Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1911 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1911-01-01 / 1. szám

A jogi rendszerek eltérései nem az alapul szolgáló viszonyokban gyökereznek, hanem inkább csak esetlegesek. Noha ezek ma már senki által kétségbe nem vont tételekként szűrődtek le a lefolytatott vitákból, az eddigi tárgyalások eredménye mégis azt mutatja, hogy az egységesítés nem elvi, hanem csak com­­promissuális alapon valósítható meg. A nemzetek annyira ragasz­kodnak fennálló intézményeikhez, még ha nem is a nemzeti géniuszból szervesen kinőtt alkotások azok, hogy egy állam sem hajlandó a maga jogát teljesen elhagyni, s befogadni egy más jogot a maga egészében, mely más államban esetleg már jónak bizonyult, még azokért a különös előnyökért sem, a­melyeket a nemzetközi egységesítés nyújt. Ez az oka annak, hogy a nemzetközi váltójog nem lehet más, mint a három uralkodó váltójogi rendszernek, az angol, franczia és német váltójogi rendszernek compromissumos össze­olvasztása. Mindez a váltójog nemzetközi egységesítéséért eddig foly­tatott tudományos munkálkodás eredménye, a jövő részére már csak az van hátra, hogy a három uralkodó váltójogi rendszert olyan egységbe olvasszuk össze, a­melyben az egyes különböző elemek ne árulják el származásukat, ne üssenek el egymástól, hanem mind a nagy vonásokban, mind pedig a részletekben legyen meg az új törvénynek a szervesen egységes stílusa. Az első felmerülő kérdés tehát az előttünk fekvő tervezet elemzésénél az, hogy mennyire sikerült egy testté és vérré gyúr­nia a méltányosságon alapuló angol (lényegében ma is) eset­jogot, a váltó gazdasági szerepén nyugvó s majdnem csak vázlatos franczia törvényt, az egyoldalú abstract ígéret elméle­téből kiinduló s vas következetességgel rendszerbe foglalt német joggal. Tudatában vagyunk annak, hogy az előttünk fekvő terve­zetről alkotott véleményünkben elsősorban is erre a kérdésre kellene válaszolnunk. Erre a kérdésre adandó megokolt vála­szunk egyszersmind magáról a javaslatról alkotott véleményün­ket is szükségkép magában foglalná, tekintettel arra a fentebb vázolt álláspontunkra, hogy a váltójog egy nemzetnek sem, s így nekünk sem öngyökű intézményünk, ennélfogva jogi és gazdasági életünkre semmi rázkódtatással sem járhat az, ha a mai jog helyett, melyet a németektől vettünk át, elfogadnék a franczia vagy angol váltójogi típust, vagy esetleg egy a három­ból összeolvasztott negyediket, ha maga az új törvény csak .

Next