Új Aurora, 1974-1976 (1-4. évfolyam, 1-8. szám)

1974 / 2. szám

ELEK LÁSZLÓ JUSTH ZSIGMOND Az e kötetben közölt novella 1892 kora tavaszán a Párizsban megjelent La Livre de la Pousta-ban látott nap­világot alig egy fél évvel a kötet ma­gyar megfelelőjének, A puszta köny­­vé­nek hazai kiadása után. Tolmá­­csolója Guillaume Vautier, Az ember tragédiája francia fordítója volt. A novellafüzér fontos szerepet ját­szo­tt írója, Justh Zsigmond magyar­ságot népszerűsítő törekvésében. Az volt a rendeltetése, hogy a 70-es években megindult szórványos kap­csolatokat tovább erősítse a két nemzet között, s megismertesse népünk sajátos szokásait és életformáját a nálunk fejlettebb, magasabb kulturális és gazdasági szinten álló franciák körében. Erre a 80-as évek közepétől egyre nagyobb lehetőség kínálkozott, hiszen a franciák szegedi árvízsegélye, majd Párizsban járt íróink, művészeink meg­tisztelő fogadása után végre mi is vendégként üdvözölhettünk egy magas rangú állami küldöttséget, amelyet az ősz Lesseps Ferdinand, a Szuezi-csatorna terve­zője és építője vezetett Pestre az országos kiállítás megtekintésére. Ebben olyan kiváló egyéniségek kaptak helyet, mint pl. Francois Coppée, Petőfi költészetének odaadó híve és buzgó propagálója (Petőfiről szóló szép ünnepi ódáját el is sza­valta Pesten a szobor megkoszorúzásakor) és Türr István tábornok, a magyar szabadságharc hős katonája. Nem csoda, hogy a látogatás a történelmi múlt emlékeit keltette életre. Min­denekelőtt azokét a 48 utáni harcokét (Magenta, Solferino), amelyekben a sza­badságszerető francia nép súlyos verséget mért az osztrák seregekre. Ezeket a mi szempontunkból roppant fontos csatákat emlegette üdvözlő cikkében a kortárs orosházi sajtó is, mintha egy kicsit a szabadságharc fáklyáját akarta volna gyújtogatni a visszaemlékezéssel. Maga a fogadás leírása is azt igazolja, ez volt a fontos, nem az a körülmény, hogy a két csata valójában a mi életünk­nek is új irányt adott. Rádöbbentette a császárt, ki kell békülnie, meg kell egyeznie velünk, ha kell még engedmények árán is. Az engedményt - mint ismeretes - az ország nyersanyagtermelő gyarmati hely­zetének a megszüntetése jelentette. Ezt a tényt volt hivatva igazolni a kiállítás is. A franciákkal tehát egy kicsit a szabadság és a függetlenség szele is becsapott hozzánk. Türr István révén 1848-ra emlékezett a magyar. Ezért talált a látoga­tás - amely új szakaszt nyitott a magyar-francia kapcsolatok történetében - olyan lelkes fogadtatásra, hogy bármerre mentek széles e hazában, mindenütt ujjongott a nép, és tüntető módon, felszabadultan ünnepelt. ÉS A VÖRÖS KAKAS 7

Next