Új Barázda, 1922. június (4. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-23 / 140. szám

A Zftgyülés minden tagjának hazafias krizajgyijkedésére é's szives .. tám­ogatá­sára, a jó Isten áldását kérem műkö­désünkre­! (Élénk éljenzés és taps) — Ezeknek tiszteletteljes előrebo­­csájtása után a tárgyalás rendjét meg­nyitódnak nyilvánítom. (Zajos helyes­lés, hosszantartó éljenzés és taps) Az elnök ezután a nemzetgyűlés hálá­ját és köszönetét fejezte ki a korelnök iránt. (Felkiáltások: Eljen Apponyi!) —­" A Gondviselésnek kegye — mon­dotta — hogy parlamentünk régi dísze, aki politikai pályáját éppen ötven évvel ezelőtt az 1972-ik országgyűlés képvi­selőházában mint körjegyző kezdte meg, ma,­­ egy teljes félszázad múltán, testi és lelkierejének érintetlen ,f­isseségében érvényesíthette, a nemzet pátriarchájának köztiszteletben álló magas tekintélyét, gazdag tapasztalatait és a parlament­ar­iz­mus igaz szellemének eszményi felfogá­sával párosult bölcsességét e nemzet­­gyűlés megalakulásának előkészítésével járó teendők teljesítésében és befejezé­sében. (Élénk éljenzés és taps.) Az­ elnök végül köszönetet mondott a közjegyzőknek munkájukért, majd be­jelentette, hogy 244 választókerületben történt meg a választás. 232 képviselő 243 megbízólevelet nyújtott be­, ezek kö­zül 237-et igazoltak, kifogás alá esett hat mandátum. Akik több mandátumot kaptak Az elnök felolvasta azoknak a­ kép-,­viselőknek a neveit, akire több mandá­tumot nyertek és felhívta örcét, hogy a házszabályok értelmében az igazolási eljárástól számí­tott nyolc­­napon belül nyilatkozzanak melyik mandátumot tart­ják meg. Megemlékezés IV. Károlyról Ezzel a nemzetgyűlést megalakultunk jelentette ki. Az elnök most felemelke­ő­dett helyéről, az összes képviselők is felállottak és halotti csendben hallgatták az elnököt, aki ezeket mondotta: " Azalatt, m­ig a törvényhozás szü­netelt, megrázó gyászesemény sújtotta nemzetünket. A Mindenható kifürkész­hetetlen akaratából ez év április 1-én fiatal korában, idegen földön ragadta ki a halál az élők sorából szent Ist­ván s­oronájának egykori­ viselőjét, IV. Károly király őfelségét.. A­­ váratlan elmúlás az őszinte megilletődésnek és a mélységes gyásznak igaz égzését kel­tette mindannyiunk szivében. Az­­or­szág kormányzására, és ügyeinek in­tézésére hivatott tényezők a kiájtóitt-­ gyűlés együttnemlétében kifejezésre jut-, tatták ugyan már a nemzet részvétei, mégis­­ most, amidőn mint a­­ nem­kiép akaratának törvényesen megválasztott­, képviselő­ munkánkhoz látnánk, han­l­got kell adnunk azoknak az érzések­­­nek, amelyeket gyászos elhunyta ’az ősi intézményekhez ragaszkodó­­ország minden polgárának szivében ébresztett. Mint királynak tragikus és­ emberileg mélyén megindító sorsát. . történelmi távlatból tárgyilagosan­­ méltatm . .^ké­sőbbi kor feladata leend. Amidőn a­ nemzet törvényesen megválasztott kép-­ viselői itt egybegyültüzik,­ ezt az első alkalmat megragadják 'arr.'