgyalások több, Gábor család ellen indított perben is. A bethlen- és kadicsfalvi közösség ál­tal indított, fenyegetés és más bűncselek­mények miatti perek, valamint a Gálfi Ár­pád elleni, Duna Televízió által is rögzített fenyegetés ügyének pere van napirend­re tűzve. Utóbbiban a vádlott által kért „nyers”, meg nem szerkesztett felvétele­ket a bíróság rendelkezésére bocsátották, azok elemzése következik. KATALIN Valakik és senkik Megfigyeltük-e már, hogy ha bekap­csoljuk a tévét, fellépünk az internetre, csupa szenzáció ömlik velünk szem­be? Kiveri a szemünket az érdekes­ség, a színes, képes, videós, felturbó­zott valóság, aminek minden pillanata a pörgésről, a különlegességekről szól. Emberek, cégek, érdekcsoportok szá­zai, ezrei küzdenek azért, hogy címké­ző, szenzációhajhász világunkban kivív­janak legalább egyet a „fontos”, „érde­kes", „különleges” vagy éppen a mosta­nában egyre több területen használatos „hiánypótló” jelzők közül. Kimondatla­nul ezt várják el tőlünk is: egy pillanatra se szűnjünk meg érdekesnek, különle­gesnek lenni, mindig figyeljünk oda ar­ra, hogy autentikusan szenzációsak le­gyünk. Nehogy egy pillanatra is meg­szűnjön körülöttünk a figyelem, mert akkor vége mindennek. Manapság ha a gyerekektől megkér­dezzük, mit szeretnének elérni felnőtt­ként, gyakran halljuk, híresek, népsze­rűek, megbecsültek akarnak lenni. Átla­gon felüliek, mert csak az ilyeneket le­het értékelni. Hogy miként érjék el, azt még nem tudják - talán feltalálóként, ha nem sikerül, akkor énekesként, film­sztárként, focistaként vagy politikus­ként. Nem is ez a fontos, hanem a vég­eredmény, a siker. Szerencsére sokan kinövik ezt a gondolkodásmódot, ha rá­ébrednek, hogy a kiemelkedő teljesít­ményért valamibe kiemelkedő munkát is kell fektetni, de nem egyszer hallani olyan felnőttekről is, akiknek nem sike­rült ezt a régi álmot teljességgel maguk mögött hagyniuk. Hallottam például olyan esetről, ami­kor vagyonos emberek azért mondtak le jó - és számukra könnyen megfizet­hető - programokról, mert nem kap­tak ingyen belépőt, amely kiemelte vol­na őket a „mezei", szürke részvevők kö­zül, a nagyobb tisztelettel övezett meg­hívottak csoportjába. S nap mint nap látni, hogy a legkülönfélébb státusszim­bólumokat - márkás ruhák, modern au­tó, nagy ház stb. - gyűjtik, ezzel erő­sítve magukban a kiválóság, a fontos­ság érzetét. Azt az illúziót, hogy való­ban számítanak, nem múlnak el nyom­talanul, ismeretlenül. Régen úgy tartot­ták, a férfi élete úgy teljes, ha ültet egy fát, épít egy házat és nem­ egy gyere­ket, tehát ha kőbe, téglába, növényi és emberi életbe írja saját létét. A régi ko­rok fiatal női pedig szerelmes levelek­kel bombázták az írókat, költőket - ké­sőbb pedig a filmsztárokat abban a reményben, hogy így „beírathatják" ne­vüket az örökkévalónak hitt irodalom­ba, művészetbe. Hogy olyan hírnév­re tesznek szert, ami nem múlik el csak úgy, nyomtalanul. Ha azonban a hírnév, létük, emlékük örökül hagyása volt a cél, bizonyára nagyon sokan kudarcot vallottak. Talán éppen azért, mert ezzel voltak leginkább elfoglalva. Amióta hallom a „fontos”, „érdekes”, „pótolhatatlan ember” kifejezéseket, körülbelül azóta motoszkál bennem a kérdés: mi tesz valakit ilyenné? A pén­ze, társadalmi státusza? A megvalósí­tásai? A jósága, törődése? A szépsé­ge? Az esze, a bölcsessége? Netán a fé­­lelmetessége, testi-lelki ereje? Hiszen ezek mindegyikére - és mindezek el­lenkezőjére - is láthatunk példát. Kü­lönböző értékrendek alapján szerve­ződő közösségekben más-más típusú emberek lehetnek „fontosak”, méltán vagy méltatlanul. Amit azonban több­ségükről el lehet mondani, az, hogy nem ők kérték ki maguknak ezeket a jelzőket. Ha ugyanis ki akarták vol­na kényszeríteni a világból saját tisz­teletüket, minden pillanatban pörögve azért, hogy másoknak bizonyítsanak, valószínűleg a végkimerülésig hajszol­ják a megbecsülést, és kudarcot valla­nak. Úgy hiszem, ez különbözteti meg a „valakiket” a „senkiktől". Még ha a foly­ton száz százalékot követelő virtuális világ nem is erre biztat. -V BÁLINT KINGA Q VL...J..J­u­ i eo I—I—I­I ■ I

Next