Új Barázda, 1921. május (3. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-08 / 99. szám
111. évfolyam, 99. szám Főszerkesztő: Meskó Pál Főmunkatárs: Buday Barna Felelős szerkesztő: Schandl Károly dr. Szerkesztőség: Budapest, IV., Muzeuma-körut 1 József 55—40 Telefon: ■ József 68—88 I. Éjjel 140—71 íra-l kpretna Vasárnap, 1921. május 8. UJ BARÁZDA KISGAZDÁK ÉS FÖLDMŰVESEK POLITIKAI NAPILAPJA Előfizetési ára: Negyedévre ...... 70 K Egy hónapra ...... .25 K Kiadóhivatal: Budarsti, IV., Múzeum-körut 1 | József 55—40 Telefon: József 65—88 I. Éjjel 140-71 ! Midverés (ny.) Mily sziveser követnénk Apponyi tanácsát, mert az, hogy vessünk fátyolt caftvára, feledjük a sérelmeket, keressük a megértést és testvériesen fogjunk össze az uj jövő kiépítésének munkájában! Szívesen megfogadnánk ezt a tanácsot, ha a boldog egyetértésnek mi magunk állanánk útjában. Kihajítanánk az ablakon minden megtorlási vágyat, gyafrát, bizalmatlanságot s mennénk puszta kézzel az ellenünk támadottak elé barátságos kézszoritásra. De vájjon azok is lerakják a maguk fegyvereit? A megtérés mégis csak azokat illetné, akik halálosan vétettek a nemzeti eszme és az állami jogrend ellen. Ám nem látjuk jelét annak, hogy ők is új életet akarnának kezdeni. A hatalom mai birtokosai a népjóléti reformok egész sorozatával igyekeznek javítani a régi életen. Ez az igyekezet a hibák és mulasztások beismerését jelenti. Az ellentáborban azonban nyoma sincs annak, hogy igazodni akarnának új és jobb belátásokhoz. A nemzetközi szocialisták folytatják régi sérelmi politikájukat. Programmjukat nem vesték revízió alá , mint mi tettük. Hibáikat nem ismerik be, mint mi tesszük. Az osztálygyűlölet és az örök harc gondolatát nem vetették ki lelkükből, mint nekünk tanácsolják. Még csak a Himnuszt se veszik ajkukra magyar létük bizonyságaként. Nekik most is nemzetközi, forradalmi indulók kellenek. Hogyan tudjuk hát egymást megérteni ?! A régi forradalmi sajtó sem adja bizonyságát annak, hogy felszabadult volna a bontó törekvések befolyása alól. Nem szolgálta, hanem gáncsolta a keresztény gondolatban való összeolvadást. Tele torokkal bírálta az új alapító munka rögtöréseit. Gyarlóságainkat túlozta, hibáinkat kiszínezve világgá kürtölte, vezetői és fiaink ellen a rágalmak pergőtüzét indította, egymás ellen uszította a maréknyi magyarságot. Folytatta a bomlasztás régi munkáját. És most adja ki neki a hatalom a szabadságjogok valamenynyi régi eszközét, melyekkel annyira visszaélt?! Csoda-e, ha ezért a gondolatért nem tudunk lelkesedni ? Hiszen igaz, a szabadság közös kincs, nem lehet megfosztani tőle az egyiket úgy, hogy a másik is ne szenvedjen. A bizalmatlanság túlzó rendszabályainak magunk is kárát valljuk. Ezen a módon a megtévedt embereket is keserű ellenségeinkké nevelhetjük, tőkét adunk az izgatásnak, szélesbítjük a régi szakadékokat, így nem haladhatunk a végtelenségig. Gondolnunk kell a hídverésre is. Szükség van tehát olyan nemes hídépítőre, mint Apponyi Albert. Kár, hogy hivatlan prókátorok a maguk javára akarják kamatoztatni az Apponyi beszédét. Nélkülük jobban hatnának azok a bölcs szavak, hogy szabadság nélkül nincs haladás, testvéries összefogás nélkül nincs jövő. Szükség van azonban olyan fanatikus harcosokra is, akik a maguk igazából nem engednek egy szikrát sem, akik meggyőződésük erejéből tudnak meg nem alkuvó szigort és keménységet meríteni és nem felejtenek semmit. Azért törtek le bennünket a múltban is, mert a tántoríthatlan céltudatosság és a kitartó akarat nem a mi politikánk virtusa volt. Szabadság nélkül nincs jövő — de gerinc nélkül sincs. József és József Ferenc királyi hercegei a falu szegényeiért Nagyajányormozgalmat akarnak indítani a föld munkásainak felserplésére . A Falu Szövetség hajtaná végre az akciót Az „Új Barázda44 munkatársának beszélgetése a fenségekkel Budapest, május 7. Az áldott anyaföld munkásainak, dolgosainak sohasem volt arany a sorsuk. A zsellér, meg az arató, a húza-vonó kubikos, de sőt a törpe vagyonú kisgazda is csupán a mindennapi szükségeseket tudta előteremteni nehéz verítékezéssel. A háború és a nyomán járó szennyvízátadások még szűkebbre szorították a falusi kisember megélhetésének szigetét. Olyan „fényűző" szükségletekre, mint aminek az egészségesebb, csinosabb lakás, a frissebb ruházkodás, a lélek művelése, azelőtt sem igen került, azóta meg már a legszükségesebb használati holmik beszerzéséről is csaknem le kellett mondania a nemzet eme felette érdemes rétegének. A magyar pénz állandó javulása a sújtottak feje felett is oszlatja ugyan a gondok seregét, de egészen el nem hessegeti. Mindinkább erősödik tehát a meggyőződés az illetékes tényezőkben, hogy nem lehet a vidék, a magyar falvak igazi ínségeseit a keserűség határán feledni. Ellenben méltányos segítéssel meg kell szüntetni kiáltó