Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1911 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1911-01-01 / 1. szám
A jogi rendszerek eltérései nem az alapul szolgáló viszonyokban gyökereznek, hanem inkább csak esetlegesek. Noha ezek ma már senki által kétségbe nem vont tételekként szűrődtek le a lefolytatott vitákból, az eddigi tárgyalások eredménye mégis azt mutatja, hogy az egységesítés nem elvi, hanem csak compromissuális alapon valósítható meg. A nemzetek annyira ragaszkodnak fennálló intézményeikhez, még ha nem is a nemzeti géniuszból szervesen kinőtt alkotások azok, hogy egy állam sem hajlandó a maga jogát teljesen elhagyni, s befogadni egy más jogot a maga egészében, mely más államban esetleg már jónak bizonyult, még azokért a különös előnyökért sem, amelyeket a nemzetközi egységesítés nyújt. Ez az oka annak, hogy a nemzetközi váltójog nem lehet más, mint a három uralkodó váltójogi rendszernek, az angol, franczia és német váltójogi rendszernek compromissumos összeolvasztása. Mindez a váltójog nemzetközi egységesítéséért eddig folytatott tudományos munkálkodás eredménye, a jövő részére már csak az van hátra, hogy a három uralkodó váltójogi rendszert olyan egységbe olvasszuk össze, amelyben az egyes különböző elemek ne árulják el származásukat, ne üssenek el egymástól, hanem mind a nagy vonásokban, mind pedig a részletekben legyen meg az új törvénynek a szervesen egységes stílusa. Az első felmerülő kérdés tehát az előttünk fekvő tervezet elemzésénél az, hogy mennyire sikerült egy testté és vérré gyúrnia a méltányosságon alapuló angol (lényegében ma is) esetjogot, a váltó gazdasági szerepén nyugvó s majdnem csak vázlatos franczia törvényt, az egyoldalú abstract ígéret elméletéből kiinduló s vas következetességgel rendszerbe foglalt német joggal. Tudatában vagyunk annak, hogy az előttünk fekvő tervezetről alkotott véleményünkben elsősorban is erre a kérdésre kellene válaszolnunk. Erre a kérdésre adandó megokolt válaszunk egyszersmind magáról a javaslatról alkotott véleményünket is szükségkép magában foglalná, tekintettel arra a fentebb vázolt álláspontunkra, hogy a váltójog egy nemzetnek sem, s így nekünk sem öngyökű intézményünk, ennélfogva jogi és gazdasági életünkre semmi rázkódtatással sem járhat az, ha a mai jog helyett, melyet a németektől vettünk át, elfogadnék a franczia vagy angol váltójogi típust, vagy esetleg egy a háromból összeolvasztott negyediket, ha maga az új törvény csak .