^ fcögV a gyászbaborult család előtt a • nemzet-', gyűlés őszinte, mély részvéttsélnek 'ad­junk kifejezést és tolmácsoljuk előtte­­fájdalmának és megígetődésének:'azo­kat a meleg érzéseit, amelyek nem­zetünk minden tagját l­áthatják. — Javaslom tehát a nem­zetgyűlés­­nek, határozza el, hogy a nemzetgyűlés Szent Istv­án koro­nájának egykori viselője, IV. Károly király őfelsége elhunyta felett ér­­zett mély gyászának jegyzőkönyve­­­ben ad kifejezést és bizassék meg a nemzetgyűlés első­nöke, hogy erről az őszülte, mély részvétünk nyilvánítása mellett a hát­ramaradt gyászba borult családot meg-­­felelő módon értesítse. (Élénk helyes­lés.) A nemzetgyűlés az elnök javaslatát elfogadta. Ezután az­ elnök meleg szavakkal emlékezett­­ meg Bernáth­­Bélának, a múlt nemzetgyűlés köréig őkének el­­hunytáról. Javaslatára emlékét jegyző­könyvben örökítik meg. Szünet után Héjj Imre jegyző fel­olvasta a miniszterelnök átiratát a­­ kor­mány új tagjainak kinevezéséről. Az elnök bemutatta az athéni­­Harmadik nem­zetgyűlés átiratát, amelyben a művelt nemzetek tudomására hozta, hogy Ke­­mal pasa hadserege milyen kegyetlen­­. Bégeket követett el óriad­ai görög alatt­valókkal szemben. * Bethlen István, gróf miniszterelnök in­ dítványozta, hogy a nemezetgyűlés válasz­­szon mlég két­­jegyzőt, mert a képvise­lők­ száma megszaporodott. A Ház az indítványt elfogadta. Az elnök javasolta,, hogy a Ház leg­közelebbi ülését holnap, pénteken, dél­­­előtt tíz ó­rakatt...kiirtsa és a két -új jegyzőn kívül válasszák meg a bizottsági tagokat. (Helyeslés.) Az­­ülés negyed két órakor ért véget. Megalakult a Debreceni Mezőgazdasági Kamara Óriási érdeklődés mellett történt meg az a­mnepélyes fel­­avatás — Almássy gróf elnök a kamarák feladatairól A földadó négy százaléka lesz a kamarai illeték — Az Új BARÁZDA kiküldött tudósítójának teleiinteratí­o __ Debrecen, június 22. A mezőgazdasági­­ érdekképviseleti szervezet, boldogult Rubiner Gyula év­tizedes gondolata, a mai csütörtökön végre megtette az utolsó előtti lépést. Az érdekképviseletek felső tagját, Cson­­kamagyarország öt mezőgazdasági ka­marája közül az elsőt, a tiszántúlit Debrecenben ma avatták fel ünnepélye­sen. Szinte beláthatatlan jelentőségű, mély­ségesen demokratikus és gyökeréig köz­hasznú szervezet indul ezzel útjára. A hátralévő kamarák megalakulása után ugyanis csupán az Országos Mezőgaz­dasági Kamara megnyitása következik, amelynek bekövetkeztével az egész ér­dekképviseleti­­ szervezet megindíthatja nagyszerű munkáját. Az első kamara megalakulása alkalmából lehetetlen nem hangsúlyom ennek a új törvényes léte­sítmény szerkesztőjének kidolgozója-­­­nak, tulajdonképeni atyjának, Koós Mi­hály h. államtitkárnak érdemeit, aki egy egész élet reménységét, életprogramut­­ját láthatja immár megvalósulva. Az ő nagyszerű akaratereje, lelkesedése, szak­­avatottsága tette lehetővé, hogy a szer­vezetből törvény lett. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara ünnepélyes megnyitására igen sokan jöt­tek össze. A földmivelésü­gyi minisztériu­mot Koós Mihály dr. h. államtitkár és Parragh Gyula dr. miniszteri osztálytaná­­csos képviselték. Jelen voltak továbbá Gesztelyi Nagy László­­dr., a Kecskeméti Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Hajdú­­vármegyét Ndbráczky Gyula főjegyző, Deb­­recenvárost pedig Csóka Sámuel polgármes­ter képviselték. A Hajdúvármegyei Gazda­sági Egyesület részéről ott voltak: Czeglédy Mihály, Szabó Elek, Rickl Antal, a Szatmár­­megyei részéről Jékey Sándor és Kölcsey Béla, a Bajar megyei megbízásából Gaszner Károly, Dankó Sándor­, a Szabolcs vár­­me­gyei képviseletben Paulusz Márton, Szaldnczy Bertalan, Szikszay Sándor, Eszenyei Jenő, a Beregvármegyei képvise­letében Gulácsy Dezső. A megalakulás a Vármegyeháza dísz­termében folyt­ le,­ ahol a kamarai ta­gok teljes számban jelentek meg. Koós államtitkár ült ideiglenesen az elnöki székben és­ ő mondott megnyitó be­szédet. Hosszasan ismertette a mező-, gazdasági érdekképviselet szervezet múltját, a rávonatkozó törvényes intéz­kedéseket, a kamarák lényegét és fel­adatait. Megállapította, hogy a minisz­teri rendelet a Tiszántúli Mezőgazda­­sági Kamara ügykörébe utalta Jász­­nagykitiszolnok, Békés, Hajdú, Sza­bolcs,­­ Bihar, Sereg vármegyéket és Debrecen városát. Egyben bejelentette azt, is, hogy a kormány Rácz János dr.