bajait és olyanná emelni életszínvonalát, hogy fájdalmas zokszó nélkül építhesse tovább nemzetének erejét. Hogy ez a belátás áthatja immár a legmagasabb köröket is, annak a bizonyítására írjuk ezt a tudósítást. A mai napon ugyanis magukhoz kérették az U/ Barázda munkatársát József és József Ferenc királyi hercegek, hogy lapunk — mint a magyar gazdaközönség napi újságja—útján ismertessék meg a falu szűkölköreinek segítésére irányuló terveiket. Az ifjú hercegnét! A nagy nádor unokájának és a „legmagyarabb főherceg" fiának családja a királyi vár Szent György-téri szárnyában lakik, amely házával a Krisztinaváros felé fordul. A palota belsejébe vivő utunk első stációja a félemeleten lévő „szárnysegéd! iroda", amely elött szobortartása két baka áll őrséget. Benn a szárnysegéd: Álgyr.Papp Sándor vezérkari ezredes vár bennünket meleg szívességgel. Alig telik el néhány perc, nyílik a függönnyel takart ajtó és az ifjú királyi herceg, József Ferenc lép a dolgozó szobába. Vadász-zöld tiszti öltözet van rajta, ugyanolyan köpönyeggel. Az ezredes úr felugrik székéből és bemutat a fenségnek. Gyengéd előzékenységgel szerít kezet velünk a herceg. Könnyed, mosolygó szóval újságolja, hogy jogi professzora az imént távozott tőle (mint megtudtuk, a királyi herceg a legközelebbi hónapokban jogi doktorátust tesz) és meghallván, hogy várakozunk reá, lesietett hozzánk, „hogy megtisztelje bennünk az ,Uj Barázda* olvasótáborát“. Ahogy mindhárman leütünk, a herceg finomrajzú leányos fejével felénk fordul és beszélnikezd: — Az „Uj Barázdáut atyámmal együtt állandóan figyelemmel kisérem és különösen fontosnak találom hivatását, amelylyd a föld népét keresztényi és nemzeti irányban törekszik továbbizmositani. — A dologra térve, az elmúlt esztendőben széles társadalmi mozgalmat kezdeményeztem a középosztály ínségeseinek olcsó, illetve ingyenes ebéddel való megsegítésére. Már akkor tervem volt, hogy kinyújtom a kezemet a falu szegényei felé is. Ebben akkor megakadályozott az anyagi eszközök elégtelensége. — Most azonban már elhatározott szándékom, hogy egész erővel derék és jóravaló földmíves népünk istápolásához fogok. Meg vagyok arról győződve, hogy azok a kereskedelmi és pénzügyi körök, amelyek tavalyi akciómat erőteljessé tenni segítették, kellő súllyal fogják megérteni a vidék lábraállításának fontosságát. Ezenkívül nagyszabású jótékony árveréseket fogunk rendezni, amelyeknek a jövedelme majd szintén a falusegítő akció alapját táplálja. Természetes, hogy a földmivelő-rétegekkel kapcsolatban főképpen ruházati cikkek és fontos használati holmik ajándékozását tervezem. Hogy pontosan mit adunk — esetleg az előbbieken kívül is — azt annak idején határozzuk meg, aminthogy az akció méreteinek a megállapításával is várunk legalább az aratás végéig. — Hiszen — vetette közbe a herceg — ugyebár csak akkor válik nyilvánvalóvá, hogy például mely vidék milyen arányú segítésre szorul. A fenség modorát a született előkelőség választékos ízlése, keresetlen szavai jellemzik. Aki csak egyszer hallja, meg kell, hogy kedvelje. — Maga a segélyezés — folytatja kijelentéseit a fenség — az irodai, az aktázó munka lehető kizárásával történnék meg. Az az óhajtásom, hogy mentői közvetlenebbül, szinte családias adományként juttassam a szükségeseket az arra illetékes kezekbe. Gondosan ügyelünk majd arra, hogy az eljárás semmiképpen ne sértse a segélyezendő család önérzetét. — Azt is elárulom, hogy a falusegítő akció végrehajtására a Falu Szövetséget akarom megnyerni, mint amely — hála Istennek — hivatott, megértő és gyakorlati emberek kezében van és jogcíme tehet arra, hogy teljes bizalmat élvezve, találja meg útját minden falusi portára. A legközelebbi jövőben beható tárgyalásra óhajtok lépni a dologban Rubinér Gyulával, a Szövetség elnökével, akit kiválóképpen nagyra becsülök. — Mondanom sem kell talán, hogy a segélyezés során nemcsak az aratót, a zsellért és az arra szoruló törpebirtokost, hanem például a csongrádi, aszentesi stb. kubikosokat is figyelembe fogjuk venni. Egyúttal az önök lapjának hasábjairól is bizakodó szóval fordulok a tehetősekhez, a nagypénzű emberekhez, segítsenek a falut tiszta szívvel támogató és felsegítő munkámban engemet, mert jórészt az ő támogatásuktól függ a tervezett akció sikere és mert a vidék lakóit feltétlenül ellenállókká kell tennünk minden izgató kísértéssel szemben. József királyi herceg nyilatkozata Miközben előadásában eddig ért a királyi herceg, jelentették:*Egy édesatyja visszaérkezett utjjjplfdtf'ftalotába. Erre az ifjú fent fataWÍS céggel hívott meg bennünket József királyi herceghez, hogy az ő véleményét is meghallgathassuk a szóban lévő kérdésről. Kevés ideig várakozunk az emeleti szalonban. A falak rózsaszínű szövet* ■ bevonatára sárga virágok vannak szőve. Fölöttük remek festmények sorakoznak