Ügyvédek lapja, 1887 (4. évfolyam, 2-37. szám)
1887-03-26 / 13. szám
^ivfolyam. Budapest, 1887. márczius 26. 13. szám. BUDAPESTI TITOKSTTTENDI KÖIE3 BICZLIDUSTR IE] MEGJELEN MINDEN SZOMBATON. Egész évre Félévre Negyedévre Előfizetési ár: ...................................6 frt — kr. ...................................3 frt — kr. ...................................1 frt 50 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. WQLF VIS*»50S köz- és váltó-ügyvéd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapesti VI., Dalszinház-utcza 2. Ide intézendő minden a lap szellemi és anyagi részét illető közlemény. Tartalom: Előfizetési felhívás. — Az uj törvénykezési palota Irta: dr. Nagy Dezső budapesti ügyvéd. — Házasfelek között a tartási kötelezettség kérdése per esetén. Irta: Serly Antal budapesti kir. aljárásbiró. — A jegyajándék. — Exceptio rei judicatae. Irta: dr. Simsits István szentendrei ügyvéd. — A budapesti ügyvédi kamara évi jelentése. — Vegyes. — Csődnaptár. — Értesítő. — Tárcza: A poetikus iroda. Irta: Prenkel L. Melléklet. Jogesetek: Köztörvényi ügyek. — Bűnügyek. — Budapesti kir. tábla. Előfizetési felhívás. Április hó 1-től új előfizetést nyitunk. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ... 6 frt. — kr. Félévre.......................3 — ¡ Negyedévre .... 19 50 » Az előfizetések Budapestre az * Ügyvédek Lapja* kiadóhivatalába (VI., Dillszilliláz-UtCZíl 2 SZ. 11.) küldendők. Vidéki előfizetőink számára a felső bíróságok vagy hatóságoknál levő ügyeikről a lapban vagy pedig kívánatra levelezési lapon díjmentes értesítést adunk. Az új törvénykezési palota. írta: dr. Nagy Dezső budapesti ügyvéd. Tagadhatatlan érdeme Fabinyi igazságügyminiszternek, hogy ellentétben az elmúlt epochával, szeret mozogni. Ez a mozogni szeretés azonban kétélű fegyver. Ha rosz irányban halad, sokkal veszedelmesebb a stagnácziónál , de sőt olyan állapotokat teremthet, amelyek épen helyrehozhatatlanok s ennek leginkább az úgynevezett monumentális építkezések vannak kitéve. A mi középítkezésünk általában alig mondható sikerüknek : a külső nélkülözi a hozzá illő majestást, a belső pedig a czélnak megfelelőséget. Kormányférfiaink közül Tréfortnak e tekintetben még legszerencsésebb keze volt. Ő tudta a módját. Midőn valamely intézetnek épületet szándékolt emelni, legelsősorban a szakférfiakat hallgatta meg; nem kímélte a pár forint költséget az illető szakembereknek külföldi útjára akkor, midőn tudta, hogy egy számos évtizedre szóló és milliókat elnyelő tőke befektetéséről van szó. Ha alkotottá, úgy akarta, hogy az az újkor és a tudomány legkényesebb igényeinek is megfeleljen; tudta, hogy ha épít, azt nem másnak, sem a holnapnak, hanem még számos jövendő nemzedéknek építi. Ezen szempont figyelmen kívül hagyása s ily módon való megkímélése pár ezer forintnak, milliókra rugó kiadások mellett, a leglelkiismeretlenebb pazarlás. Végre talán a mostoha gyermek, az igazságszolgáltatás is kap majd az ország fővárosában egy saját otthont a mai szégyenletes állapotot talán majd valami jobb fogja felváltani. Legalább az igazságügyi kormány kebeléből világgá bocsájtott hírek azzal kecsegtetnek, hogy május havában már megkezdik az új törvénykezési palota építkezését az alkotmány utczában. Vájjon lesz-e benne köszönet? Az előzmények után ítélve bajosan. A legnagyobb óvatosságot ajánljuk tehát igazságügy miniszterünknek ezen építkezésnél. Jó lesz egyetmást figyelembe venni, amit eddig bizonyos nagyúri nondhalance-szal mellőztek. A tervek sötét titokban készülnek, ami már maga igen nagy hiba. Miért mellőzték ezen oly rendkívüli fontos építkezésnél a nyilvános pályázatot ? A helyes mód az lett volna, hogy a kormány közzétegye az eszmét, melyet ezen épületben meg akar valósítani. Így történt ez a parlamenti palotával, a vámházzal, közraktárakkal, elevátorral stb. s méltán kérdhetjük, hogy miért nincsen ez így a törvénykezési palotával? Csak nem akar talán az igazságügyminiszter ezen eljárása által egy második kereskedelmi minisztériumi épületet fogni s magát hasonló blamagenak kitenni ? Ha azonban a nyilvános pályázatot már egyszer mellőzte a miniszter, úgy legalább választhatta volna a legkevésbé rossz módszert, de oly szerencsétlen volt, hogy még ezek közül is a leghelytelenebb útra tévedt. Úgy halljuk, hogy az illető épületben az első folyamodású törvényszékek és egy járásbíróság fognának elhelyeztetni, aminek folytán az illető elnökök és járásbíró felszólítást kaptak, hogy minő helyiségekre lenne szükségük, így gyűjtötték az anyagot, a tervet a leendő palotához, amelyet kiadtak a magánúton megbízott építésznek, aki ezeket a szobákat és termeket a négy fal között sötét folyosók keretében, úgy ahogy elosztotta. Ily módszer mellett becsületes, úgy a jelen, mint a jövő igényeinek megfelelő munka nem létesülhet. Hol itt az egységes eszme, amelyet bármelyik monumentális építkezésnél elsősorban megkövetelünk ? Sehol. Úgy látszik, hogy az igazságügyi kormány kebelében még most sem igen tanultak meg gondolkodni, úgy gyűjtik az eszméket a palotához a különféle fővárosi bíróságoknál, mint akár a Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.