-t nevezte ki a kamara igazgatójá­nak. Majd igy folytatta: —■ A mezőgazdasági érdekképvisele­ti szervezet értékesíti mindazokat a tervezeteket, amelyeket más ország mutathat fel, azonban nem követi őket vakon. Ma az állami támogatás korsza­kát éljük, de megfigyeléseim szerint — úgymond Koós Mihály 2* azoknak az országoknak a gazdasági élete a legerősebb, amelyek nem az államra támaszkodnak, hanem önkezü­kről igye­keznek megközelíteni céljaikat. Jelen­leg, amikor az öntudat annyira átha­totta a gazdatársadalom legszélesebb ré­tegeit, ma igenis meg kell mutatni, hogy a gazdák a maguk erejéből ké­pesek megalkotni rendkívül fontos tör­vényes érdekképviseleti szerveiket. — Az eddigi szervezeteknek, közöttük Széchenyi István gróf nagy alkotásának, az volt a hibájuk, hogy kötelezően nem egyesítették a gazdatársadalmat. A mező­­gazdasági érdekképviseletek most ezt a hiányt is pótolják. Kéri a kamara tagjait, hogy azzal a tudattal kezdjék meg mun­kájukat, hogy itt egy életképes szervezet kíván munkálkodni a haza javára. Isten áldását kéri az intézményre és üdvözli a közgyűlést. Rácz igazgató ezután kijelenti, hogy a Tiszántúli­ Mezőgazdasági Kamara arra fog törekedni, hogy a földmivelés fejlesztését minden erővel elősegítse. Igyekezni fognak továbbá arra, hogy amit a gazda munka­erejével megteremt, annak a hasznát is teljes mértékben ő maga lássa. Egységes akaratot és cselekvést kíván teremteni a kamara az egész gazdatársadalmi osztály részéről. Magyarország az első példát adó állam, amely a kisembereket, gazdasági munkásokat és cselédeket is érdekképvise­lethez juttatja. Törekedni fognak arra, hogy a magyar mezőgazdaságot megvédel­mezzék minden olyan törekvés ellen, amelyeket vele szemben jogtalanul támasz­tanak. Koós államtitkár javaslatára azután el­fogadták az alapszabályokat, majd elnökké közfelkiáltással Almássy Imre grófot vá­lasztották meg. ■ •- *0 Almássy Imre gróf elnöki székfoglalójá­ban kijelentette, hogy a legnagyobb öröm­mel veszi vállaira azokat a terheket, ame­lyek az elnökség vállalásával együtt jár­nak. — Hosszú évek óhajtása teljesedik a mezőgazdasági érdekképviseletek megal­kotásával — úgymond — amelyek meg fognak hallgatni minden jogos panaszt és amennyiben lehet, orvosolni fogják azokat. A mezőgazdasági kamarák a többtermelés hathatós eszközei kívánnak lenni. Ha gaz­dasági értékességünk emelkedik, akkor ki­látásunk nyílik arra, hogy visszakívánkoz­­zanak a leszakadt országrészek. Almássy Imre gróf elnök indítványára ezután első alelnökü­l megválasztották Czeglédy Mihály dr. vármegyei fő­ügyészt,­ második alelnökül pedig­ Pau­­lusi Márton kisgazdát. Ezután a kül­tagok és az igazgató-választmány kije­lölése következett. Morvay Mihály, Gaz­dag Szilveszter­ és­ Fehér István hozzá­szólása után Koós államtitkár adta meg a szükséges felvilágosításokat. A szak­osztályi és albizottsági választásokat ké­sőbbre halasztották, hogy az összes igé­nyek, tehát a megjelenésükben akadá­lyozott kisemberek is tökéletesen ki­­elégüljenek. A négy százalékos kegnarai illeték kivetésének kérdésénél hosszú vita tá­madt. Többek felszólalása után Koós államtitkár kijelentette, ebben az ügy­ben legközelebb dönteni fognak. Végül az országos kamarába jelöltek 15 ren­des és 10 póttagot. Itt különösen Csapó Zsigmond hajdúhadházi kisgazda fel­szólalása keltett igen jó benyomást. Almássy Imre gróf javaslatára vé­gül elhatározták, hogy Horthy Miklós kormányzót, Bethlen István gróf mi­niszterelnököt és Nagyatádi Szabó Ist­ván földmivelésügyi minisztert az el­ső mezőgazdasági kamara ünnepélyes megalakulása alkalmából táviratilag kö­szöntik. Este az­­Arany Bika szállóban dísz­vacsora volt, amelyen az első felkö­szöntőt Almássy gróf mondotta Horthy Miklós kormányzóra. Farkas Sándor 1922. június 23. píoier . A belügyminiszter a modern élethez alkalmazza a vármegyét A főispáni kar tisztelgett Rakovszky Ivánnál —­ Preszly Elemér a főispánok nevében búcsút vett Klebelsberg Kunó gróftól — Az UJ BARÁZDA tudósítójától — A főispáni kar ma délben 12 óra­kor az Országházban búcsúzott Klebels­­berg Kunó gróf volt belügyminisztertől és üdvözölte Rakovszky Iván uj belügy­minisztert. A főispánok nevében Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja mon­dott beszédet. Klebelsberg Kunó gróf volt belügyminiszter megköszönte Preszly szavait és válaszában a többi között ezt mondotta: — Az a félévi idő, mely alatt együtt dolgoztunk, igaz, őszinte barátság szá­laival kötött össze bennlünke­t. Köszö­nöm közü­letek azoknak, akiket már a főispáni székben találtam, hogy ezt a terhes megbízatást a választások küszö­bén is megtartották, de köszönetet mon­dok azoknak is, akik hívásomra jöttek, magánviszonyaiktól elszakadva, a válasz­tások küszöbén ezen tövises után velem megindultak.­­ A ti rendkívül értékes közremű­ködésiek mellett igazolását látom azok­nak a választójogi rendeleteknek is, amelyeket a kormány kibocsátott. A ti hozzáértő működéstekkel a forradalmak és a diktatúra idején kétségtelenül sokat szenvedett magyar közigazgatás is nagy lépéssel haladt előre a megerősödés út­ján. — Reám most a népnevelés terén óriási feladatok várnak, amelyeknek csak akkor tudok igazán megfelelni, ha a tanügyi szakigazgatást az általános köz­igazgatás a legerősebben támogatja. A főispánok a volt belügyminisztert megéljenezték, majd Rakovszky Iván új belügyminisztert keresték fel, akit szinte Preszly Elemér üdvözölt. Rakovszky Iván belügyminiszter a következőképpen válaszolt: b­űrömmel tölt el­­ez az üdvöz­lés, mert egy helyről, jöttünk vala­mennyien. Ti tegnap indultatok el a vármegyéből, hogy ide jöjjetek, én pedig tizekkét évvel ezelőtt. Ez a ti­zenkét­­ év azonban nem jelenti azt, hogy a vármegye iránt érzett ragasz­kodásomat elvesztettem, hogy megla­zultak azok az erős kapcsok, amelyek a vármegyéhez kötöttek. Szónokotok mondotta, hogy ti a kormányhatalom képviselői vagytok, de csak fele rész­ben, mert szigetek másik fele a vár­megyéhez köt benneteket, így állok én is. Én csak felerészben érzem maga­mat a belügyminisztérium vezető­jének, míg másrészt úgy érzem, hogy hivatalomnak nagyobbik és fontosabbik feladata és munka­köre a törvényhatóság, ahol éppen annyit, ha nem többet kell dol­goznom. Nézetem szerint mi az Ősi vármegyé­nek és az ebben lefektetett hazafias.

Next